logo

XXII Junius AD

A piramisok

Lehet, egyes olvasókat most majd nagy meglepetések érnek. Ebben a fejezetben ugyanis egymás mellé tesszük a „hivatalos tudomány”, vagyis az akadémiai, kiadványokba zárt, doktori disszertációkban közölt és a felsőbbség által elfogadott nézeteket, eredményeket de itt-ott majd olvashatják ezekkel szembeni ellenvetéseinket, a más eredmény felé mutató kutatásokat, kísérleteket. Olykor pedig egyszerűen kimutatjuk, hogy a józan ész hogyan száll szembe az akadémikusok nézeteivel... És olykor engedjék meg, hogy hangot adjunk kételyeinknek.
A piramis, vagyis a gúla alakú test a térmértanból ismeretes. A fizikai térben létrehoztak már ilyeneket máskor és máshol is. Vannak piramisok Európában is, a legtöbbször neves családok síremlékei készültek így az újkorban, még a tizenkilencedik században is. Kisebb-nagyobb piramisokat, piramis alakú épületeket manapság is emelnek, bár tagadhatatlan, hogy igen ritkán.
Amire mi gondolunk, az mindösszesen két, egyesek szerint három piramis Egyiptomban, a gizai fennsíkon, azaz Kairó szélén. Bár nem árt tudni, hogy hetven-nyolcvan piramis is van Egyiptomban, egy körülbelül kétszáz kilométeres sávban a Nílus mentén, Kairótól délre. Gizában három nagy és három kisebb piramis látható, de az Ókor hét csodája közé általában csak a két legnagyobbat szokták beszámítani. Elsősorban persze az úgynevezett Nagy Piramist, amit Kheopsz vagy Khufu fáraó piramisának is neveznek.

Talán furcsa, hogy nem tudjuk megmondani, hány piramis van Egyiptomban és csak körülbelüli becsléseket említünk. De bizony így van ez, hisz nem mind áll ki a földből (homokból) oly szépen, mint a világ sok millió turistája által ismert Kheopsz. Mi több, alig ötven éve is felfedeztek-találtak még addig ismerétién piramis Kairó közelében! Ezer és ezer éven át rejtőzött a homok alatt, és efféle kellemes meglepetések még ezután is érhetik a régészeket.
Arról nem is szólva, hogy nemcsak ilyen nagy, „igazi” piramisok vannak. Akadnak szép számmal, sokkal kisebbek, alig 4-5 méteresek is, ahová tehetős emberek, gazdag hivatalnokok temettették magukat pár ezer évvel Krisztus előtt... Mert a kicsik mindig a nagyokat utánozzák, sohasem fordítva. Az ókori Egyiptomban sem történt ez másképpen. Évezredeken át az volt a sikk, hogy az igazán nagyok, az uralkodók, piramisokat építtettek maguknak, akkor a kisemberek ha tehették ezt utánozták.

A mai tudomány azt állítja, hogy a piramisokat legalább is a többségüket, de a szóban forgó gizai kettőt vagy hármat minden bizonnyal Kr. e. 2500-2700 között emelték. Ezek szabályos gúlák. Ezt meg kell jegyeznünk, mert vannak szabálytalanok, vannak lépcsőzetesek, vannak olyanok is, amelyeket alighanem rosszul építettek meg, ezért beomlottak vagy „púpossá” lettek. Bizony azt kell mondanunk: könnyű elámulni és határtalanul lelkesedni a gizai szabályos gúlák láttán de ha a turista elmegy Szakkarába megnézni Dzsószer fáraó roppant primitív lépcsőzetes piramisát, vagy Sznofru fáraó dahsuri „görbe hátú” gúláját, bizony egy kicsit kiábrándulhat az ókori egyiptomiak állítólagos piramisépítő tudományából. Nem is szólva azokról a gúlákról, amelyeken látni, hogy építés közben egyszerűen... összeomlottak!
Nos, ha valaki nem akarja elveszíteni illúzióit, akkor csak a Kairó melletti fennsík piramisait tekintse meg többet ne akarjon látni...
A piramisok építőiről tudunk a legkevesebbet olyan keveset, hogy az gyakorlatilag a nullával egyenlő. A történészek ugyan emlegetnek fáraó-neveket, mondván, hogy ezen uralkodók számára épültek a sírok...

Vajon valóban sírok voltak ezek vagy valami mások? Bizony ez sem egyértelmű, habár vagy kétszáz éve sulykolják a fejünkbe ezt az állítást. Ugyanakkor arról már kevesebb szó esik, hogy soha egyetlen piramisban sem találtak királysírt, királyi tetemet de lehet, ez az ókori sírrablók műve. Tény az is, hogy jóval délebbre, az úgynevezett Királyok Völgyében, földalatti üregekben számtalan királysírt találtak ugyanis a fáraók inkább oda temetkeztek. A tudósok szerint csak azután, és azért, miután az első temetkezési helyeiket, az első piramisokat a sírrablók kifosztották és eme úttörő fáraók, nem csak a kincseiket veszítették el a haláluk után, de bizony még a múmiájuk is odalett. Ezzel elveszítették az esélyt egy esteleges feltámadásra vélhették a régi egyiptomiak a maguk hite szerint.
Gondjaink szaporodnak, ha elkezdünk logikusan gondolkodni (ez nem csak a piramisok esetében van így...). Ugyanis azt állítja a régészélet és számos más tudomány, no meg persze az akadémikusok, hogy 1) a piramisok a Föld legrégebbi, máig fennmaradt építményei, és 2) ezek a Föld legnagyobb építményei.

