logo

XVII Junius AD

A kitiltottak

Felvirradt végre a játékok napja, Róma népe boldogan készülődött a legújabb látványosságok megtekintésére. Nem mindenkinek adatott meg azonban ez az öröm, mivel bizonyos személyeknek nem volt megengedett a szórakozás e formája.

A köztársaság korából nem maradtak fenn erre vonatkozó rendeletek, a császárkorban azonban megszaporodott a számuk. Valószínileg mindig érvényes volt az a rendelkezés, mely szerint nem mehetett az, akit a rendfenntartásért felelős praefectus urbi bizonyos ideig, vagy véglegesen, kitiltott Rómából, vagy akit eltiltott a játékok látogatásától.
Nem vehettek részt a látványosságokon, akik a gyászidejüket még nem töltötték le, valamint azok, akik a lex Iulia de maritandis ordinibus rendelkezései ellenére nem éltek házasságban. Augustus a fiataloknak megtiltotta, hogy a ludi saecularae esti előadásain maradjanak, kivéve, ha valamely felnőtt rokonuk kíséretében jelentek meg.

A princeps nem engedélyezte, hogy nők látogassák az atlétaviadalokat. Ezért az egyik ilyen küzdelmet a másnap reggeli órákra halasztotta, és megtiltotta, hogy a nők tizenegy óra előtt megjelenjenek. Ez a rendelkezés Augustus erkölcsvédelmi szabályai közé tartozik, ugyanis szerinte az izmos és meztelen atléták látványa az asszonyok tisztességét veszélyeztette. Egyedül a Vesta-szüzek nézhették meg az atléták küzdelmeit a Neronián, mivel a görögök is megengedték Ceres papnőinek, hogy részt vegyenek az olympiai játékokon.
Más látványosságot a többi nő is megtekinthetett, a férjes asszonyoknak viszont meg kellett gondolniuk, milyen szórakozást választanak maguknak, mivel egy rendelkezés kimondta, hogy ha a férj válni akart, nyomós indoknak számított többek között, ha a felesége a cirkusz, színház vagy az arénák látványosságaiban gyönyörködött. A közrend fenntartása érdekében, ha a iuvenes, a nép lázadó demonstrációiban részt vett, büntetésül verést vagy a spectaculumoktól való eltiltást helyeztek kilátásba.

A kései császárkorban azoknak a fiataloknak, akik Rómába érkeztek tanulni, a censualesnál kellett jelentkezniük, akik a hallgatókat egész tanulmányi idejük alatt felügyelték. A jelentkezés alkalmával ezért tájékoztatták őket azokról a cselekményekről, amelyektől tartózkodniuk kellett, többek között a spectacula gyakori látogatásától.

Nem mehettek a látványosságokat megtekinteni a parabolaninok, azaz az olyan szerzetesrendekhez hasonló egyesületek tagjai, akik a súlyos betegekről gondoskodtak. Ha a tilalmat megszegték, nem folytathatták addigi tevékenységüket.
A korai időkben a rabszolgák nem léphettek be a játékokra, éppígy az idegenek sem, kivéve, ha Rómával szövetséges viszonyban álltak. Majd mikor Róma egyre inkább kiterjeszkedett, a császárkorban szinte az egész világból idesereglettek a szenzációra éhes tömegek, a pompeii-ek azonban Kr. u. 59 és 69 között kitiltás alatt álltak.

A rabszolgáknak sem volt többé megtiltva a részvétel, az azonban az aedilis curulis szerint kellékhibának számított, ha egy rabszolga hajlamos volt arra, hogy a játékokat sűrűn látogassa, valamint servi corruptiót követett el az, aki más rabszolgáját rábeszélte, hogy gyakran járjon a spectaculumokra.



Forrás:
Gedeon Magdolna
A cirkuszi játékok jogi szabályozása az antik Rómában
(PhD értekezés)