logo

XX September AD

Az üveggyártás .

Az üveggyártásáról híres Egyiptom Augustus alatt Róma fennhatósága alá került. Az üvegáruk elözönlötték a Várost. Már hadizsákmányként is sok üvegtárgyat hoztak magukkal a győzők, de hamarosan megjelentek Itáliában az alexandriai kézművesek is. Campaniában, a Cumae és Liternum közötti területen kiváló minőségű, üveggyártásra igen alkalmas homokra bukkantak.
A campaniai üveggyártás központja Puteoli lett, ahol valóságos városnegyedet alkottak az üvegesek házai, műhelyei. De csakhamar, Tiberius uralkodása alatt, már Rómában is megtelepedtek az üvegkészítő iparosok. Ott, ahol a Via Appia a Városba torkollt, a régi városfalba épült kapu, a Porta Capena közelében volt a Vicus Vitrarius, az üvegesek utcája.

A Porta Capena egykor bájos ligeteit (ahol a monda szerint Róma második királya, a legendás Numa Pompilius találkozott barátnőjével, a szép Egeria nymphával, hogy tőle - többek között - a vallási élet megszervezésére vonatkozó tanácsokat kapjon) ekkor már ellepték a szegény emberek, koldusok ólálkodtak a városkapu körül, és számos kisiparos, kis-kereskedő fabódéja állott. (A Nero alatt keletkezett, Rómát elpusztító tűz-vész is innen indult ki.) A Rómában szerencsét próbáló üvegesek tehát itt, a szegény nép lakta vidéken telepedtek le, és hamarosan olyan bőségesen állították elő termékeiket, hogy az üvegáruk ára rohamosan csökkent.

Az üveget, aszerint hogy milyen tárgyat készítettek belőle, öntötték, préselték, fújták. A divat és az ízlés az üvegtárgyak alakjára is hatott. Úgy tudták, hogy Tiberius korában egy üvegkészítő iparos feltalálta a törhetetlen, kalapálható, formálható üveget. A feltaláló bemutatta a törhetetlen üvegből készített csészét Tiberiusnak, aki azt a kőpadlóhoz vágta.
A csésze nem tört el, csak behorpadt, mire az iparos nyugodtan előszedte kalapácsát, és ugyanúgy kikalapálta, mintha valami fémtárgy lapult volna be. Tiberius erre megkérdezte tőle, vajon találmánya titkát más is ismeri-e. Mikor a kézműves nemmel válaszolt, a császár - a nem éppen történeti hitelű anekdota szerint - menten kivégeztette, hogy ez a törhetetlen üveg ki ne szorítsa, feleslegessé ne tegye az arany- és ezüstedényeket.

romaikor_kep



Kétségtelen azonban, hogy a finom fúvott üveg, amelynek az alexandriai kézművesek voltak avatott mesterei, rendkívül kapós lett, és az i. sz. I. század végén szívesebben használták a lakomákon a szépen megmunkált színes vagy átlátszó üvegedényeket, kristályüveg serlegeket, poharakat, mint az arany- vagy ezüsttányérokat, kupákat. Az ablaküveg is elterjedt, főként a birodalom északi tartományaiban, ahol az időjárás miatt indokoltabb a használata, mint Dél-Itáliában.

Az üveggyártás a császárkorban már az egész birodalomban elterjedt. A Rajna-vidéki üvegesek egyik egészen különleges készítménye volt a pompás, finom vonalú, áttört és felrakott hálómintás üvegedény. Az észak-itáliai Aquileia egyik keresett kiviteli áruja az üveg volt, sokat szállítottak Pannoniába is. (Lehet, hogy a fejlett aquileiai üvegipar a mai Velence melletti Murano világhírű üveggyártásának az őse. Kétségtelen, hogy a hunok elől menekült aquileiaiak alapították Velencét.)

A római üveggyártás mind jobban megerősödött és terjeszkedett. Az üvegesek utcája már nem tudta az üvegeseket befogadni, s ezért a közelben fekvő Mons Caeliusra költöztek. Az üvegkészítményeik iránt megnyilvánuló vágy valóságos fényűzéssé fajult, úgyhogy Alexander Severus csaszár, aki nem kedvelte a túlzott luxust, az üvegipart súlyos adóval terhelte meg. (Ezt az adónemet később Nagy Constantinus császár eltörölte.)
A katonacsászárok korában az üveggyártás - a többi iparággal együtt - egyébként is visszafejlődött, az adók, vámok is erősen megdrágították az üvegáruk árát, a császárok pedig inkább az arany- és ezüstserlegeket, kupákat kedvelték. Ennek következtében a divat is elfordult az üvegtől...

Igen ügyes mesteremberek átlátszó kristályüvegből, színes üvegből ékszereket is készítettek, és a gyanútlan vásárlókat becsaptak velük. Még Gallienus császár (253-268) feleségét, Salonina császárnét is rászedte egy körmönfont ékszerész. Idejében rájöttek, és a császár büntetésből az oroszlánok elé vettette.



Forrás:
Ürögdi György: Róma kenyere, Róma aranya
Gondolat kiadó, Budapest 1969