Egy logikusan gondolkodó emberben ekkor óhatatlanul felhorgad a kérdés. Hogy is van ez? Az emberek mindjárt tevékenységük kezdetén felépítették a Föld (máig is!) legnagyobb épületét? Ez valahogy ellentmondani látszik nemcsak a logikának, de számos egyéb dolognak is. Például a szintén belénk sulykolt fejlődés-tannak. Vagyis annak az állításnak, hogy minden bonyolult az egyszerű felől építkezik, úgy halad a bonyolultabb felé ez így logikus, természetesen. A magasabb rendű élőlények szervei, sőt egész teste is aprócska sejtekből áll, amelyek a legegyszerűbb élőlények. Nincs a természetben sehol példa arra, hogy úgy haladna a fejlődés, hogy a bonyolult szervezetek bomlanak le egyszerű kis lényekre hisz akkor nem lenne és nem is lehetne semmiféle folytatás, előrehaladás.
Itt mégis azt tanítják nekünk, hogy az emberek mérhetetlenül réges-régen, 4500-5000 évvel ezelőtt felépítették a legnagyobb építményt, amit valaha ember emelt ezen a bolygón, utána pedig egyre csak kisebbeket, jelentéktelenebbeket építettek. .. Ez sem stimmel, mert hiszen egyszer, valamikor nem is olyan régen megint fordult a kocka, és minimum százötven éve, vagy még régebben, az emberiség egyre bonyolultabb és nagyobb épületeket hozott létre.
Szóval, akkor hogy is van ez?

A fenti mondat az úgynevezett „költői kérdések” kategóriájába tartozik, vagyis választ rá hiába is várnánk. A komoly, emelkedett tudomány képviselői nem foglalkoznak ilyen bagatell dolgokkal. Ezt a logikai kérdést tudomásom szerint hivatalos tudományos fórumon még senki sem tette fel.
Nos, itt valami nagyon furcsa történt. A még gyerekcipőben járó emberiség, annak is egy teljességgel jelentéktelen és semmilyen téren előzőleg semmit fel nem mutató csoportja nekiveselkedett és csak így hirtelen egy-kettő! felépítette a világ legnagyobb építményét, építményeit (mert ne feledjük el, az összes piramis egy pár száz éves időszak alatt épült, utána pedig már nem is építettek többet).

Ráadásul, akik ezt az építést elvégezték, a szó igazi és eredeti értelmében primitívek voltak, és ezt nyugodtan említhetjük itt. Akkoriban a mai sivatag helyén még szép szavanna volt, folyókkal, tavakkal, sok zölddel és persze a paradicsomi állapotok között rengeteg vadállat is élt. Az emberiség létszáma világszerte talán az egy-két milliót érte el, a kőkorszak végén, a bolygó felszínén talán néhány millió ősember kóborolhatott. És mikor volt a kőkorszak..? Hát éppen ekkor!
Azok az emberek akkor tartottak kifelé a kőkorszakból és ballagtak át a rézkorba. Ez az átmenet sok száz éven át zajlott. Sehol a földön nem voltak még nemzetek, országok, államszervezetek, vagy ha itt-ott igen, hát nagyon kezdetleges formában léteztek csupán.
Ezeket a halászó-vadászó, félig vándorló, félig-meddig meg már letelepedett és földet is művelgető, állatokat is tenyésztő embercsoportokat fogták össze az első fáraók, és ki tudja, milyen módon késztették-szervezték őket piramisépítésre. Aminek igazából ott és akkor egyrészt semmilyen értelme nem volt, másfelől meg aránytalanul nagy munkát igényelt sok ezer embertől és miért?

Ha a piramisépítés nem közmunka volt, amivel a mezőgazdasági tevékenységtől mentes hónapokban (a Nílus áradása előtt és alatt, minimum 100 napig évente) lefoglalták a parasztokat, akkor a célja nem ismeretes. Az, hogy több ezer, vagy egyes vélemények szerint több tízezer embert kihajtottak oda piramist építeni, mai szemmel nézve meglehetősen fölöslegesnek, haszontalannak tűnik.
De ha csak ennyi lenne a baj! Ráfoghatnánk a „miértet” a zsarnok fáraókra, vagy azok ostobaságára és nagyzási hóbortjaikra. Vagy, ha elhisszük, hogy ezek egy-egy fáraó síremlékének készültek, akkor meg ezzel magyarázhatnánk meg.

Ám van itt még valami, ami sokkal „rázósabb” kérdés. Ugyanis a piramisok látszólagos egyszerűségük ellenére, valójában nagyon bonyolult építmények voltak. Nem csak arról van szó, hogy mondjuk leraktak ezer darab egyforma kőtömböt az elegyengetett talajra (sziklás fennsíkra), aztán ráhordták a következő 980-at, egy kicsit beljebb csúsztatva a széleket, mondjuk fél méterrel. Aztán ráhordták a harmadik sort, amihez még csak 920 kőtömbre volt szükség, azután is beljebb csúsztatták a szélén fél méterrel és így tovább, míg a piramis egyre magasabb lett, és egyre kisebb alapterületű, mígnem a végén a legfelső szintre még elég volt csak néhány kőtömböt felvinni és faragni a tetejére egy hegyesen felmeredő utolsó kőtömböt, hogy az legyen a csúcsa.
Hiszen ha csak ennyiről lenne szó, nem is vesztegetnénk több figyelmet a témának. Ilyen egyszerű építési móddal létrehozni egy ilyen egyszerű építményt hát igen, ehhez nem kell építész diploma. Ám ne felejtsünk el néhány „apróságot”:
Az egyik az, hogy ezek az emberek nem győzöm ismételni a rézkorban éltek. Még a vasat sem ismerték! Vagyis miféle eszközökkel kellett (volna) kifaragniuk mondjuk a Kheopsz-piramishoz szükséges 2,5 millió kőtömböt? Amelyeknek mindegyike legalább 2500 kilogrammot nyomott? Két és fél tonnás kőtömböket kellett milliószámra legyártani!
Tudjuk, hogy ehhez csak rézszerszámok álltak rendelkezésükre. A sárgaréz, különösen az a fajta, amit az ókori egyiptomiak használtak, nagyon puha fém volt. Ők állítólag mégis bazaltot és más, kemény köveket véstek vele! Hogy ez hogyan volt lehetséges, nem tudjuk, ugyanis a modernkori próbálkozások (számos ilyenről tudunk a huszadik század vége felé) általában kudarcot vallottak. A mai emberek rézszerszámokkal nemhogy egy-két és féltonnás bazalttömböt, de egy téglányi méretű követ sem voltak képesek kivájni.

