logo

XII December AD

A bányamunkára ítélt nők gyermekeinek státusza

Több forrás is foglalkozik a bányamunkára ítélt nők által világra hozott gyermekek jogállásával. Ha az anya a szüléskor szabad volt, gyermeke természetesen szabadnak született, ha azonban a „büntetés rabszolgájaként” (serva poenae) szülte gyermekét, már egy kicsit bonyolultabb volt a helyzet. Először is azt kellett megvizsgálni, hogy mikor fogant a gyermek: anyja elítélése előtt vagy azt követően?

Antoninus Pius egyik rendelete értelmében a terhessége alatt bányamunkára ítélt nő gyermeke anyja elítélése előtti státuszát követte:

„si ante conceptus est puer, de quo libellos didisti, quam mater eius in metallum daretur, natus condicionis eius est, cuius ante condemnationem mater eius fuit”

Ha tehát a nő elítélése előtt szabad volt, gyermeke szabadnak született, ha viszont a nő rabszolga volt, rabszolgát hozott a világra. Utóbbi esetben a gyermek valószínűleg anyja korábbi gazdájának a tulajdonát képezte.
Abban az esetben, ha a gyermek már anyja elítélése után fogant, egyértelműen szolgának született. Az ilyet Ulpianus szerint hitbizomány útján fel lehetett szabadítani, s mint rabszolgát magától értetődő módon el is lehetett adni, ahogyan azt Antoninus Pius is megfogalmazta egyik leiratában:

„ex damnata in metallum concepto et nato fideicommissaria libertas dari poterit; quid mirum, quum etiam venundari eum posse quasi servum divus Pius rescripsit?”

Ebből arra következtethetünk, hogy az ilyen gyermek státusza eltérő volt az anyjáétól: a gyermek semmiképpen sem lehetett servus poenae, mert akkor nem lehetett volna sem felszabadítani, sem eladni. A gyermek valószínűleg állami rabszolgának (servus publicus) született.



Sáry Pál A bányamunkára ítélés szabályai a császárkori Rómában