logo

XXI Junius AD

A játékok napjai.

Ceres tiszteletére rendezett játékok napjai dies nefastinak minősültek. Ezek ünnepnapok voltak, a comitiákat nem lehetett egybehívni, szünetelt a jogszolgáltatás, egyáltalán minden privát-és közdolog elintézésének elhalasztását irányozták elő. Így a magistratusok és a nép teljesen a játékoknak szentelhette magát. Ilyen nap volt még a ludi Megalenses napja is. A szünetelés azonban csak a hivatali teendőkre vonatkozott.
A piacok, bódék, üzletek és kocsmák nyitva voltak, a kézművesek tetszésük szerint dolgoztak vagy pihentek, és az iskolák sem tartottak szünetet. A ludi Florales és a ludi Apollinares napjai azonban dies comitialesnak számítottak, melyeken mind a jogszolgáltatás, mind a népgyűlések összehívása lehetséges volt.

Mint láthattuk, az ünnepnapok száma a császárkor folyamán állandóan növekedett. Bár a játékok nagyrészt elvesztették szakrális jelentőségüket, és a népgyűlések is háttérbe szorultak, a dies fasti, nefasti és dies comitiales megkülönböztetés a császárkorban is fennmaradt, és a játékok napjain nem volt helye tárgyalásnak.
Augustus idején harminc napot tartottak fenn a játékok számára, de megtörtént, hogy ezt is felhasználták törvénykezésre, hogy a bűntettek ne maradjanak büntetlenül, és ne évüljenek el. Marcus Aurelius egy rendelete szerint azonban 232 napot tartottak fenn a tárgyalásokra, így az ő idejében már 133 ünnepnap volt.

A Kr. u. 354-es Philocalus-naptár szerint már 176-ra emelkedett az ünnepnapok száma. Ezek szerint minden második nap szabadnap volt Rómában? Bizonyosan nem. A játékok nagy része, 102 nap ugyanis színházi előadásokból állt, melyeken férőhely hiánya miatt a lakosságnak csak egy töredéke vehetett részt.

A keresztény egyházi ünnepnapokon azonban semmilyen játékot nem lehetett rendezni, azok pogány eredete és erkölcstelensége miatt. A keresztény korban a vasárnapokat is tilos volt játékokkal megzavarni.

A IV. században még csak a császár születésnapi játékait nem lehetett vasárnap megtartani, az V. században pedig már kivétel nélkül, minden látványosság rendezését tiltották, ha az vasárnapra esett. A játékokat azonban nem hagyták el, csak elhalasztották őket.
A napok, melyeken játékokat rendeztek, a mi hétvégénkkel hasonlíthatók össze, de a polgároknak nem lehetett jogi értelemben szabadnapra igényük.

A ludi napjait tehát mindenki kinézhette a naptárból. A rendkívülinek számító ludi saeculares előtt a játékokat rendező XV viri testülete a nép számára külön edictumot adott ki az ünnepről. A többi rendkívüli látványosságot és a gladiátorviadalokat, melyeknek nem volt előre meghatározott időpontjuk a naptárakban, meg kellett hirdetni.

A Pompeii-ben fennmaradt feliratok szerint a hirdetéseket a magán-és középületek falaira vagy sírokra festették piros színnel. A családi sírok építtetői ezért követelték a feliratok felfestésének tilalmát.
A falfestések mellett a játékrendezők a játékokról, a fellépő párokról egy listát is készíttettek (gladiatorium libellus vagy libellus munerarius), melyeket eladtak vagy szétküldtek. Ezek tartalmazták a fellépő gladiátorok nevét és fegyvernemét.


Forrás:
Gedeon Magdolna
A cirkuszi játékok jogi szabályozása az antik Rómában
(PhD értekezés)