logo

XXII September AD

Paleographia

A betű (littera) részei a következők:

1. szár (laasta),
2. vonal, láb (pes),
3. keresztszár (hasta transversa),
4. talp.

A betűk formája a tractatio, a betűk vezetése a ductus. Ismert a maiuscularis és minuscularis írásmód, az előbbiben a betűk két fő vonal között találhatók, míg a másik esetben segédvonalak is használatosak, azaz egyes betűk a két fővonal fölé (b, d, k, t), míg mások alá (g, q, y) érnek.

1. Az írásmódok közül a római korban a leggyakrabban a scriptura quadrata (másként lapidaris vagy monumentalis) terjedt el. A nagyobb feliratok esetében használt írás jellemzője, hogy a kivésett betűk egy négyzetben is elférnek, innen a quadrata jelző.
A capitalis elnevezés már a középkori kódexekből származik, ilyen betűk voltak az egyes fejezetek jellegzetes kezdőbetűi.

2. A scriptura actuaria a hivatalos rendeletek, kiadványok jellemző írásfajtája, innen az actuaria jelző. jellegzetessége, hogy a betűk jóval keskenyebbek az előzőhöz képest, mivel kezdetben fára festették, vagy bronzba vésték ki őket.

3. A scriptura vulgaris vagy kurzív írásmód az első típusból, annak gyorsírásos fajtájából származik. Mivel az ilyen szövegeket viaszostáblára vagy papiruszra írták magánhasználatra, jóval kevésbé olvashatók, továbbá az íróeszköz is erősen befolyásolta az egyes betűformák további fejlődését (pl. viaszostáblák esetében a hegyes stylus, amely gömbölyded betűk lejegyzésére kevéssé alkalmas).

4. Scriptura nummaria - az antik pénzeken szereplő betűformák.

5. A scriptara uncialis írásmód a kurzívból fejlődött ki a 3. században, majd a középkorban több századon át a leggyakoribb könyvírás volt (a 8. század végéig). Egyes betűi (a, h) már a minuscularis írások előzményei. Feliratokon lokálisan használták, így pl. a 4. századi africai feliratokon. Jellegzetességei a lekerekített d, e, m betűk.


Forrás: Németh György Kovács Péter: Bevezetés a Görög és a Római felirattanba