Mondhatná valaki, hogy persze, mert nem csattogott fejük felett a rabszolgahajcsárok korbácsa és mivel nem az volt az alternatíva: ha nem dolgozik, rögtön kivégzik...!
De azért a dolgok nem így működtek, legalábbis ami a fizikát illeti. Mi határozottan ki merjük jelenteni, hogy rézszerszámokkal piramist építeni nem lehet. De akkor hogyan épültek fel mégis? Ha csak nincs igaza Dánikennek és társainak, akik azt állítják, hogy a piramisokat legalábbis a többihez képest tökéletesnek nevezhető Keopszot és egy vagy két társukat nem is emberek, hanem földön kívüli idegenek építették.
A másik ok, ami ismét csak erősen kétségessé teszi az egészet az, hogy a piramis, mint föntebb már említettem, nem csak egymásra halmozott kövekből áll. Hanem belül mindegyikben! bonyolult valódi és ál-folyosók rendszere húzódik több emeletnyi szinten. A százötven méter magas és a földön több mint 230 méteres alapoldallal rendelkező, vagyis több mint öt, hektárnyi (!) területet elfoglaló építményekben ezen felül lefelé és fölfelé menő lépcsősorok, rámpák, kisebb és nagyobb helyiségek vannak, ezek fölött pedig speciálisan átvetett hoszszabb áthidaló kövekből tartómennyezet, sőt, azok fölött vagy homokkal töltött, vagy üresen hagyott kisebb helyiségek, amelyek elosztják a terhelést....

Vagyis akik a piramisokat a maguk idejében emelték, azoknak 1) tudniuk kellett tervezni, tervrajzokat készíteni, 2) tudni kellett számolni és nem a „nyolc meg négy ez tizenkettő? szintjén, hanem igen bonyolult matematikai ma azt mondjuk: mérnöki módszereket és tudásszintet kellett ismerniük ahhoz, hogy ezt megtervezzék és kiszámítsák.
Utána jön a következő érv, a „hogyan?” kérdése. Hiszen ha csak egyetlen piramisra koncentrálunk most, és az legyen persze a közmondásos és folyton mindenütt emlegetett Nagy Piramis akkor két és fél millió kőtömböt kellett kivágniuk a sziklából különféle kőbányákban. Föntebb már említettük, miért volt ez szinte lehetetlen feladat akkor is, ha egy piramis építése tíz, tizenöt vagy netán húsz évig tartott, és egy időben sok ezer ember dolgozott rajta.
De ha mindezt valahogyan el is végezték, akkor azokat a két és fél tonnás kőtömböket el kellett juttatni az építkezés színhelyére, ami megint csak minimum tíz-húsz kilométeres utat jelentett. Hadd szúrjam itt közbe: az egyiptomiak akkor még nem találták fel a kereket, tehát mindenfajta guruló közlekedési eszköz ismeretlen volt előttük. Tegyük fel, igazuk van a mai tudósoknak, akik a piramisokban talált ókori illusztrációkra hivatkoznak. Ugyanis el kell ismerni, nagyon szellemes módon, bár nem abból a célból, hogy az utókórt informálják az építés módjairól de az építők a piramisokban belül és más helyeken lefestették, ábrázolták, hogyan szállították a kőtömböket.

Sok száz ember vonszolta ezeket a kőtömböket az építkezés színhelyére, öntözött, ezért nedves homokon, csúszdán, talpak segítségével, másutt szárazon és görgők (fadorongok) révén. Feltehetően homokból épített rámpákon vitték aztán azokat egyre feljebb, hogy beépíthessék a kívánt szinten.
Viszont hiába az illusztrációk, azok az ábrák egy szóval (hieroglifával, vagy rajzzal) sem emlékeznek meg arról, hogy miért épültek a piramisok, kik számolták ki az építkezés mérnöki feladat részeit stb.

A huszadik századra teljesedett ki az a technikai és technológiai tudás, amellyel az emberek már versenyre kelhettek az ókori egyiptomiakkal (?) és ők is építhettek majdnem olyan nagy szerkezeteket. Felhőkarcolókat, völgyzáró gátakat, gigászi hidakat és alagutakat, stb. Vajon miért nem előbb? tesszük fel a sokakat meglepő kérdést. Hiszen ha 4500 évvel azelőtt az emberek már gigantikus piramist tudtak építeni, akkor miért vártak 4400 évet arra, hogy hasonlóan nagy dolgokat hozzanak létre?
Egyszerű a válasz: mert élőbb nem voltak rá képesek. Nem építettek tengerszorosokon átívelő hidakat mondjuk Krisztus előtt 1200-ban, sem Krisztis után 1200-ban. Vagyis 2400 év sem volt elég ahhoz, hogy az emberek ilyen nagy dolgokba fogjanak, hiányzott a tudás, az eszközök, hiányzott minden.
Akkor 4500 évvel korábban hogyan volt lehetséges, hogy írástudatlan parasztok létrehozzák a világ legnagyobb építményeit? Bizony, ha az egyiptomiaknak mindenféle komoly technika nélkül sikerült ilyesmit felépíteni, akkor a következő 4400 évben az embereknek miért nem sikerült ehhez fogható nagy dolgokat létre hozniuk?

