logo

XXIII Januarius AD

Campus Martius.

A Campus Martius valóban szép volt! Egészen a Tiberisig terjedt ez a városrész, pázsitja üdén zöldellt a fehér márványépületek között, lombos fák borította halmok szegélyezték kelet felől, a Quirinalis és a Pincius, dél felől az ünnepélyes Mons Capitolinus tiszteletet parancsoló templomai tekintettek le reá. A régi időkben ez a mintegy 250 hektárnyi terület a pomeriumon kívül esett (csak később tolták ki a határmezsgyét), s ez adta meg hajdani jellegét.
A pomeriumon túl építették fel a hadak istenének, Marsnak templomát, mivel a Városban számára nem emeltek szentélyt: a háborúnak Róma városán kívül kell lezajlani - így tartotta ezt az ősi hagyomány —, Mars tartsa távol a háború borzalmait Rómától, amelynek falai között mindig csak béke uralkodjék. (A polgárháborúk azután alaposan rácáfoltak erre a hitre.)

A Mars-mezőn tartották meg a nagy népgyűlést, a comitia centuriatát, e célból fakorlátokkal zárták le a mező déli részének egy területét. Ezt a sorompósort saeptának nevezték, de a népszáj, az éles római nyelv juhakolnak, ovilének gúnyolta. Nem messze tőle állott a villa publica nevű állami épület, ahol a külföldi követségek székeltek, vagy pedig a győzedelmesen hazatérő hadvezér lakott, amíg a diadalmenet engedélyezését várta (mivel sem ő, sem serege addig a Városba nem léphetett be), a katonák persze a szabadban, sátrakban táboroztak. Itt állították fel a porta triumphalist, azt a diadalívet, amelyen át az ünnepélyes menet a Városba vonult.
Ugyancsak a Campus Martius déli részén emelkedett Bellona temploma, ahol a senatus akkor ülésezett, amikor a külföldi követséget valami okból nem a Curiában akarták fogadni, vagy ha győztes hadvezér vett részt az ülésen. Bellona templomában gyűltek össze a senatorok, hogy a mithridatesi háborúból visszatért Sullát ünnepeljék. Talán nem minden senator alkotott még akkor a jövőről tiszta képet, amikor ülés közben szörnyű jajveszékelésre, halálordításra lettek figyelmesek: a legionariusok ekkor gyilkolták halomra a szerencsétlen samnis hadifoglyokat. Sulla teljes hidegvérrel, mintha semmi sem történt volna, tovább folytattatta az ülést, csupán annyit jegyzett meg, hogy néhány bűnös elnyeri büntetését. Ezek után már egy senatornak sem lehetett kételye Sulla szándékát illetően.

romaikor_kep



A Campus Martius északi része igen sokáig beépítetlen maradt, csupán díszítőelemekkel vették körül; ez a terület a testedzés, a sport helye maradt. Itt lovagoltak, atletizáltak, futottak, gerelyt, diszkoszt vetettek, tornáztak vagy ökölvívásban, birkózásban gyakorolták magukat a fiatal rómaiak, a testedzés után pedig a Tiberisben úsztak.
Nem kis meglepetést keltett, midőn a hetvenedik éve felé közeledő, a korral elnehezedett, testes Marius, hatszoros consul, több hadjárat egykor ünnepelt vezére is megjelent a fiatalok között, hogy gyakorlataikon részt vegyen, és bebizonyítsa, milyen friss, erős szervezetű még hajlott korában is. Így akarta Marius ama róla elterjedt híreket megcáfolni, mintha a hadvezetésre testileg már alkalmatlan lenne, sőt be szerette volna bizonyítani, hogy korántsem fáradt még, felveheti a versenyt a Mithridates ellen indítandó háború főparancsnokságára pályázó fiatalabb vetélytársával, L. Sullával. Az öreg Marius erőlködése inkább visszatetszést, mint szánalmat keltett a népben, s a főparancsnokságot mégis Sulla kapta meg. (Hogy ezért Róma milyen keserves árat fizetett, jól tudjuk.)

A Campus Martiust nyugat felől a Tiberis folyó határolta. A Tiberis partján hajóépítő és javító műhelyek állottak, a hajóácsok szekercéinek, bárdjainak csattogása, a kalapácsok ütemes koppanásának zaja egybevegyült a tornászok, sportolók vidám kacajával, kiáltozásával, a járókelők tereferéjével, az árujukat eladásra kínáló kereskedők hangoskodásával, míg az egész déli részt be nem építették, és a sok épület a lármát fel nem fogta. Már Caesarnak nagy tervei voltak a Mars-mezővel, de ezekből mindössze csak az új Saepta Iulia valósult meg.



Forrás:
Ürögdi György: A régi Róma (Budapest 1963)
Lektorálta: Borzsák István és Hahn István