logo

XII December AD

Halak a római természettudományos irodalomban.

Bár a Földközi-tenger halainak fajgazdagsága nem mérhető az óceánokéhoz, az ókori szerzőket lenyűgözte a tenger élővilágában megmutatkozó változatosság. A Flavius-korban működő idősebb Plinius természettudományi enciklopédiájának XXXII. könyvében 144 fajta halat sorolt fel; a közel kortárs Columella pedig már a Mediterráneumban őshonos halak élőhelyeire is kitért: elmondása szerint például a kardhal a Pamphyliai-tengerben; a papagájhal Kis-Ázsia és Szicília partjai között, de sohasem a Ligur-tengerben; a muréna a Karpathosi-tengerben tenyészik.

A Kr. u. 2. század végére már olyannyira ismertté váltak a különféle halfajok és élőhelyeik, hogy Galénos Az élelmiszerek tulajdonságairól (De alimentorum facultatibus) írt művében Hispaniától Syriáig és a Fekete-tengeről Egyiptomig összesen 73 földrajzi helyet említett meg a tengeri és folyami halászattal összefüggésben. (Számos helyet ezek közül személyesen is felkeresett.)

A 2-3. századi Egyiptomból származó Athénaios a Lakomázó bölcsek (Deipnosophistai) VI-VIII. könyvében már több száz földrajzi helyet sorolt fel, ahonnan különlegesen finom halak kerülhetnek a rómaiak asztalára.



Grüll Tibor


Grüll Tibor (1964) egyetemi docens a Pécsi Tudományegyetem Ókortörténeti Tanszékén. Fő kutatási területe a császárkori Római Birodalom, ezen belül is különösen annak történeti földrajza és gazdaságtörténete. Emellett régóta foglalkozik a hellenisztikus és római kori zsidóság, valamint a korai kereszténység történetével.