Ez az oldal a Római Birodalom kedvelőinek jött létre. Oldalunk célja nem a tanítás, hanem az ezen korszak után érdeklődőeknek nagymennyíségű háttérinformáció biztosítása.
Az interneten számtalan kisebb - nagyobb oldal foglalkozik ezzel a témakörrel, de teljes átfogó képet az ókori Róma történetéről, működéséről, berendezkedéséről nem találni.
Ezt a hiányzó űrt szeretnénk oldalunkkal megtölteni
Apicius Kr. e. 25 körül született, tehát már Augustus Octavianus császársága alatt élt. A rá vonatkozó egykorú írott adatok mind Tiberius császár idejéből (Kr. u. 14–37.) maradtak fenn, a szerző halálát a 25. évre teszik. Marcus Gavius Apiciust kortársa az idősebb Plinius „ad omne luxus ingenium natus”-ként jellemezte, vagyis az volt a véleménye, hogy születésétől fogva hajlamos volt mindenfajta luxusra, sőt a luxus mindenfajta kicsapongására. Később a szigorú erkölcsű Plinius még fokozta is ezt a lesújtó véleményét, „nepotum omnium altissimus gurges”, szerinte az élvezethajhászást a tékozlásig vitte (Plinius: Naturalis historae 10,133.).
Többen említik híres ínyencként, s írnak arról, hogy különleges ételeket kreált, amelyek szenzációként hatottak. Halálát is ez a szenvedélye okozta. Apicius ugyanis előkelő és gazdag családból származott, s vagyonát Róma¬szerte híres lakomáira tékozolta (Seneca: de vita beata 11,4.). Amikor egy napon kiderült, hogy már „csak” 10 millió sestertiusa maradt, úgy találta, hogy életszínvonala fenntartásához ez az összeg már nem elégséges, mérget ivott, így végzett magával. Seneca Apicius anyjának írott kondoleáló leveléből való részlet kitér a halál körülményeire: (De consolatione ad Helviam X, 8–9.) Libet dicere: „...Scilicet minus beate vivebat dictator noster qui Samnitium legatos audiit cum vilissimum cibum in foco ipse manu sua versaret, illa qua iam saepe hostem percusserat laureamque in Capitolini lovis gremio reposuerat, quam Apicius nostra memoria vixit, qui, in ea urbe, ex qua aliquando philosophi velut corruptores iuventutis abire iussi sunt, scientiam propinae professus, disciplina sua saeculum infecit! Cuius exitum nosse operae pretium est. Cum sestertium millies in culinam coniecisset, cum tot congiaria principium et ingen Capitolii vectigal singulis comisationibus exorpsisset, aere alieno oppressus, rationes suas tunc primum coactus ins pexit; superfuturum sibi sestertium centies computavit, et, velut in sestertio centies vixisset, veneno vitam finivit.”
Mondhatnók: „Természetesen a Diktátorunk (vagyis Caesar) kevésbé boldog életet élt, amikor a Samnitok követeit hallgatva, maga keverte meg szerény és ízetlen ebédjét a tűzhelyen azzal a kézzel, amellyel számtalan ellenséget szúrt le, és amellyel a babért személyesen helyezte a Capitoliumi Iupiter ölébe, mint ahogyan Apicius élt a mi korunkban, aki abban a városban (az Urbsban), ahonnan egykor — azzal az indokkal, hogy megrontják és élvezetekre tanítják a fiatalságot —, kiűzték és kitiltották a filozófusokat, ő a konyhaművészet tudományát hivatássá avatta, és tanításával egész korunkat megfertőzte!” … Érdemes megismernünk halála okát is. Amikor konyhaművészetére pazarolta 100 millió sestertiust kitevő vagyonát, amikor a császár annyiféle ajándékát elpocsékolta és a Capitolium mérhetetlen adóit eltékozolta különféle tivornyákra, csupán ekkor, adósságai nyomasztó súlyától fenyegetve kényszerült számadásra; kiszámította, hogy maradna még 10 millió sestertiusa és ekkor, mintha rémséges éhezésben kéne tovább élnie, ha 10 millió sestertiusból kell megélnie, méreggel vetett véget életének.”
A kortárs Senecánál, a család barátjánál hitelesebben senki sem jellemezhette volna jobban Apiciust. Az idézet ugyanis nemcsak a „tékozló fiú” gyengeségeire mutat rá, ugyanakkor — mondhatnók, ugyanabban a mondatban —elismeri Apicius műfajt teremtő képességét, abbeli érdemét, hogy tudománnyá avatta a konyhaművészetet. A római konyha, vidéken és városban is roppant egyszerű volt még a Kr. e. II. és az I. század folyamán (vagyis Róma területi hódításainak kezdeti szakaszán), a „konyhatörténethez” Cato részletező leírásai és receptjei, Cicero megjegyzései, Horatius versrészletei szolgáltatnak hiteles adatokat. Amikor Apiciusról a kortársaitól származó (id. Plinius és Seneca) kritikai megjegyzéseket olvassuk, érezzük, hogy itt az életmódban és az életszemléletben beállott hirtelen változásról is szó van. Az alábbiakban röviden vázoljuk e jelenség történelmi hátterét, a nagy változások okát.
