logo

XIX September AD

A bányamunka-büntetéssel büntethető cselekmények köre

A bányamunka-büntetés a bűntettek széles körében a libertusok patronusukkal szembeni durva magatartásától a súlyosabb vagyon elleni bűncselekményeken keresztül a különféle vallási bűntettekig alkalmazható volt. Forrásaink szerint bányamunkára ítélték:

- azt a felszabadított rabszolgát, aki patronusát tettleg bántalmazta, vagy az ellen hamis vádat emelt, vagy ellene irányuló feljelentésre mást felbujtott, vagy ellene másokkal összeesküvést szőtt, továbbá azt a libertust, aki feleségül akarta venni patronáját, patronusa feleségét vagy leányát;

- azt a rabszolgát, aki nem tudta bizonyítani azon (feltehetőleg hamis) állítását, mely szerint ura annak ellenére nem szabadította fel, hogy ő kifizette számára saját vételárát;

- a fegyvertelen humilior útonállót;

- azt, aki fürdőben követett el lopást vagy rablást;

- azt a humiliort, aki lopáson való tettenérésekor fegyverrel védekezett vagy éjjel betöréses lopást követett el;

- azt a humiliort, aki nappal a templomból kisebb értékű dolgot lopott; továbbá aki császári bányából vagy az isteneknek szentelt pénzből lopott;

- azt a humiliort, aki más négylábú állatait elhajtotta;

- azt a rabszolgát, aki hajótöréskor nagyobb értékű tárgyakat rabolt el;

- azt a rabszolgát, aki önszántából (tehát nem ura parancsára) rongált meg sírokat, továbbá a sírhelyeket meggyalázó, s a holttesteket kifosztó humiliort,

- azt a humiliort, aki más kunyhóját, majorságát, termését, szőlőskertjét, olajfáit szándékosan felgyújtotta;

- azt a rabszolgát, aki saját elhatározásából (nem ura parancsára) a telkek közötti határköveket kiásta, kiszántotta, vagy a határt jelző fákat kidöntötte;

- a végrendelet-, egyéb okiratvagy pénzhamisítást elkövető humiliort,

- azt a humiliort, aki perbeli képviselőként az általa képviselt személy iratait az ellenérdekű félnek kiszolgáltatta, továbbá aki a peres fél által nála letétbe helyezett iratokat (az illető távollétében) másnak kiadta, vagy az okirat tartalmáról a perbeli ellenfelet tájékoztatta;

- a stellionatust elkövető plebejust;

- azt a humiliori, aki gondatlanságból emberölést követett el (fák metszésekor figyelmetlenül ledobott ággal mást agyonütött);

- azt a humiliori, aki halált okozó testi sértést követett el (mást veszekedés közben úgy megütött, hogy az belehalt a sérülésbe);

- a crimen iniuriae elkövetőjét, különösen azt a humiliori, aki erőszakkal valósított meg magánlaksértést;

- a durva személysértést (atrox iniuria) elkövető rabszolgát;

- azt, aki emberrablást követett el, különösen azt a humiliori, aki szabadon született római polgárt, libertinust vagy idegen rabszolgát megkötözött, elrejtett, eladott vagy megvásárolt, továbbá azt a rabszolgát, aki ura tudta nélkül idegen szolgát elrabolt, eladott vagy elrejtett;

- azt a humiliori, aki rabszolgának jósolt ura életének alakulásáról;

- azt a humiliori, aki serdületlen lányt megrontott;

- azt a rabszolganőt, aki titokban, gazdája tudta nélkül, házassághoz hasonló kapcsolatot létesített egy decurióval;

- azt a humiliori, aki magzatelhajtás céljából vagy szerelmi báj italként másnak valamilyen szert adott;

- azt a humiliori, aki a lex lulia de vi privata rendelkezéseibe ütköző maga tartást tanúsított, így pl. mást ingatlan birtokából fegyveres erőszakkal kivetett, vagy erre kísérletet tett, ebből a célból embereket fogadott fel; zavargás során gyújtogatott; temetési szertartást meggátolt vagy megzavart; száműzött személyt befogadott, elrejtett; nyilvános helyen fegyvert tartott magánál; fegyveresen templomokat, kapukat, középületeket foglalt el;

- azt a rabszolgát, aki ura parancsára követett el erőszakos bűntettet;

- azt a humiliori, aki Egyiptomban a Nílus-menti védőgátakat megrongálta;

- azt a hosszabb időtartamú vagy életfogytig tartó közmunkára ítélt személyt, aki a büntetés elől megszökött;

- az ellenség területére átszökött rabszolgát;

- azt a humiliort, aki katonaszökevényt bujtatott;

- azt a falusi vagy vagyontalan személyt, aki a helytartó vagy más bíró ítéletének ellenszegült;

- a keresztényüldözések idején (főként a Π. század végén és a ΠΙ. Század elején) a keresztények jelentős részét;

- az ariánus eretnekséget követő császárok (főként Π. Constantius, majd Valens) uralkodása idején a niceai hitelvekhez ragaszkodó, ortodox keresztényeket;

- az ortodox kereszténység államvallássá tétele (380) után azt, aki ingatlanát a pogány vallás híveinek rendelkezésére bocsátotta, továbbá az eretnekeket (pl. manicheusokat), s azok támogatóit.



Sáry Pál A bányamunkára ítélés szabályai a császárkori Rómában