logo

XXIII Januarius AD

Apollós munkája és az első efézusi tanítványok

Ap.csel. 18:23-28

Pál harmadik misszióútja is a korábban alapított gyülekezetek végiglátogatásával indult, ezúttal a galáciai és a frígiai gyülekezeteket látogatta meg. Valószínűleg a harmadik misszióút során keletkezett a Galáciabeliekhez írt levél, melyben Pál az ottani gyülekezetek között elharapózó judaizálásnak, a ceremoniális törvényhez való visszatérésnek akart gátat vetni, amit egyes zsidó tanítók hirdettek, a korábbi apostoli határozat szellemével ellentétben. Ez azzal fenyegetett, hogy a galaták teljesen megtagadják a Krisztusban való hit-szövetséget.
A levél szenvedélyes hangneme kifejezi Pál nyugtalanságát és egyben abbéli buzgalmát, hogy a gyülekezetet visszavezesse a helyes útra. A Galáciabeliekhez írt levél pontos keletkezési idejének meghatározására nincs elegendő támpont, csak feltételezhető, hogy az ötvenes évek elején keletkezhetett, valószínűleg Pál efézusi tartózkodása alatt.

Míg Pál Galácia és Frígia gyülekezteit látogatta, az efézusoi zsinagógában megjelent egy Apollós nevű, nagy műveltségű zsidó tanító, aki Keresztelő János tanítványaival kerülhetett kapcsolatba korábban, és szüksége volt arra, hogy a teljes evangéliumot megismerje. Akvila és Priscilla, akiket Pál előzőleg otthagyott Efézusban, felismerték, hogy értékes munkát végezhet, és személyesen fejtették ki számára a Krisztusra vonatkozó tanítást.
Amikor Apollós tovább utazott Akhájába, ajánlólevelet adtak neki a korinthusi gyülekezethez. Ennek nyomán Apollós hamarosan a korinthusi gyülekezet tanítója lett, miközben a zsidók között is értékes missziómunkát végzett. Ap. csel. 19:1-3 szerint Efézusban volt 12 férfi, akik Keresztelő János tanítását vallották, és János keresztségében részesültek, de Krisztust és evangéliumát nem vagy csak hiányosan ismerték. Ők képezték később az itteni gyülekezet magvát. Pál velük került kapcsolatba először, amikor Efézusba érkezett.
Isten a Szentlélek keresztségében részesítette őket, miután személyesen is elfogadták a Krisztus halálára és feltámadására vonatkozó üzenetet. Noha őszinte megtérésüket korábban bemerítkezéssel már kifejezték, az új tanítás elfogadásának jeléül ismét bemerítkeztek, és elnyerték a Szentlélek ajándékát.

„Amikor János megkeresztelte őket, még nem értették teljesen Jézus bűnhordozói misszióját. Súlyos tévedéseik voltak. De a teljesebb világosság fényében örömmel fogadták el Krisztust Megváltójuknak, s ezzel a lépéssel kötelezettségük is megváltozott. Amint elfogadták a teljesebb hitet, az megfelelő változást hozott életükbe. Átalakulásuk, valamint Krisztusba vetett hitük elismerése jeléül újból megkeresztelkedtek, Jézus nevében." (E. G. White, Apostolok története, 188. o.)


Takács Szabolcs - A megváltás története - Az apostoli kor