logo

XII December AD

Az utazás és a szállás körülményei

A gyaloglás annyira elterjedt utazási forma volt, hogy a bíróságok Olyan időpontra tették a tárgyalás napját, ami a gyalogos közlekedés időigényét vette figyelembe: naponta 30 kilométer megtételével számoltak. Ennyi volt a legionarius előírt menetteljesítménye is (ellentétben azonban a civil utazóval, teljes felszereléssel). Ebből következik, hogy a rómaiak ráértek, egyáltalán nem siettek. Lóháton csak a futárok közlekedtek. A lassúnak mondható közlekedés természetesen nem vonatkozott a hivatalos postaszolgálatra (futárszolgálatra). Erről részletesebben külön szólunk. Járműveik közül említést érdemel a birota (könnyű, kétkerekű, egy vagy két utas számára alkalmas kocsi), az essedum (nagyobb, elegánsabb, előkelők által kedvelt fajta).
Rosszabb minőségű utakon redával (ökrök által vontatott négykerekű, erőteljes kocsifajta) közlekedtek. A covinnus olyan könnyen kezelhető volt, hogy maga az utas is hajthatta. Előkelő hölgyek körében a fedett, oldalain selyemfüggönnyel takart kétkerekű carpentum volt a legnépszerűbb: egy vagy két lovat vagy ökröket fogtak be a kocsik elé. A rómaiak körében is megszokott volt a szamárháton való utazás.

A szállás legegyszerűbb módja itt is a vendégbarátság intézményének igénybevétele volt. A fizetős szállások közül a legelterjedtebb fogadótípust mansiónak hívták. Ezek többnyire emeletes épületek voltak. A földszinten volt az udvar, az istálló, a műhelyek, a konyha és az éttermi rész, az emeleten pedig a hálószobák. Ennek egy kisebb és egyszerűbb variánsa volt a mutatio. Ismeretes még a hospitium (jobb minőségű fogadó) vagy a deversorium (ebben prostituáltak is a kínálat részét képezték).
A caupona kifejezés silányabb minőségű fogadótípust takart. Több kényelmet biztosított a városszéleken működő stabulum, amelyben - hasonlóan a mansióhoz - a járművekről és az állatokról is gondoskodtak. Étkezés céljára szolgált a taverna, de létezett gyοrsbüfé is, amelyben állva ettek. Ezt is tavernának vagy thermopoliumnak hívták. A kocsma római megfelelője a popina, ahol boroztak.

A bort általában vízzel hígítva fogyasztották. Adott esetben szerencsejátékok és lányok is a kínálat részét képezték. A fogadókat és a kocsmákat többnyire nők vezették. Hangulatukat idézzük meg Vergilius (Kr. e. 70-Kr. e. 19).



Forrás: Sándor Tibor - Ókori utak - Ókori utazók