logo

XXIII September AD

Az ülésrend

Ha valaki eljutott a cirkuszba, nem volt mindegy, hogy hol foglalt helyet, ugyanis az emberek társadalmi helyzete visszatükröződött a látványosságok nézőterén.

Livius arról tudósít bennünket, hogy amikor Tarquinius Priscus először megrendezte a ludi Romanit, a patriciusoknak és a lovagoknak helyet osztottak ki, hogy mindenki elkészíthesse nézőtéri ülését. Ebben az időben a szenátorok és a lovagok számára külön hely biztosításáról természetesen még nem lehetett szó, Livius a történések kiszínezésével a Kr. előtti II. század szociális struktúráját vetítette vissza a királyság korába. Sokkal valószínűbb, hogy ebben az időben még mindenki ott foglalt helyet, ahol tudott, csak a királynak és az államilag elismert collegiumoknak volt fenntartott helye a játékokon.

A szakrális ünnepeken, melyeken a polgárok is részt vettek, a szenátorok nem részesültek különb elbánásban, mint a többi polgár. Csak különleges látványosságokon volt előjoguk külön nézőhelyre. Míg ezek az ünnepségek a piacon voltak, addig a Capitoliumon a comitiummal szemben foglaltak helyet.
A szenátorok privilégiuma azzal állt összefüggésben, hogy a volt magistratusok nyilvános ünnepségek alkalmával tették le a hivatali öltözetet. Ezért először azokat a személyeket illette meg ez az előjog, akik előzőleg curulisi hivatalt viseltek. A külön ülőhelyeket a szenátorok számára először a színházban, Kr. e. 194-ben jelöltek ki, a lovagoknak pedig csak a Kr. előtti II. század végén. A szenátorok a cirkuszban Augustus, majd Claudius alatt kaptak a néptől elkülönített helyeket, a lovagok pedig csak Nero idején.

A köztársaság korában a magistratusoknak természetesen el kellett különülniük a néptől. A hivatalnokok privilégiumai közé tartozott a játékokon számukra fenntartott tiszteletbeli hely. Nem tudni biztosan, hogy ez az előjog mely magistratusokat illette meg, valamint azt sem, mikor kapták meg ezt a jogot, de valószíni, hogy korábban, mint amikor a szenátori és lovagi helyeket elkülönítették a plebejusokétól. Minden magistratus magával vitte az ülését, a curulisi magistratus a curulisi ülést, a néptribunus a subselliumot. Az is előjog volt, hogy ők ültek, míg a tömeg állt.

romaikor_kep



Bár az állam által rendezett játékokra ingyenesen lehetett bejutni, mégis előfordulhatott, hogy valaki pénzért kapott helyet. A magistratusok ugyanis a számukra fenntartott helyeket nemcsak átengedhették másoknak, hanem bérbe is adhatták.
Rendkívüli gladiátorjátékokat azonban haszon reményében is rendeztek. Több felirat, melyben a játékok bevételét is megemlítik, azt bizonyítja, hogy a helyeknek egy részét eladták és nemcsak az olyan játékokon, melyeket kifejezetten nyereség céljából rendeztek.

Néhány adat pedig arra utal, hogy a helyek egy részét a császárkorban, még az állam által adott játékokon is, szabályszeri fizetség ellenében bocsátották rendelkezésre. Aki ilyen helyet szerzett, annak megvolt az az előnye, hogy mentesült azoktól a kényelmetlenségektől, melyek az ingyenes helyeket igénybe vevő tömegben érhették.


Augustus a látványosságok nézőterein rendet akart teremteni, ezért a következő intézkedéseket hozta:

- az első széksort egy senatus consultummal a szenátoroknak jelölte ki;
- elkülönítette a néptől a katonaságot;
- külön helyet rendelt az alsó néposztályhoz tartozó házasembereknek;
- külön ültette a kiskorú fiúkat a nevelőikkel;
- a nézőtér közepéről kitiltotta a piszkos ruhát viselőket, azaz a kétkezi munkát végzőket;
- a nők a gladiátorviadalokat a férfiaktól elkülönülve, csak a felső sorokból nézhették;
- a Vesta-szizek tiszteletbeli helyeket kaptak a praetor páholyával szemben.

Domitianus megerősítette e rendelkezéseket és megtiltotta, hogy jogosulatlanok a lovagok közé vegyüljenek. Ezek alapján a Flavius-féle amfiteátrumban ötféle nézőteret lehetett megkülönböztetni a császárkor idején.
Az első a podium, mely négy lépcsősorból állt, ezek a középső és legalsó sorok voltak, közvetlenül az aréna mellett. Itt ültek a szenátorok és papi collegiumok tagjai, valamint a Vesta-szüzek. Ők együtt ültek a császári család hölgytagjaival a jobboldali tiszteletbeli páholyban.

A podiumon emelkedett a császárnak és híveinek páholya is, vele szemben, ugyanazon tengely mentén volt a consulok és a játékok elnöke részére fenntartott páholy. A podiumot egy válaszfal, a balteus határolta el a felette lévő két lépcsősortól. Az első a lovagoknak, a második a polgároknak és a tribunusoknak szolgált ülőhelyül. E két részleg, akkori nevén az első és a második maenianum között nem volt jelentős különbség, csak annyi, hogy a lovagoknak jogukban állt párnát használni.
A második maenianumra való bejutás a polgárjoghoz kapcsolódó privilégium volt. Efelett, a harmadik maenianumon szorongtak a polgárjoggal nem rendelkező tömegek, a rabszolgákkal együtt. Végül legfelül, az amfiteátrumot koronázó fedett árkádok falépcsőin a köznép asszonyainak jutott hely.

A kocsiversenyek helyszínén, a cirkuszban is érvényesült a nézőtér ilyen felosztása, de itt a nők továbbra is a férfiak között ülhettek, így a versenyek a legjobb alkalmat szolgáltatták az ismerkedésre. A hölgyekhez azonban csak kellő tisztelettel és tapintattal lehetett közelíteni, ellenkező esetben ugyanis az iniuria egyik típusát képező adtemptata pudicitia miatt indíthatott keresetet a sértett a molesztáló ellen.


Forrás:
Gedeon Magdolna
A cirkuszi játékok jogi szabályozása az antik Rómában
(PhD értekezés)