logo

XXIII Januarius AD

A kereszténység sikerének okai (bevezető)

A német történész, Adolf von Harnack úttörő munkája nyomán a kutatók több mint száz éven át úgy hitték, hogy a 4. század hajnalára a keresztények száma a Római Birodalom lakosságának 7-10 %-át tette ki. Constantinus megtérése után ez a szám megsokszorozódott. Az uralkodó nézet szerint a 4. század végére a császárság 60 milliós lakosságának fele a keresztény vallást követte.
Ha ezek a hozzávetőleges számok helyesek, akkor 300-ra 4-6 millió keresztény élt a földön. Ez még akkor is nagy szám, ha csak töredéke is a birodalom össznépességének. A későbbiekben kifejtett okokból azt is mondhatnánk, hogy túlságosan is nagy. Felezzük meg ezt a becslést, így a feltevések szerint 2-3 millió keresztény élt ekkor. Még mindig rengeteg. Ez pedig felveti a legnyilvánvalóbb kérdést.

A 2. fejezetben már láttuk, hogy a kereszténység Jézus maroknyi tanítványából és néhány női követőjéből nőtte ki magát ez körülbelül húsz embert tett ki Kr. u. 30-ban. Hogy lett a húszból három évszázad alatt akár csak 2-3 millió, nem beszélve az 5-6 milliós becslésekről. És hogy ez a szám újabb alig száz év alatt harmincmillióra duzzadt amivel a legtöbb szakértő is egyetért az egészen döbbenetes. Hogy volt ez lehetséges?



Forrás: részletek Bárt D. Ehrman A kereszténység diadala című munkájából (Fordította: Beke Ádám)