logo

XXIII September AD

Előzmények .

A vas, mint nyersanyag, illetve előállítási technikái már jóval a Római Birodalom kialakulása előtt ismertek voltak Európában, s több, különböző területeken élő népcsoport is hamar ráérzett a vasban rejlő lehetőségekre, így például a keletről érkező szkíták, a balkáni illírek és a későbbi Dácia római provincia területén élő dákok is. Mégis a vaskor történeti korszak megnevezés talán nem is létezne a kelták hozzájárulása nélkül, akik a késő vaskorban (La Téne-időszak) egész Nyugat és Közép-Európát benépesítették, és amerre jártak, meghonosították ezt a fémet. (Fontos azonban tudni, hogy a valódi vaskort nem az első eszközök megjelenésétől számoljuk, hanem ezek általánossá válásától, amely ponton már kiszorították a hasonló, bronzból készült tárgyak nagy részét.)

A kelta vastermelést azonban csak részben tekinthetjük ipari tevékenységnek, hiszen leggyakrabban csak kisebb, nagyrészt helyi vagy kistérségi igényeket kielégítő vasmennyiséget állítottak elő. Ez alól kivételt képez néhány vasércben különösen gazdag régió, ahol valódi ipari termelésről beszélhetünk, mint például Magdalensberg (Karintia, Ausztria) környéke, amely a Római Birodalom előretörésével szinte az elsők között került latin kézre és alakult át Noricum provinciává. Ennek hátterében a környéken megtalálható szénben gazdag vasérc állt, melynek redukálása során acél minőségű vas keletkezett. Ehhez hozzá kell tennünk, hogy a rómaiak tudatosan még nem tudtak acélt előállítani, bár a vas edzésének alapelve ismert volt számukra. Éppen emiatt a ferrum Noricum („noricumi vas") rendkívül értékes volt, s a korabeli kereskedelem révén az egész birodalomban keresett termékké vált.

Szintén fontos szerepet játszott a római ipar fejlődésében az etruszk vastermelés Elba szigetén, illetve kissé később a túlparton létesített Populoniában. Erről számos korabeli szerző számolt be, többek között Strabo, idősebb Plinius és Diodorus Siculus is. Utóbbi, a Kr.e. első században élő görög történetíró Bibliotheke című munkájában így nyilatkozott:

Tyrrhenia városának közelében, mely Poplonium néven ismert, van egy sziget, melyet Aethaleianak neveznek. Nagyjából 100 stadium távolságra van a parttól, és a nevét a füstről kapta (aithalos), mely rendkívül sűrűn terül el körülötte. Mert a sziget hatalmas mennyiségű vas-kővel rendelkezik, amelyet kibányásznak, hogy majd megolvasszák és kiöntsék, és ezáltal biztosítsák a vasat; s mérhetetlenül sok ilyennel rendelkeznek. Azok, akik e nyersanyagot dolgozzák fel, összetörik a követ és megégetik a rögöket, amelyeket ezután szétosztanak bizonyos ötletes kohókba; és itt óriási tüzek segítségével olvasztják a rögöket közepes méretű darabokká, amelyek kinézetre olyanok, mint a szivacs.

Ezeket aztán kereskedők veszik meg pénzért vagy egyéb javakért cserébe, és Dicaearhiába vagy más kereskedő állomáshoz viszik őket, ahol vannak olyan emberek, akik effajta szállítmányokat felvásárolnak, és akik számos szerződtetett fém-megmunkáló mester segítségével tovább dolgoznak ezeken és mindennemű vas tárgyat készítenek belőle. Egy részét fegyver formájára készítik, másokat zseniális módon éppen kétágú villa vagy sarló és egyéb szerszám mintájára gyártják; és ezeket aztán a kereskedők minden régióba eljuttatják, és ezáltal számos része a lakott világnak részesülhet a vas hasznosságában.

Természetesen nem kell minden információt szó szerint vennünk az antik írók esetében, de még így, Diodorus szűrőjén keresztül is értékes információk jutnak el hozzánk a korai vaskitermelést illetően.



Nyulas Dorottya