logo

XVII December AD

Az állandó büntetőbíróságok

Az állandó büntetőbíróságok (questiones perpetuae) a következő fejlődés eredményeképpen jöttek létre. Az archaikus és a preklasszikus korban a kezdeti néhány közbűncselekményt a comitia külön törvényhozói aktussal bűntette. Mivel ilyen bűncselekmény kevés volt, és azokat (hazaárulás, hűtlenség). viszonylag ritkán követték el; ezért ilyen eljárásra csak néha volt szükség.
Az eljárás maga abban állt, hogy ha valakit ilyen bűncselekmény elkövetésével vádoltak, akkor vele szemben a nép-gyűlés egy olyan határozatot (privilegiumot) adott ki, amely tartalmazta a konkrét bűncselekmény konkrét, személy szerint megnevezett elkövetőjével szemben a büntetőjogi felelősségre vonás igényét, továbbá a bűnössége megállapítása esetére általa elrendelt szankciót: E korszakban tehát az állami büntetőhatalom érvényesítésének az igénye minden egyes konkrét bűncselekmény gyanújának felmerülésekor új törvényhozói határozat hozatalát tette szükségessé.

Amint azonban ezek a bűncselekmények elszaporodtak, illetve: maguknak a crimeneknek a köre is bővült, ez az eljárás nehézkessé vált, és leterhelte a népgyűléseket. Ezdrt a comitia (a három közül elvileg bármelyik) bizottságokat (ún. questiokat) küldött ki az adott bűncselekmény kivizsgálására és az ítélkezésre. Ezek a questiok az őket kiküldő népgyűlés nevében, annak minden: jogát gyakorolva jártak el, ám megbízatásuk csak az adott konkrét esetre szólt; annak kivizsgálásával és az ítélet meghozatalával be is fejezték tevékenységüket.
Amikor több ilyen eseti bizottság is működött egyidejűleg, felmerült az igény, hogy bizonyos, gyakrabban elkövetett bűncselekmények kivizsgálására időszakosan működő bizottságokat állítsanak fel. Ezek már nem egy-egy konkrét bűncselekmény elkövetése után, annak kivizsgálására lettek kiküldve, hanem előzetesen, egy meghatározott típusú bűncselekmény minden olyan elkövetőjével szemben eljárhattak (el kellett, hogy járjanak), akik az adott típusú bűncselekményt egy meghatározott időszakban (az ideiglenes bizottság számára a kiküldője által előre megállapított időintervallumon például egy adott naptári éven belül) követték el.

Az ilyen bizottságot tehát már nem konkrét ügyekre, hanem ügyek meghatározott csoportjára hozták létre, és tagjait is a questiot felállító törvényhozási határozatban egy meghatározott időre nevezték ki. Végül e bizottságok fejlődésének végső fázisaként létrejött a questiok azon formája, amely már semmiben sem különbözött a modern büntetőbíróságoktól. E forma a questio perpetua („állandó bizottság") elnevezést kapta, lévén hogy az ilyen bizottságokat felállító törvényhozói aktusok (,privilégiumok") e questiok működési idejét nem korlátozzák (azok tehát a számukra rendelt ügyekben egy új törvény meghozataláig, vagyis előre meghatározatlan ideig eljárhatnak).

További új sajátossága az állandó bizottságoknak az ideiglenes bizottságokhoz képest, hogy ezek tagjait már nem név szerint nevezik ki, hanem a bizottságot létrehozó törvényben bizonyos kritériumokat állítanak fel amely kritériumokkal rendelkező személyek közül a bizottság tényleges tagjainak kiválasztásé megtörténhet, illetve ez a törvény általános jelleggel rendelkezik a bizottság tagjainak folyamatos cseréjéről és a megüresedő helyek betöltésének. követendő módjáról. Mindezen jellegzetességek pedig gyakorlatilag megegyeznék a mai büntető törvényszékek főbb jellegzetességeivel.



Tóth J. Zoltán