logo

XXI Junius AD

A végrehajtási kegyelem egyéb jogkövetkezményei

Ulpianus szerint ha egy katona a végrendeletében olyan embert nevez ki örökösévé, aki a „büntetés rabszolgája”, a kinevezés érvénytelen, ha azonban az örökössé nevezett illető a végrendelkező halálának időpontjáig kegyelem folytán visszanyeri polgárjogát, az örökössé nevezés érvényessé válik:

„si servum poenae heredem scribat, institutio non valebit. Sed si mortis tempore in civitate inveniatur, institutio incipit convalescere, quasi nunc data hereditate”

Szintén Ulpianus írja a bonorum possessio contra tabulas igénybe vételére jogosultak körének tisztázásakor, hogy azt a filiust, akit előbb bányamunkára vagy más olyan büntetésre ítéltek, aminek következtében rabszolgává vált, majd kegyelem folytán visszahelyezték eredeti jogállapotába, megilleti a jogsegély, egyébként (kegyelmi aktus hiányában) azonban nem:

„si filius in metallum damnatus, vei alia poena, quae servum efficit, restitutus sit, nihilominus admittetur; aliter non.”

Hermogeniahus szerint ugyanez a helyzet, ha mindez az apával történt:

„idemque est, et si pater poenae servus efficiatur, et postea restituatur.”

Ismét Ulpianus írja, hogy az a fdius, aki az anyja halálakor római polgár volt, de az öröksége átvétele előtt rabszolgává vált, törvényes örökségét akkor sem kapja meg, ha később visszanyerte szabadságát, kivéve azt az esetet, ha a „büntetés rabszolgájává” vált, s később a császár kegyelméből visszaszerezte eredeti jogállapotát:

, filio, qui mortis tempore matris civis Romanus fuit, si ante aditam hereditatem in servitutem deducatur, legitima hereditas non defertur, nec si postea liber factus sit, nisi forte servus poenae effectus beneficio principis sit restitutus.”

Paulus szerint az a végrendeleti úton alimentációs jogot nyert személy, akit bányamunkára ítéltek, majd akinek császári kegyelem folytán visszaállították eredeti jogállapotát, jogosan szerezte meg a korábbi (elítélése előtti) években nyújtott szolgáltatást, és jár neki a következő évekre is az ellátás:

„is, cui annua alimenta relicta fuerant, in metallum damnatus, indulgentia principis restitutus est, respondi, eum et praecedentium annorum recte cepisse alimenta, et sequentium deberi ei.”

Pomponius szerint Aristo azt válaszolta Neratius Appianusnak, hogy ha úgy végrendelkeztek, hogy a szolga harminc éves korában szabad legyen, s a szolgát e kor elérése előtt bányamunkára ítélték, majd kegyelmet kapott, a szabadsággal együtt kétség kívül megkapja a neki rendelt hagyományt, e jogától ugyanis a bányamunka-büntetés végleg nem fosztja meg, s ha az említett feltétellel örökössé volt nevezve, az örökséget is megszerzi mint szükségképpeni örökös:

,Aristo Neratio Appiano rescripsit, testamento liber esse iussus, quum annorum triginta esset, antequam ad eam aetatem perveniret, si in metallum damnatus sit, ac postea revocetur, sine dubitatione cum libertate legatum ad eum pertinere, neque metallorum poena ius eius mutari. Nec aliud, si heres esset sub conditione institutus, futurum enim eum etiam necessarium.”

E forráshelyek mind azt igazolják, hogy a végrehajtási kegyelemben részesített elítéltek az öröklési jog terén minden korábbi jogukat visszanyerték. A forrásokból az is jól kitűnik, hogy a kegyelmi aktus a patronusi jogokat is visszaállította. Hermogenianus szerint ha a deportált vagy bányamunkára ítélt patronus vagy libertus kegyelem folytán visszakerül eredeti jogállapotába, feléled a ius patronatus és a patronusnak jár a bonorum possessio contra tabulas:

„sive patronus, sive libertus deportetur, et post restituatur, amissum patronatus et petendae contra tabulas bonorum possessionis ius recipitur; quod ius servatur, et si in metallum patronus vel libertus damnatus restituatur.”