Nos, ezek azok a kérdések, amelyeket a magára valamit is adó szent tudomány emberei nem hogy nem válaszolnak meg, de soha nem is tesznek fel! Ha más teszi fel, akkor hallgatnak róla (évekkel ezelőtt mindezt megkérdeztem már a piramisokról szóló könyveim egyikében-másikában, de válasz soha sehonnan nem érkezett...).
Azért hoztam fel a huszadik századot amellett, hogy építészeti csodák tekintetében tényleg a leggazdagabb -, mert akkoriban többször nekifutottak tudóscsoportok, hogy felépítik legalább virtuálisan a piramisokat ismét. Vagy azok egy kisebb részét.

Itt iktassunk be egy kisebb kitérőt. A huszonegyedik századi közép-európai emberek számára elsősorban nyilván ők lesznek e könyv olvasói másféle módon is közelebb kell hoznunk a méreteket. A Nagy Piramist most „lefordítjuk” a rideg számok, a matematika és a mértan nyelvéről a huszonegyedik századi embernek.
A Kheopsz-piramis alapterülete 5,4 hektár, vagyis 54 ezer négyzetméter! Ez legalább nyolc futballpálya, vagy több mint a fele a budapesti Állatkert területének. Ezen a területen elférne több mint ezer kisebb, kétszobás lakás, ha sűrűn egymás mellé építenék őket. A későbbi évezredekben épült és világhírnévre verődött királyi paloták: Versialles, Buckingham, a szentpétervári Téli Palota, a madridi Escorial és még tucatnyi másik nemhogy sokkal-sokkal kisebbek a Piramisnál, de mindnyájan együttvéve sem tennék ki annak tömegét, méreteit!
És ez igaz nemcsak vízszintesen, de függőlegesen is.
Hogyan lehet, hogy egy építmény, amely állítólag az első volt a világon és fél-ősemberek emelték, a mai napig magasabb, mint az összes többi nagy épület, amit ezer évekkel később az emberiség emelt? Pedig hát a magasra törekvés sokáig megvolt az emberekben és megvan ma is, (amikor csak a magasság tekintetében már túlszárnyaltuk a piramisokat, lásd akár az Eiffeltornyot, akár sok mai felhőkarcolót, tévétornyot). De bizony fogjuk fel végre, hogy a Kheopsz-féle Nagy Piramis magasabb,, mint a római Szent Péter bazilika kupolájának csúcsa..! Bizony, az 1880-as években emelt az emberiség először olyan építményeket, amelyek magassága túlnőtt a Nagy Piramison. A közbeeső 4300 évben ez valahogy nem sikerült nekünk sehol a földtekén. Nem különös..?

Csak hogy lássuk ma is, miféle módszereket használhattak az ókoriak. Nem egy ilyen kísérletet filmre vettek, tévékben bemutattak, de jó részük sohasem kapott nagyobb nyilvánosságot éppen eredménytelenségük, a szembetűnő és igencsak csúfos kudarc miatt. Arról van szó, igazán röviden, hogy egyetlen alkalommal sem sikerült utólag kísérletileg bebizonyítani a mai tudomány, régészet, egyiptológia, stb. állítását sem azzal kapcsolatban, hogyan épültek a piramisok.
1978-ban japán és arab kezdeményezésre egy kisebb piramist akartak felépíteni a Kheopsz mellé, teljesen az eredeti eszközökkel és módszerekkel. A munkások kőkalapácsokkal verték a réz-ékeket a kemény bazaltba heteken át, váltásban egész nap dolgoztak. A mai munkások munkavédelmi kesztyűkben és jó ellátással hetekig dolgoztak egyetlen kőtömb leválasztásán, aztán hetekig csiszolgatták azokat. Hiszen eleve csak az ókorban is létezett eszközökkel dolgozhattak. Talán elárulhatom a poént is: a végén nem sikerült annyi kőtömböt kitermelni határidőre, meg le is csiszolni őket, amennyire egy félháznyi mini-piramisra szükség lett volna.
Aztán ókori módokon nem is tudták őket elhozni a (pedig nagyon közeli!) kőbányából sem, és amit nagyon nehezen több hónap alatt kitermeltek, azt nem tudták egymásra helyezni ókori módszerekkel, csak modern emelődarukkal... így omlott össze a tudomány állítása. Bebizonyosodott, hogy azzal a módszerrel, amit a tudomány százötven éve állít nem lehet piramist felépíteni. Még egy kicsi mini-piramist sem, nemhogy azt a nagyot, az igazit!

Vagyis a rejtély nem oldódott meg. A szinte kőkorszaki emberek tizenötször nagyobb piramist tudtak építeni a maguk eszköztelenségével, mint a huszadik századi emberek a maguk gépeivel, szerkezeteivel. Ez bizony nagy szégyen és két dolgot vonhatunk le belőle azon túl, hogy az akadémiák és a hivatalos egyiptológia keményen megszégyenült:
1) vagy valamilyen teljesen más technikával dolgoztak az őseink, amelyet mi nem ismerünk és úgy sikerült megalkotniuk a piramisokat, vagy
2) nem ők építették!

