logo

XIV December AD

Halábrázolások .

A császárkorban az egész imperium területén megtaláljuk a halakat és a halászatot mint népszerű díszítőmotívumot, elsősorban a mozaikokon, de ugyanúgy freskókon, üveg és agyagedényeken, illetve egyéb használati és dísztárgyakon. Toynbee megfigyelése szerint a halakat igen alaposan tanulmányozták, és egyes fajaik jellegzetességeit is felismerhetően, részletezve ábrázolták az 1. század végéig, ám ettől kezdve inkább csak a mintakönyvek kissé elnagyolt és sematikus ábrázolásaival találkozhatunk a mozaikokon.
Ez a megállapítás mindenképpen igaz a britanniai mozaikokra, amelyeket már részletesen feldolgozott a kutatás. A britanniai villákban általában delfinekkel együtt, csupán ornamentális motívumként, vagyis nem önálló panelekben, rendszerint fürdők díszítésénél alkalmazták őket.

A tengeri jelenetek részletes feldolgozása az észak-afrikai mozaikok esetében is megtörtént, ahol igen nagy számban kerültek elő halakat és halászokat ábrázoló alkotások: a tengeri tematika az összes észak-afrikai mozaik 22%-át, vagyis csaknem egynegyedét adja.

A motívum esetében a két leggyakrabban alkalmazott helyszín a díszkút, ahol a mozaikábrázolások témái 77%-ban tengeri jelenetek; a fürdőkben ez 31%-ot tesz ki. Novello a következő típusokba sorolja a tengeri jeleneteket:

(1) a tengeri istenségek különösen Neptunus és Venus ábrázolásai, amelyek általában diadalmenet-szerű jelenetekben tűnnek fel, valamint Ókeanos istenséget ábrázoló képek;
(2) a tengeri thiasosok, amelyeknél esetenként a menet egyes szereplői ki vannak emelve;
(3) a halban gazdag tenger ábrázolásai (halak tengeri háttérrel);
(4) realisztikus és mesebeli halászat jelenetei, valamint tengeri környezetbe ágyazott, hétköznapi életképek;
(5) hajók ábrázolásai. Szerinte a tengeri témájú mozaikok a gazdagság és bőség kifejeződései voltak, s készítésük a Severus-korban és a 4-5. században érte el csúcspontját.

A kutatás számára különösen érdekesek a halászatot minden részletében és tárgyszerűen bemutató mozaikok: a horgászbottal, vetőhálóval, sőt doronggal is dolgozó horgászok (El Alia, Hadrumetum, Carthago, Thuburbo Maius, Thugga); továbbá a hajóábrázolások, amelyek a hajóroncsok azonosításában is sokat segítenek (Althiburos, Hadrumetum, Themetra, Neapolis, Pupput, Ammaedara).

Végül megemlíthetünk olyan híres egyedi mozaikokat is, amelyeken szintén jelentős szerepet kap a tengeri tematika. A zeugmai „Posiedón Háza” peristyliumának középső mozaikján Poseidónt látjuk diadalszekerében, amint tengeri teremtmények veszik körül: különféle halak, kagylók, csigák, rákok, polip, tengeri kígyók és fantázia szülte tengeri szörnyek (például a capricornus és a hippocampus).
Az alkotás az oszlopos udvar medencéjét (impluvium) díszítette egykor, és a 2-3. század fordulóján készülhetett. 1996-ban útépítés közben bukkantak rá az izraeli Lod (az ókori Lydda) város mellett egy Kr. u. 300 körül készített hatalmas mozaikpadlóra, amely 2009 óta „világjáró körútra” indult, magam 2014 tavaszán Berlinben találkoztam vele.

A mozaikon egzotikus szárazföldi állatok mellett tengeri jeleneteket láthatunk, amelyek értelmezése egyelőre még várat magára. Az alsó panelen szereplő hajó típusát viszont már sikerült meghatározni.



Grüll Tibor


Grüll Tibor (1964) egyetemi docens a Pécsi Tudományegyetem Ókortörténeti Tanszékén. Fő kutatási területe a császárkori Római Birodalom, ezen belül is különösen annak történeti földrajza és gazdaságtörténete. Emellett régóta foglalkozik a hellenisztikus és római kori zsidóság, valamint a korai kereszténység történetével.