logo

XXI September AD

Papírkészítés.

Különleges helyet foglalt el Rómában az egyiptomi papyrus-cserjéből előállított papyruslap. A papyrust sokáig feldolgozott, kész állapotban hozták be Egyiptomból, amelynek egyik legfőbb exportcikke volt, és ezért monopólium-helyzetet élvezett.
Az i. sz. I. században bizonyos Fannius nevű római vállalkozó az immár tartománnyá lett Egyiptomból csak a fél-készárut importálta, és azt a saját üzemében - a keresletnek megfelelően - különféle minőségekben feldolgoztatta és forgalomba hozta.

A papyrus-növény megmunkálása nem volt egészen egyszerű folyamat. A növény szárának a belét lehetőleg igen vékony, de széles csíkokra vagdalták. A csíkokat egymás mellé rakták, majd egy második réteget keresztbe fektettek rajta. Tehát két, egymástól független, önálló réteget helyeztek egymásra.
A két réteget összepréselték, a természetes kötőanyagot, a ragasztó anyagot maga a papyrus szolgáltatta, a nagy nyomással egymásra préselt papyrus-rétegből sajtolták ki, úgyhogy a két réteg összeragadt. Ezután napon szárították, simították, ha pedig egyes növényi rostok a papyrusból kiütköztek, ami óhatatlanul bekövetkezett, akkor elefántcsont-késsel vagy kagylóval levágták és egyengették a lapokat.
(Gyakran szinte lehetetlen szabad szemmel az egyes csíkokat egymástól megkülönböztetni, olyan pontosan összeillesztették azokat, és olyan erősen összeragadtak, hogy az idő vasfogának is ellenálltak!)

Minél finomabb volt a papyrus-lap, annál drágábban lehetett értékesíteni; ugyancsak nagyon keresett és éppen ezért drága árunak számított a világos papyrus-lap. A legfinomabb papyrus-lapot Egyiptomban hieraticának nevezték, bizonyára ezt említi Catullus charta regia (királyi papír) néven.

Egyiptom meghódítása után az első osztályú papyrus új nevet kapott, az egykori királyság új uráról, charta Augustának nevezték. A második finomságú papyrus névadója, az első princeps hitvese, Livia lett, innen a charta Livia neve.
A hieraticának most már a harmadosztályú árut hívták, s mivel a nagy alexandriai manufaktúrák az ottani amphitheatrum közelében feküdtek, a negyedosztályú árut amphitheatricának, az ötödosztályút saiticának, a hatodrendűt pedig taenoticának hívták. Ez utóbbit nem is lap-, hanem súlyszámra árusították a kereskedők, és kizárólag csomagolásra használták.

Fannius feldolgozó üzeme - tudomásunk szerint - az egyetlen papyrus-manufaktúra volt Rómában. Az amphitheatricát finomabbá. tétette és Fannia néven hozta forgalomba, a túlságosan vékony Augustát kissé megerősíttette, a legfinomabb készítmény neve most, az akkor uralkodó császárról, Claudiusról, charta Claudia lett.

A Rómában és a birodalom más városaiban forgalomba hozott és felhasznált papyrus túlnyomó részét közvetlenül az egyiptomi műhelyekből, Egyiptomban működő kereskedőktől importálták, és ez a tevékenység már nem az ipar, hanem a kereskedelem körébe tartozik.


Forrás:
Ürögdi György: Róma kenyere, Róma aranya
Gondolat kiadó, Budapest 1969