Bizony mindkét álláspont szóba jöhet. Az első pont esetében érdekes figyelembe venni, hogy bár a Nagy Piramis tökéletesre sikerült, a többiek között mint említettük szép számmal találunk elrontottakat, másféle módon emelteket, még összeomlottakat is. Ami szerintem arra utal, hogy az első kettőt vagy hármat mintha mégsem ezek a kőés rézkorszaki emberek emelték volna, hanem ők építették a többit! A következő évszázadokban több-kevesebb sikerrel próbálták utánozni a gizai tökéleteseket.
Aki szeret efféle összehasonlításokat tenni, sokat okulhat már a gizai fennsíkon is. Ugyanis mint már volt róla szó általában mindenki az ott álló Kheopsz-vagy Nagy Piramissal foglalkozik, az egész piramis-számmisztika például csak és kizárólag erre a piramisra épül. Még olykor említik a mellette álló másik, a Chefren, vagy Chofru-piramist is, ami szintén közel áll az úgynevezett „tökéleteshez”. De lám, van ott egy kisebb, harmadik is arról bezzeg kevesebb szó esik!

Pedig tanulságos megnézni a görögösen Mükerinosz-piramisnak nevezett építményt is. Ez mintha a paródiája lenne a Nagy Piramisnak: a méretei szinte nevetségesek hozzá képest, pedig úgy első pillantásra, különösen, ha egyazon fényképen látjuk együtt a három gizai piramist, alig különbözik. Ám a Mükerinoszról tudható, hogy fiatalabb, mint a másik kettő, vagyis jóval később épült. A gizai fennsíkon évszázadokon keresztül csak egy, majd kettő piramis állt és csak a folyamat végén épült fel a harmadik.
Felépült de hogyan? A Nagy Piramis egyik oldalának hossza 230 méter a Mükerinoszi alig 108 méter. Valaha 66,5 méter volt a magassága, vagyis majdnem két és félszer alacsonyabb, mint a Nagy Piramis! (A mai fotókon mégis majdnem egyformának tűnnek, különösen, ha kellő ügyességgel és távolságból fényképezik, filmezik őket). Nem lehet véletlen, hogy sem a piramisokért lelkesedő amatőr kutatók, sem a tudomány emberei nem nagyon emlegetik ezt a piramist. Az első csoport számára túl kicsi és jelentéktelen, a második csoport az akadémikusok viszont jobbnak látják elhallgatni ennek bizonyos tulajdonságait, mert erősen „ütik” elméleteiket.

Bizony mintha kicsit fejetlenül tervezték és építették volna ezt a harmadik piramist. Belül látszik, hogy elkezdtek dolgozni egy-egy folyosón, helyiségen, amit utólag véstek bele, de aztán változott a terv, félbehagyták a gigantikus, és nagyon fárasztó, embert próbáló munkálatokat, helyette másutt kezdtek újabb folyosókat kivésni a sziklából. De kívül-belül mindent nagyon csiricsáré módon építettek.
A piramisokhoz vezető szoborsor, ünnepélyes felvonulási út és más kísérő építmények általában kőből voltak, természetesen. A Mükerinoszhoz már sokfelé mindezt vályogtéglákból emelték! Amelyek persze hamar elporladtak.

Ami pedig a 2. pontot illeti, hát arról is lehetne találgatni. De tegyük hozzá mindjárt, hogy semmiféle bizonyítékunk nincsen arra nézve, kik építették a Nagy Piramist. Azt jogosan vonjuk kétségbe, hogy az egyiptomi szavannán, a Nílus mentén élő roppant primitív emberek emelhettek volna ilyent. Egy tudományos fokozattal bíró külföldi illető ennek ellenére meglehetősen tudománytalan fejtegetéseiben azt olvastam például, hogy piramist csak olyan nép építhetett, amely már kellően tagolt társadalommal rendelkezett.
Vagyis el tudott tartani tervezőket, építészeket, és más efféle specialistákat. Ez logikusan hangzik, és ha elfogadjuk, akkor meg éppen itt van a következő bökkenő: amikor az első egyiptomi törzseket összefogták az első fáraók, bizony ott aligha voltak építészek, tervezők és más szakemberek. Honnan is lettek volna, ha rájuk addig nem volt semmiféle társadalmi igény? És ekkor kerültek elő?

Hiszen „egyiptomi építészet” egyszerűen nem létezett annak előtte, ha valamit emeltek is egyszerű kunyhókon kívül az mind szentély volt, lakóház, stb. Csupa olyan épület, amely vízszintesen terpeszkedett el emeletesre építeni valamit nem igazán volt hasznos ötlet, hisz nem volt rá szükség, felfelé terjeszkedés helyett korlátlanul lehetett terjeszkedni vízszintesen. Egy ilyen építészeti, gyakorlati és esztétikai környezetben teljesen idegen gondolat volt. Felfelé építkezni, ráadásul nem szentély és nem is lakás céljából!
Gondoljuk csak el, két és fél millió darab, egyenként huszonöt mázsás követ kellett kitermelni, simára csiszolni, majd egy 230-szor 230 méteres négyzeten lerakni „rétegesen", mígnem egy közel 150 méter magas gúla lett belőle. És mindezt miért..? Hogy a fáraónak legyen majd hová temetkeznie? Abban a korban az átlag életkor alig haladta meg a 20-25 évet, vagyis az emberek nagy többsége ennyit élt. Amikor a fáraó trónra került és elkezdte építeni (a mai tudomány szerint, persze...) a saját síremlékét, azaz a piramisát, ő bizony már régen meghalt, mire az az építmény körülbelül 20 éves „átfutási idő" után elkészült. Ez sem logikus hát.

