logo

XXII Junius AD

Halszósz-kereskedelem .

A halászat gazdasági fontosságát jól mutatja az ezzel a termékkel foglalkozó kereskedelmi ágazatok specializálódása. A negotiatores allecarii olyan halszósz-kereskedők voltak, akik javarészt amphorákban szállították árujukat, velük szemben a murarii inkább fatartályokban vagy hordókban.
A negotiatores salsarii sózotthal-árusokat jelent, akiket meg kell különböztetnünk a negotiatores salariitól, ők ugyanis sóval kereskedtek. Mint a legtöbb szakma az ókori Rómában, a halkereskedők is societasokba tömörültek. Ismerünk ilyeneket Baelo Claudia, Gades és Carthago Nova városából.

Nyugaton valószínűleg Gades volt a garumkereskedelem központja, és egyes feltevések szerint a mauretániai és lusitaniai garumot is Gaditanus címkével hozták forgalomba. A Cartagenából származó garum sociorumot Plinius és Martialis is dicsérőleg említi.
A negotiatores allecarii közül számosat név szerint is ismerünk. Talán a leghíresebb római halszósz-kereskedő a pompeii Aulus Umbricius Scaurus lehetett, akinek edényei felbukkantak a Római Birodalom két legtávolabbi végén: a britanniai Durovernum Cantiacorum (Canterbmy) városában és Egyiptomban is.
Az utóbbi helyen A. Umbr(ici) felirattal ellátott, Augustus korából való Dressel 2-4 amphorákban forgalmazták vagyis talán ez a Scaurus az ismert pompeii kereskedő apja vagy nagyapja lehetett.

Kevésbé meglepő Scaurus amphoráinak felbukkanása a római testőrlaktanya (castra praetoria) és Saint-Gervais (Narbonensis) területén. A pompeii Umbricius Scaurus egy sajátos tárolóedényben, a Schoene-Mau VI típusba sorolt urceusban szállította saját termékét, amelynek ábrázolásával pompeii házának mozaikpadlóját díszítette vagyis mai szóval élve komoly marketingtevékenységet is folytatott.
Egyébként számos más, Pompeiiben és Herculaneumban lakó garumgyártót és -kereskedőt ismerünk név szerint, többnyire edényfeliratokról. Ezek között azonban messze Umbricius Scaurus volt a legnépszerűbb, akinek tárolóedényei az összes, valamely vállalkozóhoz köthető edények 30%-át adták a Vezúv-környéki településeken.

A halszósz-kereskedők áruikkal Britanniában, az északkeleti tartományokban, Baeticában, Egyiptomban, Pamphyliában, de még Heródes masadai erődjében is jelen voltak, amint azt részben az amphora maradványok, részben az epigráfiai és régészeti leletek is megerősítették.

Különösen élénk volt a Hispania és Italia közötti garum-kereskedelem, amely már a Kr. e. 1. században is nagy volumenben zajlott, mint azt a Le Titan névre keresztelt hajóroncs leletei is mutatják (Dél-Franciaország). A „jófajta hispán halból sajtolt garum” még Horatius verseibe is utat talált.
Hispaniai halkereskedőket szintén ismerünk név szerint: Suel (Fuengirola, Baetica) városában egy bizonyos L. Iunius Puteolanus hagyta hátra oltárát, amelyet Neptunusnak és Augustusnak szentelt. Ugyanennek a rabszolgasorból felkapaszkodott és a sevir Augustalis testületbe beválasztott személynek a neve aki az általa állított oltáron nem nevezi meg foglalkozását Rómában előkerült Dressel 12-es amphorákon is szerepel, amennyiben a G(arum) sc(ombri) f(los) Puteolani feliratot „A Puteolanus-féle, makrélából készült legjobb halszósz”-ként értelmezhetjük.

A feltehetően Puteoliban felszabadított és talán patronusa által a hispaniai municipium Suelitanumba küldött kereskedő Puteoliba szállította áruját, ahonnan az továbbkerült Rómába.



Grüll Tibor.

Grüll Tibor (1964) egyetemi docens a Pécsi Tudományegyetem Ókortörténeti Tanszékén. Fő kutatási területe a császárkori Római Birodalom, ezen belül is különösen annak történeti földrajza és gazdaságtörténete. Emellett régóta foglalkozik a hellenisztikus és római kori zsidóság, valamint a korai kereszténység történetével.