logo

XXIII September AD

Territorium .

A „territorium” a római tartományi közigazgatás szakkifejezése, és természetesen csak attól az időponttól érvényes, amikor Salla municipiumi rangot kapott. A szomszédos területek meghatározásához azonban már most is szükségünk van rá.

A város territoriumának körülhatárolásához ismernünk kellene a körülötte lévő római kori települések jogállását, és territoriumaik határait, de ez nem minden esetben bizonyos. E témakör kifejtéséhez először is regisztrálnunk kell, hogy vidékünk az ókorban ugyanúgy határhelyzetben volt, mint jelenleg. Salla territoriumának NY-i szélét a Pannonia és Noricum közötti határvonal adta.
Észak felől bizonyosan Savariaéval volt közös territorium-határa. Keleten valószínűleg két territorium-határ is húzódott, az egyik egy, a Balatontól É-ra lévő municipium határa volt, a másik a tótól D-re húzódó város területe. Délen talán csak egy territoriummal volt közös határa, hogy melyikkel, az még szintén kérdéses. Vegyük sorba mindegyik helyszínt.

1. A NY-i határvonal a Noricum és Pannonia közötti határral azonos. Ez a határ a település életének legkorábbi szakaszában, a időszámítás körüli években a Regnum Noricum K-i sávján belül volt, hiszen attól K-re még nem volt római fennhatóság.
A Regnum Noricum Kr. e. 10 körül tagolódott be stratégiailag a Római Birodalomba, ami nem jelentett azonnal provincia-státust. Katonailag viszont biztos hátteret képezett az ÉK felé való terjeszkedéshez. Így azt mondhatjuk, hogy az úttal együtt a sallai átkelőhely is a Noricumi Királyság keleti határvidéke volt.

A Pannonia római foglalásával kapcsolatban körvonalazódott vélemények egyetértenek abban, hogy az eredetileg kereskedelmi jelentőségű, és már az őskorban is használt Borostyánkő út a római terjeszkedés kapcsán katonai jelentőségűvé vált egy időre. Ennek nyilvánvaló jele, hogy – az eredetileg szintén noricumi – Carnuntumba legiót vezényelnek. Ez a lépés nem Noricum annektálásának utolsó momentuma, hanem Pannonia romanizációjának egyik első fejezete.

A legiónak a Borostyánkő út dunai átkelő pontjához való telepítése egyértelművé teszi, hogy az Aquileia-Carnuntum útszakasz ebben az időben katonai útvonal, via militaris, és az újonnan célba vett területhez tartozik, amit Illyricum Inferiusnak hívnak. A tartományrész alig több az útvonal szélesebben vett sávjánál, de már nem Noricum része.
Salla és szélesebb környéke tehát ebben az időben már a későbbi Pannoniához tartozik, és nyugat felől Noricummal határos. Hogy ez a határ pontosan hol húzódott, azt nem tudjuk. A noricumi oldalon nyilván Solva territoriumának keleti széle alkotta, amely egy hosszabb szakaszon azonos a Lafnitz folyó vonalával, és valahol a mai Burgenland-Stájerország határán lehetett.

2. A legkönnyebb dolgunk az É-i határral van. Itt Savaria territoriumával határos Salláé, és ez a határvonal a Rába. Ennek a claudiusi alapítású coloniának az epigráfiai forrásanyaga olyan gazdag, hogy annak alapján is elég jól kitűzhetők territoriumának határai, de ezen felül a vidék centuriatiojának, földmérési rendszerének nyomai a mai térképeken, útvonalainak vizsgálata egyértelműen erre az eredményre vezetnek.

