logo

XXII Junius AD

Pheidiasz Zeusz-szobra Olümpiaban

A három kis-ázsiai világcsodáról nem bővelkedünk forrásokban; ismereteink másodkézből, feldolgozásokból származnak. Más a helyzet az utoljára hagyott, de jelentőségét tekintve egyik legfontosabb csoda esetében. Az olümpiai Zeusz-templomban állt Zeusz-szoborról több részletes leírással is rendelkezünk.
Οlümpia az egyetlen olyan csoda színhelye, amely nem Hellász perifériáján, hanem annak egyik központjában, a Pelopοnnészοszi-félszigeten lévő Élisz poliszban található. Jelentőségét tekintve is megelőzi kis-ázsiai társait (legalább annyival, amennyivel Zeusz nagyobb istenségnek számított Artemisznél). Olümρia egyrészt temploma, másrészt az olümpiai játékok miatt a görög önazonosság-tudat kultikus színhelye.
A görögök nagy többségének közös hite szerint Zeusz a leghatalmasabb istenség volt, és sok polisz egységesnek mutatkozott abban, hogy ha tehette, versenyzőket küldött 01iϊmρiάba, és legalábbis törekedett az olimpiai béke betartására, vagy valamelyest akceptálta azt. Magát a „hellén” kifejezést, ami Kr. e. 500 körül honosodott meg, azokra értették, akik készek voltak harcolni a perzsák ellen. A hellének azok közül a görög városállamok 1a-kóí közül kerültek ki, amelyeknek polgárai rendszeresen részt vettek a játékokon. Korábban nem létezett egységes görög/hellén tudat mint „nemzettudat , legfeljebb „polöszhazafiság”

Olümpia romjait egy német régész, Ernst Curtius (1814-1896) tárta fel 1875 és 1881 között. A város nevezetességei két csoportba oszthatók: a játékokhoz köthető létesítményekre és az Altiszban, a szent ligetben találhatókra. (Mi csak az utóbbival foglalkozunk, hiszen az ott található Zeusz-templomban volt a szobor.) Az Altiszon belül minden az istenek tulajdonában állt, minden az ő tiszteletükre épült.
A Zeusz-templomon kívül a kővetkező fontosabb épületeket, emlékműveket találhattuk itt: Héra temploma, Zeusz szabadtéri oltára, Niké szobra, kincsesházak, a Pelopeion (a legendás kocsihajtó, Pelopsz emlékét őrző szent terület) és a Philippeion, Nagy Sándor atyjának emlékműve. Utóbbit azért építették, mert a makedónok is részt vehettek a játékokon; erre Kr. e. 500 körül került sor először. Ettől kezdve a makedónok is görögnek tekinthették magukat. Az Altiszon belül volt továbbá a Métróon (az Istenek Anyjának temploma, amely a római korban Augustus császár templomául szolgált), a Visszhangok terme (egy pihenőhelyül szolgáló oszlopcsarnok), végül pedig a Prütaneion (a játékok vezetőségének székhelye).

Zeusz templomát Kr. e. 468 és 456 között emelték, és Pauszaniasz tollából ránk maradt részletes leírása. Dór stílusban, mészkőből épült, és tíz és fél méter magas oszlopok vették körül. Az épület tetőcserepei márványból készültek. A templom tetejének sarkain aranyozott üstök voltak, homlokzatának csúcsán pedig egy aranyozott Niké-szobor állt. Ez alatt egy pajzs helyezkedett el, amelynek domborműve Medusza- és Gorgó-fejet mintázott.
Az oszlopok feletti gerendázat külső oldalát összesen 24 darab aranyozott pajzs díszítette. Ezek Mummius római hadvezér fogadalmi ajándékai voltak, aki abból az alkalomból ajánlotta fel őket, hogy Kr. e. 146-ban legyőzte a görögöket, lerombolta Korinthosz városát, majd létrejött Achaia provincia. A templom bejárata feletti és a többi orommezőben látható domborművek mitológiai jeleneteket ábrázoltak, többek között Pe-lopsz küzdelmeit, a kentaurok és a lapithák harcát, Héraklész tizenkét hősi tettét. A templom három részből állt.

romaikor_kep



A középsőben, a cellában, amelyet dór oszlopsorok három hajóra bontottak, állt a szobor. A templomba bronzajtón keresztül lehetett belépni. Jobbra Iphitosz, Élísz egyik királya - egyes verziók szerintő alapította a játékokat - szobra állt, akit egy nőalak koszorúzott meg. A nő Ekekheiría, azaz az olimpiai fegyvernyugvás megszemélyesítője volt. Pauszaníasz részletesen leírta a szobrot:
„Az isten aranyból és elefántcsontból készített szobra egy trónszéken ül, s a fején olajfaágakat formázó koszorút hord. Jobb kezében a szintén aranyból és elefántcsontból készült Nikét tartja, akinek egyik kezében szalag, a fején pedig koszorú van. Az isten bal kezében különböző fémekkel ékesített kormánypálca látható, ezen a jogaron pedig egy sas ül. Az isten saruja és kőpenge szintén aranyból készült, kőpengét különböző állatalakokkal és liliomokkal díszítették.
A trónus aranytól és drágakövektől csillog, és ébenfa meg elefántcsont, valamint festett alakok és domborművek teszik még pompásabbá. A trónus mindegyik lábán egy-egy (azaz összesen négy) táncoló Niké látható, és további két-két darab a lábak táján. A két első láb mindegyikén thébai fiúk hevernek, akiket szfinxek ragadnak meg, a szfinxek alatt pedig Artemisz és Apollón állnak, és Niobé gyermekeire nyilaznak...”

