logo

XXIII Januarius AD

Pál Efézusban.

Pál három évet töltött Efézusban (ld. Ap. csel. 20:31), amely Ázsia tartomány nagy múltú központja és ismert pogány kultuszhely volt, Kis-Ázsia nyugati partvidékén.

„Az apostol idejében Efezus már régi város volt, hosszú múltra tekintett vissza, és nagyon sok legenda keletkezett róla. Pindarosz, Sztrabón és Tacitus az Amazonoknak tulajdonítja a város alapítását. Kr. e. 11. században jónok kötöttek ki partjain. A hagyomány szerint Androklosz, a legendás athéni királynak, Kodrosznak egyik fia vezette őket.
Az őslakók az anatóliai istennő szentélye körül telepedtek le, az újonnan érkezettek pedig új várost alapítottak a Pion hegy északi oldalán, amelyet akkor még a tenger érintett. Ők is elfogadták és tisztelték a helyi istennőt, de azonosították Artemisszel. Efezus, a jóni szövetség tagja nagyon aktív volt. Meg tudta őrizni függetlenségét a kimmériek és a lídiaiak támadásával szemben is. Virágzó kultúrát termtettek, és fényes épületeket emeltek.

Efezusban dolgozták ki a filozófia első elemeit is. Elég itt említeni Hérakleitoszt, aki az ókori dialektika legkiválóbb képviselője. A természetről írt művének mintegy 130 töredéke maradt ránk. A világtól elvonult és a tömeget megvetette. Tőle származik a mondás: »Egy, ha legkülönb, többet ér szememben tízezernél.« Másutt arról panaszkodik, hogy »sok a hitvány és kevés a jó.« Istent a dolgok létének és az emberi gondolkodásnak közös föltételében keresi: »egy a bölcs dolog: felfogni az értelmet, amely kormányoz, áthatva minden mindent.« Járt és tanított Efezusban a milétoszi Thalész is, akit a nyugati filozófia atyjának neveztek el. Itt jelentette ki, hogy a víz minden létnek ősoka. Efezusban találhatjuk meg a Szókratész előtti görög gondolkodás eredetét." (Gyürki, i.m. 183. o.)

Efézus későbbi történelme igen mozgalmas volt. Először Krőzus, Lídia királya foglalta el, majd a város belépett az athéni szövetségbe, túlélte a perzsa uralmat, Nagy Sándor halálát követően pedig Sándor négy vezére közül Lüszimakhosz fennhatósága alá került. Ő építette újjá 286-ban, és felesége után Arszinoénak nevezte el. A rómaiak 190-ben Pergamon királyát bízták meg a város kormányzásával.
III. Attalosz király i.e. 133-ban végrendeletileg Rómára hagyta, ekkor lett „Asia provincia” székhelye. Időközben újra Arszinoé helyett újra Efézus lett a neve. Mithridatész király alatt szembeszállt Rómával. Később ugyan szembefordult a királlyal, de a rómaiak a korábbi ellenállásra emlékezve nagyon keményen megadóztatták a tartományt, ami a város fejlődését is visszavetette.

I. sz. 17-ben súlyos földrengés pusztította el a várost, és Augustus építette újjá, Tiberius pedig további segélyekkel támogatta, ami gazdasági fejlődést hozott magával. Pál Efézusba érkezve újra egy gazdag és fényűző várost ismerhetett meg.

Efézus legfőbb nevezetessége az Artemisz-kultusz és a hatalmas Artemisz-templom volt, melyet az ókorban a világ hét csodája egyikeként tartottak számon (Ap. csel. 19:23-40-ben a magyar fordítás latin nevén, Diánaként emlegeti az istennőt, az eredeti görög szövegben azonban az Artemisz név szerepel).

„Efezus jelentősége gazdasági és politikai előnyei mellett az volt, hogy ez volt az ókor egyik legszentebb helye. Itt emelkedett az Artemiszion, Artemisz istennő szentélye. A szentély maga régebbi, mint a város. Amikor az első görög telepesek ideérkeztek és a Kaüsztrosz partján kikötöttek, az istennő temploma már állott, és zarándokhelye volt távoli vidékek lakóinak is.
Artemisz azonban eredetileg nem a görög istennő volt, hanem a föníciai Asztarté elfajulása. Nagyon sok másolat maradt fenn a szoborról, amely cédrusfából készült, és arannyal volt bevonva. A monda szerint ez a szobor az égből hullott a földre (erre utal a jegyző is, aki lecsendesíti az apostol ellen támasztott zavargást - ApCsel 19,35).

