logo

XIV December AD

A büntetés időtartama

A damnatio in metallum és a damnatio in opus metalli eredetileg egyértelműen életfogytig tartó büntetést jelentett. Ha szabad embert határozott időre ítéltek bányában végzendő kényszermunkára, az illető nem vesztette el szabadságát, s az ilyet nem is tekintették jogilag bányamunkára ítéltnek. Callistratus szó szerint idézi Hadrianus egyik leiratát:

„in opus metalli ad tempus nemo damnari debet, sed qui ad tempus damnatus est, etiamsi faciet metallicum opus, non in metallum damnatus esse intelligi debet, huius enim libertas manet, quemadmodum etiam his, qui in perpetuum opus damnantur. Proinde et mulieres hoc modo damnatae liberos pariunt.”

Ezek szerint tehát senkit sem volt szabad határozott időre bányamunkára ítélni; azt, akit határozott időre ítéltek el, nem tekintették bányamunkára ítéltnek akkor sem, ha az illető ténylegesen bányamunkát végzett, az ilyen személynek a szabadsága megmaradt, ugyanúgy, mint annak, akit életfogytig tartó közmunkára ítéltek. Ebből fakadóan a határozott időtartamú bányamunkára ítélt nők szabad jogállású gyermekeket szültek.

Később azonban ahogy Millar rámutat a határozott időre szóló bányamunka-büntetés vált általánossá. Modestinus már azt írja, hogy akit bírói járatlanság folytán határozatlan időre ítéltek bányamunkára, úgy kell tekinteni, mintha tíz évre ítélték volna el:

„sine praefinito tempore in metallum dato, imperitia dantis decennii tempora praefinita videntur.”

Egyes posztklasszikus császári constitutiok kétéves időtartamra (ad biennii tempus) szóló bányamunka-büntetésről rendelkeznek.



Sáry Pál A bányamunkára ítélés szabályai a császárkori Rómában