logo

XIV December AD

Kiszolgáltatva a húsevőknek

Az emberek állatok elé terelésének szokása valószínűleg Karthágóból eredt, és kezdetben a római hadsereg katonaszökevényeinek büntetésére szolgált. A katonaságból való szökéshez illően ez volt a legszégyenteljesebb büntetés, melyet a későbbiekben rabszolgák és keresztények esetében is alkalmaztak. Az elítélteket bestiariusoknak hívták, ugyanúgy, mint azokat a gladiátorokat, akik arra specializálódtak, hogy állatokat vadásszanak és pusztítsanak el az arénában.

Az elítélt bűnözőt társaitól elkülönítetten tartották (kezdetben mindannyiukat lánccal kötözték össze a nyakukon), és ruháit letépték róla. Ha a bűncselekmény különösen elítélendő volt, például egy keresztényről volt szó, az elítéltnek az arénát körbe kellett járnia, míg nyakán a „keresztény" feliratú táblát hordozta. Azonban ennél gyakoribb szokás volt, hogy a bűncselekményt a „stipes"re, a szégyenoszlopra írták fel. Ehhez az oszlophoz erősítették oda az elítéltet, kezeit hátrakötözve. Ezután az emberek felfalására betanított, ráadásul kiéheztetett vadállatokat beengedték az arénába, hogy kitölthessék haragjukat a szerencsétlen bűnözőn. Veszélyes vadakat hoztak a birodalom minden tájáról, és szerencsés volt az a bestiarius, akit egy nagy. macska a mancsával eszméletvesztést okozva ütött meg, vagy azonnali halált okozott erős állkapcsának szorításával.
Miként Auguet is megjegyzi, „a nagymacskák kevésbé voltak kegyetlen hóhérok, mint a kisebb állatok, amelyek marcangolásukkal reszkető áldozatuknak iszonyatos szenvedéseket okoztak; Martialis kifejezésével élve, az áldozat már nem hasonlított emberi lényre, és végül szükségszerűen halálát lelte..."

Meglepő módon az arénát körülvevő szobrokat leplekkel takarták le, hogy megkíméljék őket a kifröccsenő vér és az előbukkanó szervek látványától, amit Claudius a legkevésbé sem talált zavarónak: gyakran költötte el vacsoráját a mészárlás szemlélése közben, bár volt elég tisztesség benne ahhoz, hogy Augustus szobrát elvitesse, hogy ne kelljen a szobrot állandóan letakarni!



Forrás: Alen Baker A Gladiátor JLX kiadó 2001