logo

XV December AD

Vámosok és rablók

A vámosokat akkor is csakúgy szerették az utasok, mint ma. A vámőröknek kötelességük volt 2,5 százalék vámot szedni minden olyan tárgy után, ami nem okvetlenül szükséges az utazáshoz; joguk volt az utasok poggyászát átkutatni, a be nem vallott vámköteles dolgokat elkobozni, csak a nőket nem volt szabad megmotozniuk.
A katonák, mint ma a diplomaták, vámmentességet élveztek, természetes tehát, hogy ők űzték legélénkebben a csempészetet. A közutálatnak Plutarkhosz adott hangot: „Dühös vagyok a vámosokra, mert összevissza turkálják az ember poggyászát.” Semmi sem új a nap alatt.

Másik, mégpedig komolyabb kellemetlensége volt az ókori utazásnak a rengeteg rabló, akik bizonyos utakon, főképp a határokon, rendszeresen fosztogatták az utasokat. Legtöbb helyen állandó katonai őrséget tartott az állam, ez azonban hatástalannak bizonyult.
Volt hírhedt rabló, például bizonyos Laureolus, aki éveken keresztül rettegésben tartotta az utasokat; akár hadsereget is küldhettek ellene, minden hiábavaló volt; a nép rejtegette, pártolta; romantikus története sok vonásban a magyar betyárvilágra emlékeztet. Végre is árulás révén került kézre. Vadállatokkal tépették szét az amfiteátrumban.

romaikor_kep



Fogadó természetesen volt bőven az utak mentén, valamennyit feltűnő cégér jelezte: a kakashoz, a kígyóhoz, a daruhoz, a nagy sashoz, a kocsikerékhez, s nem hiányoztak róluk a hívogató-csábító feliratok sem. Mégis az utas, hacsak tehette, elkerülte ezeket az útszéli fogadókat, s inkább rendes szállóban szállt meg valamelyik városban. A kocsmárosoknak nagyon rossz hírük volt: csalnak, zsarolnak, vizezik a bort, néha emberhúst tálalnak fel, a kocsmárosnék meg általában boszorkányok.

Szerettek az ismert világban utazgatni, felfedező útra nemigen volt kedvük. Hispániái hajósok hiába magasztalták Sertorius előtt Madeira gyönyörűségeit, hívei nem engedték, hogy odautazzék.
A Kanári-szigeteken járt valaha egy Statius Sebosus nevű római, mint ahogy a mesés Atlasz hegységen is átmerészkedett Suetonius Paulinus, a hadvezér, de az utazókat csak a jól ismert és lakott helyek érdekelték.

A légiók Afrikában körülbelül a Csád-tó környékéig is eljutottak, mint azt az utak mérföldkövei jelzik; a Nero-féle expedíció, amelynek a Nílus forrásait kellett felkutatni, eljutott a mai sír-, medián-, ellab- és barri-négerekig, és rengeteg fantasztikus mesével, de annál kevesebb tudományos eredménnyel tért haza.



Forrás:
Ürögdi György: Hogyan utaztak a régi Rómaiak
Panorama 1979