Ulpianus szintén azt írja, hogy a bányamunkára ítélt, majd kegyelemben részesített patronus jogai libertusával szemben éppúgy visszaállnak, mint a deportálást követő végrehajtási kegyelem esetén, mivel a rabszolgaság sem törli el végleg a ius patronatus.

„ad successionem liberti patronus deportatus et restitutus admittitur. Sed si in metallum damnatus restituatur, numquid servitus poenae extinguat ius patronatus etiam post restitutionem? Et magis est, ut non extinguat servitus ius patronatus.”

A kegyelem a rabszolgává válással megszűnt rokoni kapcsolatokat is helyreállította. Paulus azt írja, hogy ha egy bányamunkára ítélt terhes nő a szülés után a császár kegyelméből visszanyeri eredeti (szabad) jogállapotát, a (szabad jogállásúnak született) gyermekével való vérrokonságán alapuló jogait is visszaszerzi a humánusabb nézet szerint:

„in metallum damnata mulier eum, quem prius conceperat, edidit, deinde a principe restituta est; humanius dicetur, etiam cognationis iura huic restituta videri”

A kegyelemben részesített személyek a közjogi jogosultságaikat is visszaszerezték. Ulpianus szerint a kegyelemből jogaiba visszaállított bányamunkára ítélt személyt úgy kell tekinteni, mintha el sem ítélték volna, elláthat tisztségeket, betölthet méltóságokat, szomorú sorsa, balszerencséje tehát nem zárja ki azt, hogy szülőföldjének méltó polgára legyen:

„si in metallum datus in integrum restitutus sit, perinde ac si nec damnatus fuisset, ad munera vel honores vocatur; nec opponet fortunam et casus tristiores suos ad hoc solum, ne patriae idoneus civis esse videatur ”

Az elkobzott vagyontárgyaikat azonban a kegyelemben részesített elítéltek a szabadságukkal együtt nem kapták automatikusan vissza. Gordianus császár egyik rendelete értelmében ha a bányamunkára ítélt aki az ítélet folytán a büntetés rabszolgájává vált, s akinek a vagyonát a kincstár javára elkobozták kegyelemben részesül, visszanyeri szabadságát, de vagyonát nem kapja vissza, az továbbra is a kincstáré marad:

„in metallum damnatus poenae servus efficitur et ideo eiusmodi sententiam passi bona vindicantur rationibus fisci. Quare si quid rerum habuit is, quem postea indulgentia liberatum esse proponis, ad ius fisci potius quam ad ipsius dominium pertinet.”

Antoninus Severus egyik rendeletéből arra következtethetünk, hogy a kegyelemben részesített bányamunkára ítéltek a szabadságukkal együtt csak akkor kapták vissza elkobzott vagyonukat, ha erre nézve külön kedvezményben részesültek:

„cum patrem tuum in metallum damnatum fuisse proponas eiusque bona merito a fisco occupata sunt, non ideo, quod ex indulgentia mea poena tantummodo metalli liberatus esset, etiam bonorum restitutionem impetravit, nisi speciale beneficium super hoc fuerit impetratum.”

E kedvezmény a kötelezettségeket is növelte. Alexander Severus rendelkezése értelmében a bányamunkára ítélt, majd kegyelemben részesített gyámot csak akkor lehet perelni actio tutelae administratae nevű keresettel, ha az illető a vagyonát is visszakapta:

„tutor filiorum, quorum te bonorum possessionem accepisse dicis, in metallum damnatus et postea ex indulgentia generali regressus, quamquam locupletior sit, actione tutelae administratae tibi non tenetur, si non gratia sententise facta specialiter statum pristinum cum bonis recuperaverit.”

Mindebből jól látszik, hogy a büntetés előtti méltóság illetve státusz visszaállítása (restitutio dignitatis / restitutio status pristini) és a vagyoni helyzet viszszaállítása (restitutio in bona) két különböző aktus volt; míg az előbbi az utóbbi nélkül is elrendelhető volt, az utóbbi kedvezményt nyilvánvaló módon csak az előbbivel együtt adták meg.


Sáry Pál A bányamunkára ítélés szabályai a császárkori Rómában