logo

XIX September AD

A kivégzések borzalmai.

A bűnözőket általában délidőben végezték ki a római arénában, haláltusájuk hátborzongató felvonásközi szünetként szolgált a délelőtti vadászatok és a délutáni gladiátorküzdelmek között. A kivégzési módszerek kegyetlensége minden képzeletet felülmúlt. Bár általában a köztársaság időszakának vége felé a súlyos bűncselekményekért elítélt polgárokat kivégzés helyett inkább száműzték, a polgárság előjogait nem élvező emberek nem remélhettek semmilyen irgalmat a törvénytől.

Az időszámításunk szerinti I. évszázadig a rabszolgákra kimért büntetések csak tulajdonosaiktól függtek, és a polgárságba nem tartozó olyan embereknek — mint például a dediticiusok (a meghódított közösségek tagjai) — nem ritkán a keresztre feszítést kellett elszenvedniük. Azonban van néhány feljegyzett példa a könyörület gyakorlására (másmás okokból), ahogy például a rabszolga Asiaticus esetében történt, akinek Vitellius császár kegyelmezett meg. Suetonius így ír erről:
Asiaticus Vitellius rabszolgája és ágyasa volt, de belefáradt szerepébe, és megszökött. Egy idő után Puteoliban találták meg, ahol olcsó italokat árult, majd láncra verték, amíg Vitellius el nem rendelte elbocsátását és újból kedvencévé tette. Azonban Asiaticus pimaszul és tolvaj módjára viselkedett, ami Vitelliust annyira felbőszítette, hogy eladta egy vándor gladiátoroktatónak; ám gyorsan visszavásárolta, amikor híre jött, hogy egy gladiátorverseny végjátékában fog részt venni.

Vitellius kevesebb, mint egy évig volt császár. A provinciák kormányzói úgy büntették a bajkeverőket (nem beszélve azokról, akik semmi rosszat ne tettek), ahogy akarták. Suetonius egy érdekes — bár rémisztő — anekdotát ír le Galbával, Spanyolország kormányzójával kapcsolatosan:

Egy tisztességtelen pénzváltót arra ítélt, hogy vágják le mindkét kezét, és szögezzék a pulthoz; keresztre feszített egy férfit, aki gyámját az örökség reményében megmérgezte. Amikor a gyilkos igazságszolgáltatást kért arra hivatkozva, hogy ő római polgár, Galba a férfi státuszát a következő megkülönböztetést alkalmazva ismerte el:
„Lógjon ez a férfi magasabban, mint a többiek, és fessétek a keresztjét fehérre."



Forrás: Alen Baker A Gladiátor JLX kiadó 2001