3. A D-i oldalon nehezebb a helyzet. Itt az Itinerarium Antonini Salla és Poetovio között jelez egy Halicanum nevű települést, amelyet Soproni Sándor városi rangú településnek tartott egy aquincumi felirat tanúsága alapján. Az utóbbi időben azonban kritika érte a feliratnak a név azonosítására vonatkozó értelmezését. Ha helyt adunk e kritikának, akkor az egyedül e feliratról igazolható municipiumi rang sem köthető az ItAnt által jelzett településhez.
Mindez nem teheti kétségessé, hogy Poetovio és Salla között még egy település volt a Borostyánkő úton, csak esetleg azt, hogy annak municipiumi rangja volt-e. Így mindenesetre kétséges, hogy Salla territoriumának D-i határain túl melyik város körzetének határai következnek, Halicanumé-e, vagy Poetovioé.
A probléma másik része, hogy hol volt pontosan Halicanum. Már a múlt században római kori lelőhelyként ismerték Lendvát, ill. a vele összefüggő Hosszúfalut. Faragott sírkő, kincslelet, és egy út nyomai Hosszúfalutól É-ra, valamint a rédicsi erdőben 60 halomsír tanúskodott arról, hogy jelentékeny római kori lelőhelyről van szó. Dervarics Kálmán ezért ide helyezte Halicanumot Alsólendvának a múlt század végén írott történetében.

Az újabb kutatás az 1950-es és 60-as években nem igazolta ezt a tételt. Lendva messzebb van Poetoviotól, mint az ItAnt-ban jelzett 31 mp. (római mérföld, kb. 1480 m), és a település jellege sem igazolta a feltevést. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a római kori útszakasz Hosszúfalu (Dolga Vas) É-i határában megfelel a Borostyánkő út addigi irányának.
A szlovén régészet felvetette a lehetőségét a Veržej – Dokležovje átkelőpontnak (J. Šašel), és kissé DK-ebbre a Sveti Martin na Muri – Kot átkelőpontnak (M. Fulir). Jelenleg ez utóbbi tűnik a legvalószínűbb lehetőségnek.

Sveti Martin na Muri-ban 1977-ben kőépületet, Jupiter oltárt, olyan gazdag leletanyagot találtak, amely valószínűvé teszi, hogy itt jelentékeny római település volt a Mura D-i oldalán, I. Šavel pedig 1980-81-ben végigjárta, és több helyen átmetszette azt a római utat, amely Hosszúfalut Kóttal, a Sveti Martin-nal a Murán átellenben lévő településsel összeköti.
Mai ismereteink szerint, melyeket legutóbb B. Kerman foglalt össze 1994-ben, tehát Halicanum Sveti Martin na Muri alatt van a Mura bal partján. A Borostyánkő út itt átszeli a folyót, és nyugati, majd északi oldaláról megkerülve a lendvai dombokat Hosszúfalunál lép át a mai Magyarország területére.

Az itteni – szintén nem jelentéktelen – római lelőhelyhez 60 halomsírból álló temető tartozott.
Kérdés még ezekután, hogy mekkorák voltak a territoriumok. Ha Halicanummal nem számolnánk mint municipiummal, akkor a földrajzi adottságok leginkább a Murát határozhatnák meg, mint a Poetovio és Salla közötti választó vonalat. Ha azonban autonóm város volt, akkor territoriumának a Salláéval azonos határát É-abbra, a Lendva, esetleg a Kerka vonalára kellene tennünk.

Salla territoriumának K-i határai valószínűleg két másik város területével érintkeztek. Az egyik a Balatontól É-ra feküdt, a másik D-re. A kutatás az É-inak a nevét régóta ismeri: ez Mogetiana, amelyet a Bakonytól ÉNY-ra lokalizálunk általában, pontosabban meg nem határozva a helyet. A D-i re vonatkozólag Volgumot valószínűsítette Tóth Endre.
A két territóriumot egymástól elválasztó természetes vonal a Kisbalaton, amely a római korban a Balatonnal összefüggő nyílt vízfelület volt. Ez egyben nyilvánvalóvá teszi, hogy itt két szomszédos territoriummal kell számolnunk.

Az É-i, Mogetianahoz tartozó territorium valószínű határa Salla felé a Zala folyó É-D-i irányban folyó szakasza. A D-i, Volgumhoz tartozó territorium Salláéval közös határát még feltételezésszerűen sem tudjuk meghatározni. Valahol a mai Zala és Somogy határvidékén lehetett.



Redő Ferenc