Közigazgatás-Kormányzás / Közigazgatás és kormányzás / A Római polgárok kötelességeiről

Hogyan tisztelték és óvták a Rómaiak az eskü szentségét

Egyszersmind a tíz fogolyról akiket Hannibal úgy küldött Rómába, hogy előbb megkereste őket

Az esküt a rómaiak szentnek és sérthetetlennek tartották, amit sok szokás és törvény igazol, s nem csekély bizonyíték rá az az eset, amelyet most elmondok. A cannaei csata után Hannibál karthágói fővezér tíz római hadifoglyot a városba küldött azzal az ajánlattal és megbízással, hogy - ha a római nép is úgy látja jónak - cseréljék ki a foglyokat, s amelyik fél többet ad át, kapjon a fölös számúakért fejenként másfél font ezüstöt. Elindulásuk előtt azonban megeskette őket, hogy - ha a rómaiak nem lesznek hajlandók a fogolycserére - visszatérnek a pun táborba.

Megérkezett Rómába a tíz fogoly, beszámoltak a szenátusban a pun fővezér megbízásáról, de a szenátus nem volt hajlandó a cserére. A szülők, rokonok, sógorok, átölelve a foglyokat, bizonygatták, hogy miután visszatérési jog alapján érkeztek hazájukba, teljes egészében, csorbítatlanul helyreállt előbbi jogi helyzetük, s könyörögtek nekik, mondjanak le szándékukról, ne menjenek vissza az ellenséghez. Ekkor a tíz közül nyolc azt felelte, hogy hazaérkezésükkel nem állt vissza előbbi jogi helyzetük, hiszen eskü kötelezi őket, ezért, esküjükhöz híven, azonnal visszautaztak Hannibálhoz.
Kettő Rómában maradt, mondván, hogy az eskü őket már nem köti, és nem érvényes rájuk, mivel az ellenség táborából elindulva kitalált ürüggyel, mintha valami véletlen jött volna közbe, még egyszer visszamentek, így eleget tettek esküjüknek, s másodszor már az eskü kötelezettsége nélkül távoztak. Körmönfont ravaszságukat a közvélemény olyan becstelennek ítélte, hogy általános megvetés és gyalázat tárgyává lettek, a censorok később mindenféle büntetéssel bélyegezték és alázták meg őket, mert nem tartották meg, aminek a megtartására esküt tettek.

Cornelius Nepos Példázatok című műve ötödik könyvében azt is feljegyezte: a szenátusban többen javasolták, hogy azt a kettőt, aki nem akar visszatérni, őrizet alatt vigyék Hannibálhoz, de javaslatukat az ellenkező véleményen levő többség leszavazta. Mindenesetre ezek ketten, akik nem tértek vissza Hannibálhoz, annyira megvetetté és gyűlöletessé váltak, hogy megutálva az életet, önkezükkel végeztek magukkal.

Forrás: Aulus Gellius - Attikai éjszakák Fordította: Muraközy Gyula