logo

XX Junius AD

Élőhal-kereskedelem.

Rómában különlegességnek számítottak a nílusi halak, amelyeket, mint a lykiai Sagalassosban végzett zooarcheológiai kutatások is mutatják, széles körben exportáltak. A nílusi sügér, az afrikai harcsa, a márnafélék és a pontylazac a Közel-Kelet (elsősorban Iudaea/Palaestina), Kis-Ázsia (Iónia, Lykia, Kilikia), Ciprus és Kréta területén számított közkedvelt csemegének. Ezek nagy részét nyilvánvalóan szárítva vagy sózottan hozták forgalomba, de az sem lehetetlen, hogy hordókban vagy speciális tartályokban (vivaria) élő halakat is szállítottak. Ez utóbbi nyomai maradtak fenn egy Grado melletti hajóroncsban. A Iulia Felixnek keresztelt hajó a 2. században süllyedt el.

A hajó 16,5 méter hosszú, 5,9 méter széles és kb. 2 méter magas volt, valószínűleg az észak-adriai térségben építették. Csak érdekességképpen említjük meg, hogy kb. 600 amphorát is szállítottak rajta, melyeknek összsúlya 23-25 tonna lehetett. Ebből 10-11 tonna africai olajos amphora, amelyeket feldolgozott szardíniák szállítására hasznosítottak újra; kb. 2 tonna Tripolitaniából származó, szintén újrafelhasznált olajos amphora, amelyekben ezúttal sózott makrélát szállítottak; kb. 5 tonna knóssosi, A-53 típusú újrahasznosított borosamphora, amelyekben szintén szardíniát vittek; valamint 4 tonna kisebb észak-itáliai amphora, amelyekben a festett feliratok (tituli picti) szerint halszósz volt. Ehhez jöttek hozzá az élő halak, melyeknek szállítására az ókori irodalomban is találunk utalásokat.

Athénaios a Lakomázó bölcsekben említ egy Syrakusia nevű hatalmas hajót, amelyen fából készült és ólommal megerősített tartályokban szállították az élő halat; és Macrobiusnál is szerepel egy utalás „élő halat szállító tartály hajókra” (vivariae naves))4 A kutatók számítása szerint a Gradónál talált hajóroncs 4 m3-es tartályában kb. 200 kg élő halat fuvarozhattak. A tartályba ólomból készült csővezeték és egy hozzá tartozó pumpa szállította a friss vizet. Élő halak szállítására még a kisebb halászcsónakokon is sor került.

A Portus (Ostia) kikötőjében előkerült 5,2 m hosszú és 1,5 m széles Fiumicino 5 jelzésű halászbárka (Kr. u. 2. század) kellős közepén egy 314 liter űrtartalmú, négyszögletes alapú, fából készült tartályt helyeztek el, nyilvánvalóan a kifogott halak szállítására. Hasonló tartállyal felszerelt hajó máshonnan egyelőre nem került elő, de etnográfiai párhuzamai ismertek Szardíniáról (carloforina), Hollandiából (waterschepen), a Loire-folyóról (fűtreau) és a Temzéről (Medway doble).



Grüll Tibor


Grüll Tibor (1964) egyetemi docens a Pécsi Tudományegyetem Ókortörténeti Tanszékén. Fő kutatási területe a császárkori Római Birodalom, ezen belül is különösen annak történeti földrajza és gazdaságtörténete. Emellett régóta foglalkozik a hellenisztikus és római kori zsidóság, valamint a korai kereszténység történetével.