logo

XV December AD

Kenyér az ókorban

A köztársasági Rómában az volt a szokás, hogy minden család maga sütötte a számára szükséges kenyérmennyiséget és ez a szokás még a császárság korában is fennmaradt, bár a sütödék száma igen nagy volt Rómában.
Minden római házban a konyha mellett egy sütőhelyiség is volt melyet pistrina-nak, malomnak neveztek, mivel a lisztet is ott őrölték. Egészen Róma bukásáig molnároknak (pistores) nevezték a pékeket, bár a pék és a molnármesterség már régebben különvált egymástól.

romaikor_kep



A császári Rómában, hogy haladjunk a korral, a családok nem csak maguk sütöttek kenyeret, hanem állami pékműhelyek is voltak, amelyek a legszegényebb réteg szükségleteit elégítették ki. A római sütőkemencék nem sokban különböztek a maiaktól.
Pompejiben korábban kiásott viszonylag jó állapotban lévő sütőkemencét láthatunk, melyben még megpillanthatjuk azokat a kerekformájú közel kilós kenyereket, melyeket a kemencében találtak a régészek.

E kenyerek érdessége hogy még a pék neve is jól olvasható a jól átsült héjukon. Ha meggondoljuk, hogy manapság a pékek mennyi vajat használnak fel a kenyérsütéshez, akkor érdekesnek fog tűnni az az ókori információ, hogy a római pékek egyáltalán nem használtak vajat a sütéshez, sőt, még étkezéshez sem, mert a vaj, mint olyan, csak gyógyszerként volt ismert.

Vajat külsőleg kenőcsként és tapaszként gyulladás és bőrbetegségek gyógyítására - fogyasztva epehajtó - és hashajtóként alkalmazták.


(….)


Horváth Tamás

Forrás:
http://www.lakberendezes.hu/magazin/mutat.php?id=370