A gizai piramisok mellett áll a Szfinx, ez a gigantikus szobor. Igazi tudósok, főleg geológusok megállapították gondos elemzésekkel, hogy a hátán és oldalán lévő nyomok szerint valaha nagyon sok esővíz folyt le az oldalán, amely a mészkövet sokfelé ki is kezdte. Nos, megint csak igazi tudósok, klimatológusok és mások szerint a Nílus partján nagy esőzések utoljára a jégkorszak előtt voltak vagyis körülbelül 12 ezer évvel korábban! Utána nem voltak esők, a terep éppen ezért elsivatagosodott és innen a homokos Szahara.
De a homokban ott állt a Szfinx, bizonyítva, hogy már nagynagy esőkben is ázott. Ez megint arra utaló bizonyíték, hogy feltehetően úgy ez a szobor, mint a melléje rendelt és vele együtt oda épített piramisok is a jégkorszak, azaz a nagy Vízözön előtt épültek!

Miután ilyen sokféle módon bizonyítottuk, hogy a piramisokat miképpen nem építhették fel ideje lenne mégis válaszolnunk a kérdésre: hogyan is épületek? Ha nem is a gizaiak, mert azok kora ily módon igencsak vitatottá lett hanem a többi hetven-nyolcvan?
Lehet, azokat tényleg úgy hozták létre, ahogyan a korabeli ábrázolásokon látjuk. Iszonyatos munka lehetett a kőtömböket kivágni a bányákban, centiről-centire rézvésővel, amit kőkalapáccsal ütögettek hónapszám. Aztán a tömböket lecsiszolták, majd tutajokon elhozták az építkezés helyére, onnan szánokon, nedves homokon sok száz ember vonszolta az épülő piramishoz. Mivel emelőik aligha voltak, hát gyaníthatóan inkább homokból rakott rámpákon vitték fel a kőtömböket a következő szintekre. A belül lévő helyiségeket, folyosókat, lépcsőket, rámpákat, tehermentesítő helyiségeket stb. pedig utólag vésték bele a már beépített kőtömbökbe.
Ezt mondja a tudomány, kétszáz éve ezt tanítják minden egyetem egyiptológiai tanszékén, és ez jelenik meg a szigorúan véve abszolút tudományos szakmunkáktól kezdve egészen a népszerű, sőt akár ifjúsági munkákig. A világ pedig ezt is elfogadta, mint oly sok más tudományos dogmát. Mint ami további bizonyításra nem szorul...

Komoly bajok vannak itt a szakemberekkel, vagy inkább azok hiányával. Mint már céloztunk rá, a piramisépítés nemcsak abból állt, hogy a köveket egymásra halmozták. Mielőtt a legelső követ kivágták volna, meg kellett határozni annak méretét (200x130x120 centiméter, azaz két méter hosszú, 1,30 méter széles és 1,20 méter magas tömbökről volt szó). Ha nincs tervezés, nincsenek egyforma építőkövek. Tehát az, hogy több mint két millió ilyen gránit és/vagy bazalttömböt készítettek, már önmagában is bizonyítja a tervezők meglétét. De ezzel nincs vége. Voltak (vannak) olyan belső építmények a Nagy Piramisban (és más hasonló piramisokban is), mint például a 20x20 centiméteres szögletes szellőzőnyílások. Ezeket nem véshették ki később, amikor már álltak a kövek egymáson, mert aránylag kevés 19 centiméteres testmagasságú egyiptomi dolgozhatott a piramisoknál... Vagyis ezeket a szellőzőcsatornákat eleve bele kellett vésni a nagy, huszonöt mázsás kövekbe és úgy építeni be őket a piramisba! És ne feledjük, egy-egy ilyen szellőző hossza olykor meghaladta a 60 métert is...

Szóval kellettek tervezők, hozzáértő építészek. De honnan vették őket? Hiszen nemcsak Egyiptomban, de a világ más részein is éppen úgy a kőkorszak végén, a rézkorszak elején jártak az emberek, bármerre is éltek Eurázsiában vagy Afrikában. Hihető-e, hogy éppen a Nílus partján termett egyszerre sok matematikai zseni, aki meg tudott tervezni egy ilyen bonyolult építményt?
És akkor még nem beszéltünk a logisztikáról, amely tudomány akkor persze még nem létezett logisztikusokra viszont szükség volt! Meg kellett tervezni a kőbányák munkáját, előbb felmérni a készleteket, azokhoz kellő mennyiségű és jól kiképzett kőfejtő munkást rendelni. Tudni, hogy melyik bányából melyik időszakban naponta hány kőtömbre lehet számítani, majd azokat milyen útvonalon és milyen ütemezésben kell eljuttatni az építkezés helyszínére, stb.! Ne felejtsük el azt sem, hogy a Nagy Piramishoz a gránitot Asszuánban termelték ki kicsit félve jegyzem meg, hogy az Gizától-Kairótól 800 kilométerre van...

