logo

XXII September AD

Halfajok áttelepítése, háziasítása, pusztulása.

Most márnát kap urunk, mit néki Taormina küldött szírijeiről, vagy Corsica, mert tombolva az étvágy felkutatott mindent itt, s tengereink kiürültek. Húspiacunk fürgén kihalászta fenékig a szomszéd mélyvizeket; tyrrhén vízben hal nem növekedhet.
Így konyhánk a provincia látja el...

panaszkodik Iuvenalis az itáliai vizek túlhalászásáról, amiben lehet némi költői túlzás, de annyi bizonyos, hogy a 2. századra egymillió lakost számláló Róma hatalmas fogyasztási igénye elsősorban a Tirrén-tenger halállományára hathatott negatívan. Iuvenalis azt is megemlíti, hogy az így keletkező halhiányt a provinciális importtal enyhítették, ami az óriási mértékű garum-fogyasztással együtt azt eredményezhette, hogy a túlhalászás a provinciákra is kiterjedt. Modern ökológiai kutatások szerint a Római Birodalomban nemcsak a nagy emlősök pusztultak ki korábbi élőhelyeikről (például az elefántok Észak-Afrikából, az oroszlánok Görögországból és Kis-Ázsiából, a vízilovak Alsó-Egyiptomból stb.), hanem bizonyos halfajok biotópja is jelentősen szűkült, vagy teljesen meg is szűnt.
Így például felvetették, hogy a szúnyoglárvákat pusztító kishalak eltűnése Görögország mocsaraiból és tavaiból és a latiumi Pontinus-mocsarakból az előbbi helyen már a Kr. e. 5. századra, az utóbbin a Kr. e. 2. századra jelentősen hozzájárult a malária elterjedéséhez, amely valóságos népbetegséggé vált ezeken a területeken. (Ezeket a halakat nyilván csak a legszegényebb rétegek fogyasztották.)
Ezzel szemben a tehetős rómaiak egyik kedvenc csemegéje, az óriás fűrészes sügér amelynek hossza a 3 métert, súlya pedig a 600 kg-ot is elérheti szintén a túlhalászás következtében került a kihalás szélére a Földközi-tengerben.

A mediterrán barátfóka vadászata is nagy méretekben folyt, mivel ennek az állatnak bőrét, zsírját és húsát is fel tudták használni, ráadásul a gyógyászatban és bizonyos mágikus praktikákban is szerepe volt, élő példányait pedig az amfiteátrumok vizirevűiben mutogatták. Ókori források is arról szólnak, hogy a császárkor folyamán a faj igencsak megfogyatkozott. Más egyéb okok is okozhatta, hogy Diocletianus Kr. u. 301-ben kiadott árrendeletében a barátfókabőr volt a legdrágább bőráru, amely még az oroszlán és a leopárd bőrének árát is 25%-kal felülmúlta!
Ugyanakkor tenyészteni is megpróbáltak bizonyos fajokat: Optatus Elipertius flottaparancsnok Tiberius idején rengeteg papagájhalat fogott be az Égei-tengerben, amelyeket a Tirrén-tenger campaniai partjaihoz telepítettek át, s öt évig tartó halászati tilalmat rendeltek el rájuk, hogy elszaporodhassanak.

Columella arról is beszámol, hogy a nagy haltelepítési akciók során nemcsak mesterségesen kialakított medencékbe szállították át a tenyészteni kívánt halakat, hanem a természetes vizeket is átalakították „halas medencékké”. Így a Velinus, Sabatinus, Ciminus és Volsinius folyókban is nagy sikereket értek el a haltenyésztők.



Grüll Tibor


Grüll Tibor (1964) egyetemi docens a Pécsi Tudományegyetem Ókortörténeti Tanszékén. Fő kutatási területe a császárkori Római Birodalom, ezen belül is különösen annak történeti földrajza és gazdaságtörténete. Emellett régóta foglalkozik a hellenisztikus és római kori zsidóság, valamint a korai kereszténység történetével.