A fajfenntartás ösztönének, a termékenységnek az istennője volt. A szobor eléggé visszataszító számunkra: női alak, néhány tucat mellel (vagy tojással). Feje és törzse körül mindenféle állat, majd a nap és a hold. Látszik a szobron Kelet és a görög világ keveredése. Az istennő neve görög, a templomot görög stílusban építették, de maga az istenség ázsiai, szíriai maradt.
Amikor Efezus gazdagságra és tekintélyre jutott, akkor új és hatalmas templom építésébe kezdtek. Egész Lídia is részt vett ebben a munkában. Krőzus ajándékozta az oszlopok nagy részét. Nehéz lett volna a templom fölépítése: a mocsaras talajban kellett alapot rakni, a márványtömböket pedig messziről kellett ide szállítani. Az építés 120 évig húzódott el. Nagy Sándor születésének éjszakáján a templomot Herosztratosz fölgyújtotta, hogy így tegye magát nevezetessé az utókor előtt. (Ezt a szerencsétlenséget később úgy magyarázták meg, hogy mindez csak azért történhetett meg, mert Artemisz a nagy uralkodó születésénél segédkezett, és nem tudott vigyázni saját templomára...).
A tűzvész után az egész világ támogatásával újra felépítették a templomot, és az ókori világ hét csodáinak egyike lett ... A templomnak menedékjoga is volt, amit Tiberius császár megerősített. A világ minden tájáról újra jöhettek a zarándokok, hogy tánc és ének közben vonuljanak végig a városon az istennő templomába. De a gyönyörű templomban, a görög építészet e csodájában, a legnagyobb művészek szobrai és képei között a szíriai istennő csúnya szobra állott.

Artemiszen kívül Efezusban más isteneket is tiszteltek: Dionüszoszt, Hermészt, Zeuszt, továbbá Dea Romát és Augustust is. Virágzott Efezusban a császárkultusz is, az uralkodó istenként való tisztelete. Augustus Kr. e. 29-ben elrendelte, hogy az Ázsia és Bitinia provinciabeli városok kérésére az ottani római polgárok részére Efezusban és Niceában Dea Roma és Divus Julius számára templomot emeljenek.
Több fennmaradt felirat rávilágít a császárkultusz hangulatára és benne a divatossá lett kifejezésmódra. A Priéne-i felirat szerint Augustus születése új világkorszak kezdetét jelenti. Ebből a feliratból valók a következő részletek: »Az isteni Caesar születésnapját joggal kell egyenlőnek ítélni minden dolog kezdetével«, mert »az egész világot megváltoztatta, újból felegyenesítette, ami szétesőben volt és pusztulásnak indult, sőt a világ maga is a megsemmisülés útjára került volna, ha nem született volna a mindenség szerencséjére a Caesar.« Ezért a császár születésnapja »kezdete a reá vonatkozó örömhírnek (euangelion).« ...

A sok isten és a császárkultusz mellett a királynő Efezusban mindig Artemisz maradt. Az istennő születését minden évben megünnepelték. Az ünnepségek az efezusi mezőn zajlottak le. A fő ünnep Artemiszion hónapjában (április) volt. A földíszített szobrot körmenetben vitték a szentélyből a színházba, ahol azután jelen volt a tiszteletére rendezett játékoknál. Négyévenként ezek az ünnepségek nagyarányú regionális ünnepekké váltak, és számos sportoló és művész érkezett a városba, elsősorban Jóniából.
Más ünnepek alkalmával az istennő szobrát egészen a tengerig vitték, és ott megfürösztötték. Egy szűz papnő állt a papság élén. A legelőkelőbb családokból választották egy évre. Szüzek csoportja vette körül, akik szintén papi szerepet töltöttek be, mint akik bemutatják az áldozatokat, vagy a szobrot kísérik a körmenetben, továbbá a templom kincseit őrzik.
A templom és a szobor másolatának készítői is a templom körül éltek. Mágusok, jósok, dervisek egészítették ki ezek csoportját, akik a népi vallásosság igényeit igyekeztek kielégíteni. Nagyon sok zsidó ördögűző is élt ezen a helyen. Fegyveres szolgálat is volt az istennő tiszteletére, akit elhalmoztak dicsérő jelzőkkel. Ezek a jelzők így hangzottak: uralkodó, királynő, a város oltalmazója, a gyógyító és szabadító, a tiszta, a szent Artemisz. A népi áhitat a hivatalos áldozatokon kívül még számos magán jellegű áldozatot mutatott be az istennő tiszteletére, és imádkozott segítségéért." (Gyürki, i.m. 185-189. o.)