Valaki kiszámította, hogy ha valóban húsz évig tartott egy piramis építése, és csak reggeltől estig, tehát nappali fénynél dolgoztak, akkor másodpercenként kellett beépíteni egy huszonöt mázsás követ! Ez aztán az igazi feladat egy mai logisztikának is, hát még a kőkorszakinak!
A tervezők és szakképzett matematikusok! létezése mellett szól az is, hogy nem mindegy, mennyivel „tolják el” a második sor (és minden következő, sor) építőköveit. Ennek centire kellett egyeznie mind a négy oldalon, mert ha csak ennyivel is eltért először, a különbség vészesen megnőtt később és a piramis hegye nem került a négyzetalap közepe fölé, azaz a sarokból húzott átlók metszéspontjába. Ha így vesszük, akkor tulajdonképpen az első piramisnak nem lett volna szabad sikerülnie, szinte lehetetlen, hogy mindjárt az elsőnél mindent pontosan és jól csináltak... Akkor mitől van a többi elrontott? Netán azok voltak a korábbiak, a gizaiak meg a legutolsók..? A tudomány nem ezt állítja.
A tervezőknek, miután meghatározták a kőtömbök „gyári méreteit”, ki kellett számítaniok, hogy 120 centis magassággal számolva hány sorba kerülnek majd kőtömbök, (kb. 116). De ahogy megyünk felfelé, egyre kevesebb kőtömbre lesz szükség persze így is sok tízezer kő került egy-egy szintre. Komoly matematikai tudásra is szükség volt tehát, hogy kiszámíthassák a sor-eltolások mértékét, és azt, hány tömb lesz egy-egy sorban és így végül mennyire lesz szükség az egész piramishoz.

A leggyanúsabb tehát az egész folyamatban nekünk, kétkedőknek nem az eszközök, hanem a szakemberek állítólagos jelenléte! Tervezők, építészek, logisztikusok a kőkorszak végén aligha termettek minden bokorban, márpedig 1) szükség volt rájuk, nélkülük nem készültek volna el a piramisok, 2) egyiptomiaknak kellett lenniök, nem közlekedhettek tolmáccsal az oldalukon, 3) mindig ott kellett lenniök a helyszínen. Úgy értem: ha már egyszer elkezdtek piramisokat építeni, valamiféle „főiskolát” kellett létesíteni, ahol ezeket, az embereket képezték.
De ki képezte ki az elsőket? A kőkorszaki-rézkorszaki emberek a legelső piramishoz honnan vették a matematikához, statikához, logisztikához, elvont térlátással rendelkező embereket? Nos, ez az a kérdés, amire jelenleg egyetlen akadémikus sem tud felelni (de nem is akar...). Nos, a lecke fel van adva. Hiszen, mint tudjuk, a piramisok tényleg ott vannak! Valakik tehát valamikor, valamilyen módon és valamilyen célból mégis csak felépítették őket.

Mondhatunk bármit, találgathatunk mi rengeteget arról, hogyan vitték azokat a nagy köveket a homokon, hogyan juttatták fel a piramis magasabb régióiba, vagy hogyan és mivel csiszolgatták őket a lényeg az, hogy az egykori építők minden gondot és problémát megoldottak, mert hiszen a piramisokat, lám, csakugyan felépítették. És bár vannak közöttük ilyenek és olyanok, kevésbé sikerültek és tökéletesebbek is a lényegen ez mit sem változtat: képesek voltak rá.
Csak azt nem tudjuk, hogyan. Az Ókor egyik első „turistája" és egyben „riportere", a görög Hérodotosz jó pár ezer évvel később járt ott és valóságos sokkot kapott a látványtól. Addig azt hitte, hogy mindent, ami nagy, szép, hasznos és híres, a görögök építettek (lásd majd további „csodáinkat”...). Ám itt olyasmivel találkozott, amivel szemben teljesen tanácstalanul állt, nem is tudta, mit mondjon, amikor meglátta a gizai fennsíkon a három hatalmas, minden egyebet felülmúló építményt. Amelyek ráadásul már akkor ott álltak, amikor még egyetlen görög sem létezett a világon...

Lehet, ott álltak már akkor, amikor még egyetlen egyiptomi sem létezett? Az egyiptomi papok ugyanis azt mondták Hérodotosznak, hogy a piramisépítők története több mint száz nemzedékre nyúlik vissza. Lehet, ő úgy értette, vagy tán maguk a papok is úgy tudták, hogy egész idő alatt egyiptomi ősökről beszélnek de lehet, hogy nem? Lehet, hogy arról a bizonyos előző civilizációról volt szó, amit később Atlantisznak neveztünk el? Mindenesetre a tudomány ezzel szemben azt állítja, hogy annak előtte csak a nyomorúságos kőkorszak volt. Ez persze tényleg igaz abban az esetben, ha csak egyetlen emberi civilizációt képzelünk el, csak ahhoz ragaszkodunk.
Ha a másiknak, az előzőnek a létezését bizonyító leleteket nem veszszük figyelembe, azokat száműzzük a múzeumokból és a szakmunkákból. Akkor viszont kénytelenek vagyunk elhinni, hogy a kőkorszak végén, a rézkorszak elején a Nílus parti fél-ősembereknek sikerült felépíteniük a világ máig legnagyobb építményeit. Sőt, akadémiai tekintélyünkkel megtámogatva még azt is elérjük, hogy ezt a világ nagyobbik fele is higgye.
De ettől nem változik, nem változhat a valóság! Az a valóság, amely különben tudjuk, szintén a tudomány bizonyította objektíve létezik függetlenül attól, hogy a benne élő értelmes lények mit hisznek. Nos, a piramisok éppen e világi, fizikai létezésük, keletkezésük ideje és más körülmények által már önmagukban is nagy anomáliát jelentenek. Itt kétféle valóság ütközik. A tudomány vaskalaposai szerint nagy tudású emberek emelték mi meg tudjuk, hogy akkoriban ilyen emberek még nem voltak.