Ezt követően a szobordíszeket részletezi, majd így folytatja:

„No ha jól tudom, hogy az Olümpiai Zeusz-szobor magasságát és szélességét gondosan megmérték, mégsem dicsérhetem azokat, akik ezeket a méréseket elvégezték, mert az általuk megadott adatok aligha éreztetik azt a hatást, amit a szobor látványa a nézőre gyakorol. Hiszen, mint mondják, maga az isten igazolta Pheidiasz művének nagyszerűségét. Pheidiasz ugyanis, amikor elkészült a szoborral, imádkozott az istenhez, adja jelét annak, hogy műve megfelel-e óhajának. Erre a hagyomány szerint az isten azonnal egy villámot küldött a padlónak arra a részére, amelyet még az én időmben is egy bronzból készült urna fed le.”

A szobor nézőjére tett hatásáról Sztrabón a következőket írja:

„A legnagyobb volt azonban ezek között Zeus elefántcsont szobra, amelyet az athéni Pheidias, Κharmidés fia, készített olyan nagyságban, hogy, bár a templom igen nagy volt, mégis mintha hibát követett volna el a művész az arányosság tekintetében, amennyiben ülő alakban tibrizolta, s mégis majdnem a födémet érte fejével, úgyhogy a szemlélőben azt a gondolatot keltette, hogy ha egyenesen fölállam, leütné a tetőzetet.”

A szobor 9-12,5 méter magas lehetett. Az isten kezében tartott Niké-szobrot 2 méter magasra becsülik. A szobor magasságán kívül annak értékessége is lenyűgözte a látogatót. Tovább fokozta a kiváltott hatást művészi szempontból vett tökéletessége és az a tény, hogy a mű „túlmutatott önmagán”: Hellász nagyszerűségét szimbolizálta.

A szobor Pheídiasz munkája, aki Kr. e. 447-től Periklész barátjaként és tanácsadójaként - mint már említettük - az athéni Akropolisz tervezésével, szobrainak elkészítésével és a munkálatok irányításával foglalkozott. Nevéhez fűződik az Akropoliszon elhelyezett Athéné Parthenosz, a Szűz Athéné szobrának elkészítése.
Athéné jobb kezében Niké-szobrot tartott, akárcsak az olümpíai Zeusz. Bal kezével egy pajzsra támaszkodott, amelyet rövidülésben - a valóságos látásnak megfelelően - ábrázolt a művész: az oldalra fordított pajzs, amelyet a néző elölről szemlél, egy lekerekített téglalap alakját veszi fel. A rövidülés a klasszikus görög képzőművészet „találmánya, és ellentétes a „legnagyobb felület” láttatásának egyiptomi elvével. A szobor nem maradt fenn, és csak római másolatokból ismerjük.

Az athéni Akropoliszon található Parthenón felépítése után a demokratikus periklészi politika ellenfelei sikkasztás miatt vádat emeltek Pheidiasz ellen; valójában rajta keresztül Periklészt támadták. Hosszú pereskedés után valószínűleg száműzték; ennek a száműzetésnek köszönheti megszületését az olümpiai Zeusz-szobor. A szobor a mester késel munkája lehetett. 1955-ben, az olümpiai ásatások folyamán előkerültek egy műterem maradványai.
A leletek között megtalálták egy egyszerű csésze töredékeit, amelyeken a „Pheidiaszé vagyok” felirat áll. Pheidiasz műtermében öntőformákat és a kitámasztásukra szolgáló vasrudakat is találtak. Ebből következtethetünk a szobrok elkészítésének módjára is. Az életnagyságú modellt darabokra vághatták, ezekről készítették az öntőformákat, majd a kiöntés után összeillesztették a darabokat. A szobor sorsa nem sokban különbözött a többi csodáétól. Kr. u. 391-ben, amikor - ahogy említettük - Theodosius császár betiltotta a pogány vallásokat, és bezáratta az antik templomokat, Konstantinápolyba szállították, ahol a 475-ős tűzvészben nyoma veszett.

Ami a hét csoda látogatottságát, rangsorát illeti, a források ezekről a kérdésekről is hallgatnak. A látogatók számáról természetesen nem tudunk semmit, feltételezhetjük azonban, hogy a legnagyobb népszerűségnek és látogatottságnak Olümpia és az epheszoszi Artemisz-templom örvendhetett. Mindkettőt viszonylag könnyen meg lehetett közelíteni, és az utazó a látványosságok megtekintését kultikus-vallási rituálékkal is kiegészíthette. Biztosan Olümpia vonzotta a legtöbb látogatót, hiszen ez a város egyszerre több, rendkívül fontos látnivalóval is büszkélkedhetett, és így maga mögé utasíthatta az ugyancsak népszerű Epheszoszt is.


Forrás: Sándor Tibor - Ókori utak - Ókori utazók