logo

XIX September AD

A közönség.

A cirkuszi játékok a köztársaság vége felé lassan elveszítették vallási jellegüket, egyre inkább a nép kegye megnyerésének eszközéül szolgáltak, amelyet a mindenkori uralkodó igyekezett is politikájának és népszerűségének támogatására állandóan kihasználni. A nyilvános játékok a császári Róma elengedhetetlen szükségletévé váltak.
A túlnépesedett Rómában proletárok, munkanélküliek, lumpen elemek s főleg a keleti provinciákból beáramlott idegenek nagy tömege, ”a szegénységben élő és cirkuszi meg színházi látványosságokhoz szokott alja nép, valamint a legelvetemültebb rabszolgák” – szól Tacitus megvetően az alsóbb néprétegekről – a császárok juttatta adományokra is vártak. Ezek a társadalmi elemek nem elégedtek már meg a rendszeres gabona-adományokkal, amelyeket korábban egy-egy hadvezér, később a császárok juttattak számukra, hanem időtöltésükről is gondoskodni kellett. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a ”tisztes” polgárok számára ezek a versenyek nem jelentettek ugyancsak nélkülözhetetlen szórakozást.

romaikor_kep



Nagy jelentőségűek voltak e játékok abból a szempontból is, hogy a tömegeknek alkalmat kínáltak arra, hogy a versenyeken megjelent császár előtt kinyilvánítsák tetszésüket vagy nemtetszésüket az uralkodó intézkedéseivel szemben; felpanaszolhatták sérelmeiket, benyújthatták kívánságaikat.
A cirkusz azonban egyúttal politikai események színterévé is válhatott, amennyiben a tömeg akarata politikai követelések formájában jutott kifejezésre; sőt egy-egy politikus vagy államférfi élete is itt dőlhetett el.



Soós István