Pál Efézusban szokása szerint ismét a zsinagógát kereste fel először, de három hónap múlva kénytelen volt különválni a zsidóktól, és Tirannosz iskolájában tanítani, aki köztiszteletben álló tanító lehetett. Az a tény, hogy naponként itt tartózkodott, jelzi a pogányok élénk érdeklődését. Bizonyára egy adott időszakban tanított itt, míg a nap többi részét más munkával töltötte. Pál efézusi működése minden szempontból missziójának csúcspontja volt, amit a következő igei kijelentések is jeleznek:


• Ap. csel. 19:11-12
Természetesen nem Pál ruháinak volt gyógyító hatása, hanem minden esetben a Krisztusba vetett hit erejével gyógyultak meg a betegek. Az, hogy Isten ilyen, korábban szokatlan csodákat is cselekedett, minden bizonnyal annak volt tulajdonítható, hogy így kívánta támogatni a Pál által hirdetett tanítást, és bemutatni önmaga felsőbbségét a számos helyi bálványistennel szemben.


• Ap. csel. 19:13-19
A zsidó ördögűzők kudarca ékesen bizonyította, hogy egyedül a Pál által hirdetett Krisztus hatalma tud megszállottakat megszabadítani a démoni befolyástól, továbbá, hogy Isten csak hiteles igehirdetőket támogat. A hamis ördögűzők is Krisztus nevére hivatkoztak, de látványos kudarcuk révén „tudományuk” hamis volta mindenki előtt lelepleződött. Ennek hatására a korábban okkult praktikákkal foglalkozók közül is sokan nyilvánosan elégették könyveiket, ami még nagyobb visszhangot kelthetett a városban, és még több megtéréssel járt.


• Ap. csel. 19:23-40
Demeter ötvös és céhtársai lázadása szintén közvetett bizonyítéka volt az evangéliumhirdetés nagy befolyásának. A zendülés azért tört ki, mert Pál missziójának hatására megcsappant az általuk gyártott ereklyék iránti kereslet, de ezt a mesteremberek ravasz módon az Artemisz-kultusz iránti buzgólkodásukkal leplezték, így nagy tömeget tudtak maguk mellé állítani az apostolokkal szemben. Pál két munkatársa is életveszélybe került. A helyzet annyira veszélyes lehetett, hogy Pált nem engedték a tömeg közé menni. Az „ázsiai főpapok” kifejezés 19:31-ben a város vezető tisztségviselőire utal,.
A görög szövegben az asziarchész kifejezés szerepel. A megjelölés Ázsia provincia tartományi gyűlése egy évre választott elnökére utal. Az elnök a továbbiakban is megtartotta címét, ezért voltak többen. Az asziarchészek is Pál „barátai” voltak, ez is mutatja, milyen nagy befolyást gyakorolt a városban folyamatosan hangzó evangéliumi tanítás. Alexander esetleg azonos a II. Tim 4:14-15-ben említett „ércműves Alexanderrel”, aki zsidó létére Pál ellenségei közé tartozott, és ha szóhoz juthatott volna, minden bizonnyal befeketíti Pált és munkatársait. Isten itt is, csakúgy, mint Gallió esetében, egy józan belátással rendelkező városi jegyzőt használt fel a csődület feloszlatására, ami később gátat vethetett annak, hogy a keresztény misszionáriusok elleni hangulatkeltéshez a világi hatóságot is felhasználják.
Pál efézusi tartózkodása alatt a környező területeken is folytatott missziót, és ebben segítőtársai is voltak, noha Lukács feljegyzése csak érintőlegesen említi őket (lásd Gyürki, i.m. 191. o.)

Pál Efézusból írta az I. Korinthusi levelet, amit az tett szükségessé, hogy a korinthusi gyülekezetben súlyos erkölcsi visszásságok (paráznaság, egymás elleni szeretetlen törvénykezés, stb.) jelentkezett (ld. I. Kor. 5-6. fej.), valamint Apollós körül (akarata ellenére) egy külön párt jött létre, amely elutasította Pált (I. Kor. 3-7). Mivel félő volt, hogy mindez árt a gyülekezet fejlődésének, azonkívül lejáratja a kereszténységet a kívülállók előtt is, Pál szenvedélyes hangú, de szeretetteljes levelet írt a gyülekezetnek, melyben sorra veszi a felmerült problémákat, kitérve a halottak feltámadására is, amit a thesszalonikaiakhoz hasonlóan egyes hívők itt is nehezen fogadtak el. Az I. Korinthusi levél Pál szinte atyai szeretetét tükrözi a gyülekezet iránt.


Takács Szabolcs - A megváltás története - Az apostoli kor
.-