logo

XXIV September AD

A büntetés végrehajtása.

A marasztaló ítélet kihirdetése után gondoskodni kellett az elítéltek bányába szállításáról. Mivel nem volt minden tartományban bánya, az ilyen helyekről az elítélteket más bányával rendelkező tartományokba kellett átszállítani, ahogy azt Ulpianus is írja:

„metalla autem multa numero sunt; et quaedam quidem provinciae habent, quaedam non habent; sed quae non habent, in eas provincias mittunt, quae metalla habent.”

Szent Ciprián levelezéséből jól kitűnik, hogy a bányákban az elítéltek borzalmas körülmények között éltek. 257-ben a karthágói püspök mély együttérzését kifejezve, s lelki vigasszal szolgálva hosszú levelet küldött a numidiai bányákban szenvedő keresztényeknek köztük kilenc püspöknek, számos presbiternek és diakónusnak -, mely írására három válaszlevelet is kapott.
Ciprián levelében utal az elítéltek bilincseire, botokkal (fustes) való ütlegelésükre, félig leborotvált fejükre (semitonsus), az élelem, a ruházat, a fekhelyek hiányára, a bányát elárasztó füstre, koszra, sötétségre. A bányamunkára ítéltek által viselt különböző súlyú bilincsekről (vincula) fentebb már szó esett.

Az elítéltek testi fenyítésére Callistratus is utal, amikor azt mondja, hogy a bányamunkára ítéltek elvesztik szabadságukat, s ezért a rabszolgákkal szemben szokásos módon fenyíthetők:

„in metallum damnatis libertas adimur, quum etiam verberibus servilibus coercentur.”

Az elítéltek haját valószínűleg azért vágták le félig, hogy másoktól könnyebben megkülönböztethetők legyenek. A források szerint a bányamunkára ítéltekre sokszor bélyeget (stigma) is sütöttek. Suetonius szerint Caligula az általa bányamunkára ítélt előkelő férfiakra bélyeget süttetett.
Sokszor az elítéltek arcát is megjelölték; ezt a szokást 315-ben I. Constantinus törölte el, aki elrendelte, hogy a bányamunkára ítélteknek az arcuk helyett inkább a kezét vagy a lábát jelöljék meg, hogy az isteni szépséghez hasonlóra formázott arc semmiképpen se szennyeződjék be:

„si quis in metallum fuerit pro criminum deprehensorum qualitate damnatus, minime in eius facie scribatur, cum et in manibus et in suris possit poena damnationis una scriptione comprehendi, quo facies, quae ad similitudinem pulchritudinis caelestis est figurata, minime maculetur”"

Szent Ciprián levele egyben azt is bizonyítja, hogy a bányamunkára ítéltek számára engedélyezték a levelezést. Az elítéltek hozzátartozóiktól, barátaiktól élelmiszercsomagot és pénzt is kaphattak. Dionüsziosz korinthoszi püspök a 171 körül Szótér pápához küldött levelében hálásan megköszönte a római híveknek, hőgy könnyítenek a rászorulók nyomorúságán, és segélyekkel támogatják a bányákban levő testvéreiket.

A 250 körül keletkezett, egyházfegyelmi szabályokat tartalmazó Didaszkália arra buzdította a híveket, hogy küldjenek élelmet a bányamunkára ítélt keresztényeknek, s pénzt azok őrzőinek az enyhébb bánásmód fejében. A bányákban az elítéltek látogatását is engedélyezték.
Szent Atanáz szerint a Maximinus Daia uralkodása alatt kitört keresztényüldözés idején Remete Szent Antal sorra felkereste az alexandriai bányákban sínylődő keresztényeket, hogy lelkileg megerősítse őket.

Mint már említésre került, az in metallum damnati szökés esetén ha kézre kerítették őket halálbüntetésben részesültek. Euszebiosz szerint 311-ben Szilvanoszt, Gáza püspökét a phainói rézbányában harminckilenc társával együtt lefejezték, Péleusz és Neilosz egyiptomi püspököket pedig szintén másokkal együtt ugyanekkor, ugyanitt élve elégették. Nem tudjuk, hogy mi adott okot e kivégzésekre; elképzelhető, hogy a bányamunkára ítélt keresztények szökést kíséreltek meg.

Természetesen, ha az elítélt nem önszántából hagyta el a bányát, nem sújtották büntetéssel. Tryphoninus szerint a császári rendeletek értelmében ha az ellenség egy bányamunkára ítéltet elrabol, a váltságdíj kifizetése után folytatódik a büntetés végrehajtása, az elítélt azonban nem kap olyan büntetést, mintha megszökött volna, a váltságdíj kifizetője pedig a kincstártól jutalomban részesül:

„ergo de metallo captus redemtus in poenam suam revertetur; nec tamen ut transfuga metalli puniendus erit, sed redemtor a fisco pretium recipiet; quod etiam constitutum est ab imperatore nostro et divo Severo.”


Sáry Pál A bányamunkára ítélés szabályai a császárkori Rómában