logo

XXIII Januarius AD

Útban Róma felé.

Ap. csel. 27:1-28:10

A római utazás leírása irodalmi és tartalmi szempontból egyaránt figyelemre méltó elbeszélés. A beszámoló első részében Lukács pontos feljegyzést vezet az eseményekről, és a leírás szemléletességét a hajózással kapcsolatos kifejezések pontos megörökítése is kiegészíti:

„Szent Lukács a Cezareától Jó kikötőig tartó utat viszonylag nyugodtan beszéli el. Sokszor az a benyomásunk, hogy egy száraz úti elbeszélést olvasunk. Ezekhez az úti jegyzetekhez most nagyon részletes elbeszélés kapcsolódik, ami igazi irodalmi alkotás. Szent Lukács ebben megmutatja írói tehetségét. Az ókori irodalomban találunk klasszikus elbeszéléseket a hajótörésről. Az Apostolok cselekedeteinek szerzője azonban nem akar elődei nyomába lépni ebben a műfajban. Talán utánozta őket, mert a Pálról szóló részek tökéletesen illeszkednek az elbeszélés többi részéhez.
Információi nagyon pontosak, földrajzi tekintetben éppúgy, mint a hajózási technika tekintetében. Nem véletlenül értékelik nagyra ezeket a hajózás szakemberei, s az Ókor legértékesebb hajózási emlékét látják bennük. Az Ókorból ránk maradt legértékesebb tengerészeti okmány, amelyet csak szemtanú lejegyezhetett - írja a brémai tengerésziskola igazgatója. Valóságos »apostoli Odüsszeia« - olvassuk egy másik méltatásban.” (Gyürki, i.m., 261. o.)

Még inkább figyelemre méltó és szemléletes a krétai Jó Kikötő (Kaloi Limenesz) nevű helységtől Máltáig tartó vihar leírása. A leírás középpontját Pál apostol hitbeli helytállása képezi, melynek nyomán Isten képviselőjévé lép elő. Különös ellenpontja ez a Jónás történetében szereplő hajóútnak, melyben a próféta negatív magatartása ellenére válik Isten eszközévé (ld. Jón. 1. fej.). Itt azonban a fordítottját látjuk: Pálnak Isten „ajándékba adja” a hajó reménytelenségtől elcsüggedt utasait, és az apostol töretlen hite által őrzi meg őket is.
Pál hitét az a meggyőződés táplálja, hogy Rómában is bizonyságot kell tennie a császár előtt, amiről mennyei kijelentést is kapott, ezért nem történhet baja. Az apostol a többi utasba is erőt tud önteni. Ezzel fontos bizonyságot tesz Isten jelleméről és hatalmáról a pogány utasok előtt. Az elbeszélés szemléletesen mutatja be Pál helytállásának jótékony kihatását, különösen Julius századosra, a foglyokat kísérő őrség parancsnokára.

Pál és a hajó többi utasa Máltán ért partot. Ez a sziget „barbár”, azaz a hellén kultúrától érintetlen vidéknek számított akkoriban:

”Málta szigete (görögül Melité) a föníciaiaiak számára állomáshelyként szolgált hispániai utazásaikhoz. Ezért nagyon korán föníciai gyarmat lett, majd a 8-7. században politikailag függetlenítette magát. Kr. e. 500 körül Málta Karthágó fennhatósága alá került, 218-ban pedig a rómaiak foglalták el, és csatolták Szicíliához. Úgy látszik, hogy az Augustus idejében történt rendezés során Málta és a szomszédos Gozzo teljesen elvált Szicíliától, és prokurátor kormányozta. ... A »barbár« szó Szent Lukács használatában csak annyit jelent, mint »bennszülött«, és egyáltalán nem foglalja magába a vadságot. Görög gondolkodásmód szerint mindössze annyit jelent a szó, hogy nem görög születésénél fogva, hanem idegen - azaz nem görög vagy latin - nyelvet beszél. A máltaiak a föníciai dialektust beszélték, amely többé-kevésbé hasonlít az arámhoz, mint ahogy az olasz hasonlít a franciához ... Karthágó befolyása alatt a máltaiak később a pun nyelvet beszélték, amely dialektus a föníciaiból származik. Nyelvük ezután még római, arab és angolszász elemekkel is gazdagodott. ... A hajótörötteket a sziget »első tisztviselője«, Publiusz fogadta vendégül. A sziget »első« méltóságáról két felirat is tanúskodik, amelyeket Máltán találtak. Úgy látszik, hogy ez a cím nem jelentette a sziget kormányzóját, hanem tiszteletbeli cím volt. Még a római kor előtti régi intézmény lehetett.” (Gyürki, i.m., 266-267. o.)

Pált és útitársait minden bizonnyal lelkileg is felüdítette a szigetlakók egyszerű, önzetlen vendégszeretete és Publius embersége. Noha az apostol nem prédikált a szigeten, mégis bizonyságát adta annak, hogy Isten támogatja. A tűzből előjövő mérges vipera nem ártott neki (vö. Jézus ígéretével: Mk. 16:17-18), és közreműködése révén isteni hatalom gyógyította meg Publius apját és egyéb betegeket is. Isten ilyen szempontból is jóra fordította a hajótörést. Ezek az események bizonyára nyitottá tették a máltaiakat a keresztény hit befogadására Pál távozása után is.


Takács Szabolcs - A megváltás története - Az apostoli kor
.-