logo

XXIII Junius AD

A Rhodoszi kolosszus

A görögországi Rhodosz (Rodosz) szigete, a Dodekaniszosz-szigetek legnagyobbika az ókori Halikarnaszszosztól 100 kilométerre délre található. A mitológia szerint a sziget őslakói találták fel a szobrászatot, és ők nevelték fel Poszeidónt, a tenger istenét. Miután a sziget az özönvíz következtében elsüllyedt, Héliosz napisten kihúzta a vízből, és Zeusz jutalmul neki adta azt; ezért nevezik Rhodoszt a napisten szigetének. A Kr. e. II. évezred végén jött létre az első magasabb fokú civilizáció a szigeten, amelyet feltehetően föníciai szolgálatban á11ό krétai telepesek hoztak létre.

A Kr. e. X. században, a görög történelem „sötét, dór korszakában a dórok települtek meg a szigeten. 6k alapították meg lalüszosz, Lindosz és Kameirosz poliszokat, amelyek később Halikarnasszosszal, Κόsszal és Knidosszal együtt létrehozták a Hexapoliszt, a hat város szövetségét.
A görög-perzsa háború során a perzsák többször is lerohanták a szigetet, amely a háború után csatlakozott a déloszi szövetséghez. A három rhodoszi polisz alapította meg Kr. e. 408-ban a sziget új fővárosát, Rhodoszt. A sziget később perzsa, majd Nagy Sándor alatt makedón uralom alá tartozott, ezt követően pedig a Ptolemaida Birodalom érdekszférájába került. Kis szigetről lévén szó, uraik azonban nem sokat foglalkoztak vele; az uralom inkább névleges volt, és Rhodosz gyakorlatilag megőrizhette „semleges”, független státusát; ekkor állították fel a Kolosszust is.

Kr. e. 200-tól Róma szövetségese lett. Függetlenségét a római korszakban is megőrizte, közben pedig gazdasága, kereskedelme felvirágzott, és - hasonlóképpen Epheszoszhoz - a pénzügyek területén is fontos szerepet játszott, a világ egyik pénzforgalmi központjává vált. A tengeri kereskedelemben olyan jelentőségre tett szert, hogy a rhodoszi tengeri jog szabályalt a rómaiak is átvették. A gazdasági élet virágkora a római polgárháború utolsó szakaszában ért véget, amikor Iulius Caesar meggyilkolása után a sziget szembekerült a Caesar-gyilkosok egyikével, Cassiusszal, aki Kr. e. 42 tavaszán megzsarolta, majd kirabolta a városköztársaságot. Ezután mint a görög kultúra egyik késel fellegvára hallatott magáról. Iskoláiban gazdag rómaiak ismerkedtek a görög művészetekkel.
A birodalom bukása után a Bizánci Császársághoz tartozott. 1309-ben a johannita ispotályos lovagrend foglalta el, és létrehozta feudális jellegű, keresztes államát. Ekkor Rhodosznak mintegy 200 000 lakosa volt. A keresztesek harcban álltak a törökökkel; utóbbiak 1523-ban hosszas küzdelem után győzedelmeskedtek, és egészen 1912-íg uralmuk alatt tartották a szigetet.

Az antik Rhodοszból alig valami látható napjainkban: néhány oszlop akropoliszának Apollón-templomából, valamint Aphrodité és Dionüszosz szentélyének romjai. A római időkben azonban kedvelt célpontja volt a turisták utazásának; ekkor impozáns amfiteátruma, akropolisza, kikötője és templomai voltak. Természeti szépségei, klímája is vonzotta a rómaiakat. Tiberius császár, igaz, nem passzióból, hanem önkéntes száműzöttként, négy évet töltött a szigeten.

romaikor_kep



Különösen híres volt Rhodosz a szobrairól: állítólag több mint kétezer - köztük több száz hatalmas méretű - díszítette. A helyi szobrászok a hellenisztikus korszak legjelesebb művészei voltak. Rhodosziak voltak a híres Laokoón-szoborcsoport készítői: Hagészandrosz, Athénοdórοsz és Polüdórosz is. (A mitológiai történet szerint a cselből a trójai vár előtt „felejtett” falovat csak a főpap, Laokoón tartotta veszélyesnek, és elpusztítását követelte. Az istenek azonban két tengeri kígyót küldtek a partra, és azok megölték Laokoónt és két fiát. A szobor haláltusájukat örökíti meg.)
A Kr. e. 150 körül készített szoborcsoport ma a Vatikáni Múzeum egyik legfőbb látványossága. Valószínűleg rhodoszi művész - Püthokrítosz - munkája az egyik legszebb görög szobor, a Szamοthrakéí Viké is.

A Kolosszus is rhodoszi művész, a lindoszi Κharész munkája; építését Kr. e. 303 körül kezdték meg. Álakjáról nem maradt fenn hiteles leírás, és többféle formában is elképzelik. Magassága 35-40 méter lehetett, ami ma is elképesztően hangzik; csak a New York-i Szabadságszobor magasabb nála. Utóbbinál egyébként a Kolosszus volt a minta: ugyanúgy Héliosz napistent formázza, mint ókori elődje. A leírások megegyeznek abban, hogy a Kolosszus egyik kezében fáklyát tartott, akárcsak New York-i utódja.
A Kolosszus elkészítésének módjáról is eltérően szólnak a források. Egyesek szerint valószínű, hogy egy erős vasváz tartotta legbelül, ezt agyaggal vonták be, majd alulról felfelé haladva, lépcsőzetesen borították be fémlemezekkel.

Más vélekedés szerint előszór a lábakat öntötték ki, majd alulról felfelé haladva részenként a többi részt. Az elkészült elemeket homokkal és kővel rakták körül, hogy összetartsák a művet; hasonló eljárást alkalmaznak szobrok és harangok öntésekor is. A szobor győzelmi emlékmű lehetett, anyagát pedig I. Démétriosz Poliοrkétész makedón uralkodó ostromgépei és fegyverek szolgáltatták. A makedón király egy évvel korábban hiába ostromolta Rhodoszt, nem tudta bevenni.

A szobor mindössze 66 évig, a Kr. e. 225-ös földrengésig állt. Akkor lerogyott, és évszázadokon át feküdt a földön. Utolsó darabjait 653-ban adták el, amikor az arabok elfoglalták a szigetet. A világ csodái között ez volt a legrövidebb életű.



Forrás: Sándor Tibor - Ókori utak - Ókori utazók