logo

XXI Junius AD

A kalózok elleni harc i. e. 67-ben

I. e. 67-ben Aulus Gabinius néptribunus törvényjavaslatot nyújtott be, hogy Pompeius rendkívüli felhatalmazásokat kapjon a földközi-tengeri kalózok elleni harcra. A mithridatési háborúk idején ugyanis a kalózkodás hallatlan méreteket öltött. A kalózok jelentékeny flottával rendelkeztek, feldúlták a szigeteket, sőt rá merészeltek támadni a part menti városokra is, partra szálltak, a főutak mentén raboltak, foglyokat ejtettek, s rabszolgának adták el őket. Annyira arcátlanok lettek, amint azt Plutarchos elbeszéli, hogy egy ízben elraboltak és magukkal vittek két római praetort bíborszegélyű togájukban, valamennyi szolgájukkal és lictoraikka1.
A senatus nem egy expedíciót küldött a kalózok ellen, de fellépésük meglehetősen hatástalan maradt. A Földközi-tengeren teljesen lehetetlenné vált a kereskedés, a gabonaszállítás; ennek eredményeként Itáliában egyre nagyobb lett a drágaság. A kalózok bázisokkal rendelkeztek Kréta szigetén, valamint Kilikia parti városaiban.

Aulus Gabinius azt javasolta, hogy ne csak a flotta vezényletét bízzák Pompeiusra, hanem ruházzák fel korlátlan hatalommal is, amely valamennyi provinciára kiterjed a parttól 400 stadium (azaz 50 mérföld) távolságban. Javasolta továbbá: engedélyezzék Pompeiusnak, hogy senatori címet viselő személyek közül legatusokat nevezzen ki, hatalmazzák fel, hogy rendelkezzék az államkincstárral, a tartományok jövedelmeivel, a toborzás jogával, és 200 hajóból álló flottát szerelhessen fel. Ez a felhatalmazás mind terjedelmét, mind kizárólagosságát tekintve Rómában mindeddig példátlan volt.

Gabinius javaslatát határozott ellenállás fogadta a senatusban. Az egyik consul azt mondta, hogy ha Pompeius Romulust óhajtja utánozni (vagyis királyi hatalomra tör), nem fogja elkerülni annak sorsát (vagyis meggyilkoltatását). Julius Caesar volt szinte az egyedüli senator, aki támogatta a törvénytervezetet. És noha Plutarchos miért, miért nem úgy véli, hogy ezt egyáltalán nem Pompeius kedvéért, hanem saját népszerűsége érdekében tette; nagyon valószínű, hogy ez esetben Caesar kettős célt tűzött maga elé.
A népgyűlés a törvényt természetesen elfogadta. Sőt, Pompeiusnak kiegészítő határozatokat is sikerült hozatnia, amelyeknek eredményeképp fegyveres ereje csaknem megkétszereződött. Már ez is elegendő volt ahhoz, hogy az élelmiszerárak nyomban leessenek. A további események sem okoztak csalódást a Pompeiusban bízóknak: nagyszerűen teljesítette feladatát, és három hónap alatt megtisztította a kalózoktól az egész Földközi-tengert.