logo

XVIII Martius AD

Az aquincumi légiótábor védműveinek romjai

Az aquincumi légiótábor védműveinek déli és keleti táborkapujának romjai
Az Árpád híd budai feljárója


Óbudán Domitianus császár alatt, 89-ben egy legió - vagyis 6000 főnyi helyőrség - befogadására alkalmas katonai tábor épült. Több mint 350 éven át ebből az erősségbál irányították a Római Birodalom északkeleti szakaszán állomásozó katonai csapatokat Aquincum a 2. század elejétől a 4. század végéig a legio II Adiutrix állomáshelye volt
Az aquincumi legiótábor 480 x 520 méter alapterületű négyszögét védőfal vette körül: belső oldalán tornyok álltak, egyiküket a Polgár utca 7. sz. előtt tárták fel.
A táborfalat kívül kettős sáncárok szegélyezte, amelyet a 4. század elején egy harmadik árokkal szélesítettek. A védelmi vonalat kívül 11 méter széles kocsiút, a belső oldalon 7 méter széles kocsiút kísérte. A táborfal és a vizesárok hosszabb szakaszait tárták fel a castrumnak mind a négy oldalán. A keleti táborkapu romjait a Kórház utca 7. helyén, a déli kapuét az egykori Pacsirta utcában hozták felszínre az ásatások.
A déli táborkapu műemléki bemutatásának terve az Árpád-híd bővítésével összefüggő Flórián téri közlekedési csomópont kialakításának függvényeként készült el; a kaput és a védművek egy szakaszát - Ágostházi László tervei szerint - az aluljáróból lehet megközelíteni.

A keleti táborkapu bemutatására Hajnóczi Gyula készített tervet (1984).



A legiótábor parancsnoki épületének diadalíves főbejárata
A mai Flórián üzletközpont helyén


A legió tábor középpontjában, a castrum négy kapuját összekötő főutcák kereszteződésében állott a táborfórum a parancsnoki épülettel. A castrum legfontosabb épülete, a principia kb. 90 x 110 méteres alapterületet foglalt el, a mai Vörösvári út - Flórián tér - Kórház utca - Szél utca között. A mai Flórián tér felől nyíló főbejárata elé a 3. század elején tornyos diadalívet emeltek.
A díszkapu mögött a parancsnokság irodái és gyűléstermei tágas udvarokat vettek körül. Innen nyílt a táborszentély, a szent képmások, a hadi jelvények, a legió hivatalos jelvényei és kitüntetései, valamint az ellenségtől zsákmányolt zászlók tárolási helye; pincéjében őrizték a katonák kifizetésre váró zsoldját. A díszudvar két oldalán a különböző tiszti alakulatok és a különleges beosztású törzstisztek gyűléstermei és irodái sorakoztak.
A parancsnoki épület falai között évszázadokon át naponta megfordult a római helytartó - mint a legió mindenkori parancsnoka -, de majdnem minden római császár töltött itt rövidebb időt, amikor ellenőrző körútján megtekintette a dunai hadsereg főhadiszállását.

A castrum parancsnoki épületéből csupán az épület bejáratát díszítő diadalkapunak, a tetrapylonnak három falcsonkját sikerült emlékeztetőül megőrizni az óbudai üzletközpont Flórián téri épületének alagsorában; kettő a raktári részben van, egyet pedig az élelmiszerbolt eladóterében láthat a közönség, befoglalását az elkészült tervek módosításával Törőcsik Sándor tervező oldotta meg (1976).



A legió tábor egyik kaszárnyájának részlete és szentélyromjai a késő császárkorban
Vöröskereszt utca 1-3.-Miklós utca 5.