A piramisok keletkezésének kérdése tehát szerintünk továbbra is nyitott, az akadémikus érvek nem meggyőzőek. Ilyen hatalmas és bonyolult építmények létrehozását akkor fogadnánk el nyugodt szívvel és beletörődve, sőt tapsolva, ha az emberiség az első piramisok felépítésének idejétől kezdve 4500 éven át még a piramisoknál is nagyobb és bonyolultabb építményeket emelt volna!
A méretek azok, amelyek a legjobban megmozgatják a fantáziánkat, főleg ha a helyszínen tekintjük meg, például a gizai piramisokat. Ez a megdöbbentő hatás különben ma is működik. E sorok írója, és gondolom, évente vagy egy-két millió ember döbben meg a gizai fennsíkon, amikor szembesül a piramisok hihetetlen méretével.
Mert bizony tényleg nehéz elhinni, amikor az ember megtorpan odalent, és felnéz: majd belefájdul a nyaka, annyi kőtömb van ott egymásra halmozva. Mint már mondtuk, ez csak a külső látszat odabent azért sok mindent építettek még, ami kívülről nem látszik, aminek semmi nyoma. Azt sem felejthetjük el, hogy manapság néznek csak ki ilyen „lerobbantan” a piramisok, még a Nagy Piramis is hiszen hiányzik egy lényeges alkotórésze: a külső burkolat. Az ókorban ez megvolt, de mert mészkőből, és kisebb, néhány ember által megmozgatható darabokból készült, és aránylag könnyen leszedhető volt hát az évszázadok, vagy évezredek alatt sok nemzedék lopkodta, szedte le őket, építőanyagnak. Ma már senki sem tudja megmondani, hogy hány száz vagy ezer kairói épület alapjaiban és falaiban lelhetők fel a három gizai nagy piramis burkolólapjai. Ezekből már igen kevés maradt.
De mindez nem csökkenti bámulatunkat, aminthogy nem oldja meg a rejtélyt sem. Valakik valamikor felépítették a piramisokat de „örök" titok, hogy kik voltak azok, mikor csinálták, milyen módon és milyen céllal? Nos, ha egy ügyben ilyen alapvető kérdésekre nincsen válasz, akkor azt nem is annyira az Ókor csodájának, mint inkább megoldatlan rejtélyének kell nevezni.

A vaskalapos, új érveket befogadni képtelen, akadémikus tudomány gyakorlóinak és egyben haszonélvezőinek számára azonban mint már említettük nincs itt semmi rejtély. Legfeljebb az egyik kérdésen vitatkozgatnak kicsit, de azt is csak úgy tessék-lássék, pro forma. A „kik?” kérdésre a tudomány azt válaszolja, hogy 4000-4500 évvel ezelőtt a Nílus mellett élt egyiptomi civilizáció egyedei hozták létre a piramisokat mind a 70-80-at, több-kevesebb sikerrel. Akkor már volt ott fáraó érvelnek tovább aki egybefogta az addig szabadon élő törzseket, államot alapított, és ezen államszervezet összefogva a társadalommal, a fáraó parancsára nekiállt piramisokat építeni.
A „mikor?" kérdése is meg van oldva, mert különböző olykor igen meggyőző módokon kiszámították, hogy mindez körülbelül mikor történhetett és mai (helyesebben: huszadik századi) tudományos eszközökkel és módszerekkel bizonyították ezt. Aztán a későbbi adatokat már nem vették figyelembe (lásd a szfinx jégkorszak előtti eredetének bizonyítékait, például, és nem ez az egyetlen ilyen).

A „mikor," kérdéshez tartozik az általam előbb boncolgatott tény, miszerint azok az emberek nem voltak abban az állapotban, hogy ilyen bonyolult építményt létrehozzanak, a megfelelő szakemberek hiánya miatt. A mai tudomány számára ez az érv sem létezik nem veszik tudomásul, nehogy vitába kelljen vele szállni.
A „hogyan?" kérdés körül akadnak még viták, de ezek sem komolyak. Semmi esetre sem ismer el a tudomány semmilyen időtöréses módszert, vagyis holmi földön kívüliek vagy fejlettebb földi civilizáció („Atlantisz") egyedeinek közreműködését. Jólesően elvitázgatnak az akadémikusok arról, hogy vajon homokrámpákon huzigálták fel a kőtömböket a szegény kizsákmányolt egyiptomiak, vagy fából készült emelőszerkezetekkel emelték őket mindig a következő szintre.

A „miért?" kérdésre, vagyis hogy mi célból épültek a piramisok, a tudomány már kiadta a dogmaszeru „sírbolt, temetkezési hely" jelszavakat és azokból nem enged. Bármilyen ellenbizonyíték kerül is elő, az akadémikusok szerint a piramisok sírhelyek, és kész.
Mint látták, termékeny vitára így kevés lehetőség maradt. Itt most nem teszünk említést a világ más tájain fellelt piramisokról vagy azokhoz hasonló építményekről, mert hisz mi az Ókor hét csodája között első helyen emlegetett gizai építményekről szólunk csak. Akármit is állít az egyiptológia, be kell látnunk, hogy ebben az egyben nagyon sok a homályos pont. Hiányos a tudásunk, de még hiányosabb az akadémikusok mai érvelése ebben a tárgyban. Nemcsak a „miért”, de a „hogyan” is vitatott általunk, nem is szólva a „kik?” és a „mikor?” kérdésekről.

Ám a piramisok ott állnak, és az a néhány legnagyobb és legszebb, amelyről szóltunk, már több ezer évvel ezelőtt is a mai helyén állt és általános csodálatot, tiszteletet ébresztett. No és gondolom én kérdéseket is ébresztett már az ókori emberekben is. Ám ahogyan ők nem tudták ezek javát megválaszolni, úgy ennyi ezer évvel később még mi is ugyanott tartunk.