logo

XXIII September AD

Theodor Mommsen és a római felirattan utolsó 150 éve I.

A római felirattan legnagyobb képviselője, Theodor Mommsen 86 éves korában, 1903. november 1-jén hunyt el. Az elmúlt évben, halálának századik évfordulóján rá emlékezett a tudós világ.
A 2003-as esztendő az ókortudomány e szakterülete számára más okokból is jubileumi év volt. Mommsen és támogatói hosszú küzdelem után 150 évvel ezelőtt tudták elérni, hogy a Porosz Tudományos Akadémia végre magáévá tegye a Corpus Inscriptionum Latinarum, ahogy ma mondjuk, a latin epigráfia „szent bibliája” ügyét. Ex tenebris lux facta est et desperationem successus excepit, írta Mommsen három évtizeddel azután, hogy a kétkedők és irigykedők makacs ellenállását végre sikerült megtörni.
A Corpus Inscriptionum Latinarum születésnapjának 1853. december 20-át tekinthetjük: a Berlini Akadémia Filozófiai és Történettudományi Osztálya Mommsennek a pénzügyi feltételek megteremtésére vonatkozó tervezetét ezen a napon fogadta el, és saját kérvényeként továbbította a porosz királynak.

Az 1853-as, az 1903-as és a 2003-as évszámok további jubileumokra emlékeztetnek bennünket. Mommsen programja többek között arra volt hivatva, hogy mint korszerű edició az akkor 250, ma 400 évvel korábban megjelent első egyetemes latin feliratcorpus helyére lépjen. Ezt Joseph Scaliger, a nagy filológus ösztönzésére és támogatásával Jan Gruter, a Heidelbergi Egyetem kiváló könyvtárosa Inscriptiones antiquae totius orbis Romani in corpus absolutissimum redactae címmel 1603-ban adta ki Heidelbergben. Hozzátehetjük, hogy a CIL időrendben legelső kötete, a Mommsen és barátja, Wilhelm Henzen által közzétett Inscriptiones Latinae antiquissimae első kiadása 140 évvel ezelőtt, 1863ban látott napvilágot.

A CIL III. kötetének első fasciculusa, amely Mommsen önálló munkája volt, 130 évvel ezelőtt, 1873-ban jelent meg. A CIL IX. és X. vaskos kötete az Abruzzók, Dél-Itália, Szicília és Szardínia felirataival mint Mommsen legnagyobb epigráfiai művének, a korábbi Inscriptiones Regni Neapolitani Latinae-nak lényegesen bővített kiadása 120 éve, 1883-ban vált a tudomány közkincsévé. Említésre méltó itt még a Prosopographia Imperii Romani sorsa. Ennek a Mommsen kezdeményezésére született, kiváltképpen a feliratos forrásokra támaszkodó lexikonnak a 19. század végi első kiadása, amely a római császárkor első három évszázadából ismert kiemelkedő személyekre vonatkozó életrajzi adatokat tartalmazza, az újabb feliratos leletek előkerülése miatt néhány évtizeden belül elavult. Lényegesen bővített és javított új kiadása így elkerülhetetlenné vált. Ennek első ma már szintén jócskán elavult kötete 70 évvel ezelőtt, 1933-ban jelent meg.

A jelen munkának nem az a feladata, hogy leírja a CIL keletkezésének történetét. Ezt Adolf Harnack és Lothar Wickert részletesen megtették; a főbb adatokat legújabban Stefan Rebenich foglalta össze kitűnő Mommsen-életrajzában. Tanulmányunkban először Mommsen a maga idejében úttörő, szinte „forradalmi” ediciós koncepcióját méltatjuk.
Ezután annak bemutatására törekszünk, hogy miként sikerült ennek a rendkívüli tudósnak az íróasztalnál kidolgozott koncepcióját megvalósítania, azaz a római feliratok tömegén úrrá lennie. Ezt követően szeretnénk röviden vázolni azt az utat, amelyet a római felirattan Mommsen halála óta tett meg Mommsen eredményeire támaszkodva, anyaggyűjtését, elképzeléseit és módszereit bővítve, teljesítményét azonban soha meg nem ismételve. Végezetül a Mommsen örökségét fenyegető mai veszélyekről és a római felirattan jövőbeli kilátásairól fog röviden szó esni.


Forrás: Alföldy Géza Theodor Mommsen és a római felirattan utolsó 150 éve