A tábor belső rendjét előírások szabályozták: a legió alakulatai minden állomáshelyükön a tábor ugyanazon pontján kaptak szállást, így biztosították, hogy a gyors cselekvést követelő pillanatokban ne keletkezzen zűrzavar. A tábor észak-déli főutcáját szegélyező épületekben a lovassági alakulatokat helyezték el; riadó esetén nekik kellett elsőként elérniük a kapukat. A könnyen mozgó trén szálláshelye ugyancsak a kapuk közelében - a hátsó fronton - a táborfalat szegélyező utcáról nyílt.
A legió gerincét alkotó 10 cohors (kb. egyenként 500 fős alakulat) kaszárnyái megszabott sorrendben következtek: a számozás bizonyos fontossági sorrendet is jelzett, az első cohors parancsnoka például egyúttal a táborparancsnok helyettese is volt.
Az I. cohors kaszárnyasora a via Principalis dextráról, a „jobb oldali főutcáról" nyílt, és a parancsnoki épülettömbbel volt szomszédos. E fontos épületcsoport romjait a Vörösvári út 6-8. és Föld utca 7-9. alatt tárták fel, s a kaszárnyákhoz tartozó épületrészeket találtak a Miklós utca 5. és a Vöröskereszt utca 1-3., valamint a Vörösvári út 12-14. alatt is. Mindegyik kaszárnya udvarán kút, őrlőhely és kenyérsütő kemence volt. Az egyes alakulatok bizonyos fokig önellátóak voltak, két-két cohors közösen használt egy magtárat, csak az első cohorsnak volt saját készlete.

Minden kaszárnyatömb utcáról nyíló főépülete emeletes volt; a parancsnok irodája, szálláshelye és kisebb fegyvertár kapott itt helyet. A főépület mögötti belső udvar két oldalát szegélyezték a legénység hálóhelyiségei, az udvar felőli oszlopos tornácra nyíló cellák.
A Vöröskereszt utcában feltárt kaszárnya a 2. század elején készült, majd többször átalakították. A 4. század közepe táján lebontották, s csupán néhány főfalát használták fel az alaprajza szerint más funkciójú épülethez, amely apszissal lezárt, nagyméretű csarnok volt, és két oszlopsor tagolta. Ennek a szentélynek egyik oszlopa ma a helyszínen kialakított romkert dísze.



Az aquincumi legiótábor katonai közfürdője
Flórán tér - Vörösvári út - Kórház utca


A táborfórummal, a katonai parancsnoksággal szemben, a két főutca kereszteződésében kapott helyet a katonai közfürdő, kb. 120 x 140 méteres alapterületen. Főbejáratát az északi oldalon tárták fel a via Praetorián, vagyis a Dunához vezető főutcán, amelyet oszlopsor szegélyezett. A fürdőhöz caldarium, tepidarium és frigidarium, vagyis meleg, langyos és hideg vizű medencés helyiségsor tartozott, Aquincum területén a legjobb állapotban megmaradt padlófűtés-berendezéssel.

A legújabb ásatások alkalmával félkör és kör alakú, elliptikus és kagyló alakú medencéket és fürdőkádakat is feltártak. A fürdőhöz oszlopcsarnokok és a szabadba nyíló termek tartoztak. Szökőkút darabjai, márványmedence töredékei, padlómozaikok és számos olyan épületfaragvány került elő, amelyek képet adnak a körfürdő gazdag dekorációjáról. Az épületet eredetileg az 1-2. század fordulóján emelték, többszöri átépítés után még a 4. század legvégén is használták.
A Flórián téri katonai közfürdő romjainak egy részét Schönvisner István tárta fel 1778-ban. A Flórián tér átépítésekor, 1932-ben az épület helyén további kutatásra került sor; ekkor bővítették a romterületet. 1962-ben a Kórház utca sarkán épülő lakóház alapozási munkáihoz kapcsolódtak a régészeti ásatások. 1973-ban a fürdő nyugati oldalát záró helyiségsort a különböző medencékkel, 1975-84 között a Flórián téri közlekedési csomópont helyén a fürdő középső teremsorát tárták fel.

Az aquincumi katonai közfürdő romjai fölé 1778-ban védőépületet emeltek, ezáltal megóvták a falakat a további pusztulástól, és lehetővé tették az ókori hypocaustum megtekintését. 1871-ben új lejáróval alakították ki a tér szintje alatti bemutatóhelyet, 1936-ban pedig Möller István tervei szerint készült el a földalatti múzeum.
Az 1962-es ásatást követően a Kórház utca felől szabadban lévő romkerttel bővült a fedett múzeumrész, és a bejáratot is erről az utcáról nyitották. Ez a jelenleg is látható romkert és kiállítórész Pfannl Egon tervei szerint készült.

A legújabb ásatások nyomán új koncepció született: a kibővült romterület a Flórián téren létesülő aluljáróhoz kapcsolódik, itt a műemléki bemutatás terveit Ágostházi László, szerkezetét Bándli Katalin készítette (1984).


Forrás: Póczy Klára - Aquincum. Budapest Római kori történelmi városmagja