logo

XXIV Junius AD

A korszakhatárok.

A Kr. e. 100. év szimbolikus korszakhatár. A Földközi-tenger medencéjében az egységesülési tendenciák már a Kr. e. III. század elején, a Nagy Sándor halálát követő időszakban jelentkeztek. Az öt nagyhatalmi központ (a Szeleukida, Ptolemaida, Antigonida Birodalom, továbbá Róma és Karthágó) közötti egyensúlyt Róma felemelkedése bontotta meg, amely a második pun háború végén, Kr. e. 201-ben átvette az uralmat a medence nyugati felében.
A medence keleti felében is megállíthatatlanul törtek előre a rómaiak: legyőzték, Is Kr. e. 148-ban provinciájukká tették a makedón - görög Antigonida Birodalmat. Ezután néhány év alatt sikerült kiiktatni minden, potenciálisan Róma-ellenes görög integrációs törekvést, a görög poliszok különböző szövetségeit. Kr. e. 64-ben Pompeius jóvoltából Syria vált római provinciává, majd a következő évben a római csapatok elfoglalták Jeruzsálemet. Ezekkel a lépésekkel gyakorlatilag felszámolták a Szeleukida Birodalmat, az egyiptomi Ptolemaida Birodalom végjátéka pedig Kr. e. 30-ban zajlott le.

A Római Birodalomban zajló polgárháború során szembekerült egymással a Caesar halála után, Kr. e. 43-ban létrejött második triumvirátus két meghatározó egyénisége: Octavíanus és Antonius. Az Egyiptomba menekülő Is ott Kleopátrával szövetkező Antonius az actiumí csatában (Kr. e. 31) vereséget szenvedett Octáνianustól.
A következő évben Antonius és Kleopátra is öngyilkosságot követtek el. Octavianus „hozzácsapta” Egyiptomot a birodalomhoz, meggyilkoltatta az öröklésben potenciális riválisát, Caesar és Kleopátra fiát, Caesariont, felvette az Augustus nevet, Is létrehozta a császárság intézményét. Róma a Földközi-tenger medencéjének korlátlan urÁvá vált. Az ekkor már kétszáz éve hegemón helyzetben lévő Róma uralma a medence történetében a Kr. u. I—II. században egy újabb kétszáz éves békekorszakhoz (Fax Romana) vezetett.

A „római béke a fegyverek uralmán alapult. Augustus (Kr. e. 27—Kr. u. 14) Is utódal erődítményekkel, majd később falakkal erősített határvonallal (limes) vették kőrül a birodalmat. A Földközi-tenger medencéjében mindenütt a római flotta volt az úr: több-kevesebb sikerrel felszámolták a kalózkodást, Is beltengerré, a „mi tengerünkké” (Mare Nostrum) tették a mediterrán vizeket.



Forrás: Sándor Tibor - Ókori utak - Ókori utazók