logo

XVI December AD

A marasztaló ítélet egyéb jogkövetkezményei

Ha házasságban élő szabad embert ítéltek bányamunkára, az elítélt házassága rabszolgává válása következtében automatikusan megszűnt. Ha az illető apai hatalommal (patria potestas) rendelkezett, természetesen az is megszűnt, gyermekei önjogúvá váltak.

Rómában a büntetőeljárások során a vizsgálat tárgyává tett bűntényről információval bíró rabszolgákat mindig kínvallatás (quaestio) során hallgatták ki. Saját uruk ellen azonban a szolgákat szigorúan tilos volt vallatásnak alávetni. Ezt a szabályt egyes esetekben kiterjesztve értelmezték.

Papinianus szerint a bányamunkára ítélt rabszolgát nem szabad vallatni volt gazdája ellen, akkor sem, ha bevallotta, hogy segédkezett a bűntett elkövetésében:

„de servo in metallum damnato quaestionem contra eum, qui dominus fuit, non esse habendam, respondi; nec ad rem pertinere, si ministrum se facinoris fuisse confiteatur”

Egyes forráshelyekből arra következtethetünk, hogy a bányamunkára ítélteket olyan jogok sem illették meg, amelyekkel a rabszolgák általában rendelkeztek. Például a bűnügyekben általában a rabszolgák feljelentését is elfogadták, sőt, ilyen esetekben a szolgák jutalomban is részesülhettek.

Marcianus viszont azt állítja, hogy-a császári rendeletek megtiltották, hogy a bányamunkára ítéltek feljelentést tegyenek:

„ item constitutionibus principum prohibentur deferre illi, qui in metallum dati sunt”.

A forrásokban néhol egészen triviális megállapításokkal is találkozhatunk. Marcianus például azt írja egy másik helyen, hogy azok, akik a “büntetés rabszolgáivá” váltak, nem szabadíthatnak fel rabszolgát, hiszen maguk is szolgák:

„qui poenae servi efficiuntur, indubitate manumittere non possunt, quia et ipsi servi sunt”



Sáry Pál A bányamunkára ítélés szabályai a császárkori Rómában