logo

XX September AD

Paulus (Pál apostol) utazásai

romaikor_kep



Akárcsak a tyanai Apollonios, Pál is az i. sz. I. század gyermeke volt. Ha utazásaik között lehet is némi hasonlóságot felfedezni, lényegükben - akárcsak gondolkodásuk - teljesen más jellegűek. Már úti élményeik is különböztek egymástól, A tyanai filozófus divatos bölcseleti tanokat terjesztett, Pál viszont egy új, a vezető körök számára ismeretlen hit apostolaként lépett fel.
Apollonios az előkelőségekkel, Pál viszont a birodalom lakosságának szegény rétegeivel állott kapcsolatban. Noha Apollonios is gyakran rótta gyalogszerrel az utakat és szabad ég alatt hált, utazásai során heteket töltött különféle palotákban, olykor módjában állott járműveket is igénybe venni. Az apostol e tekintetben sokkal szerényebb körülmények között utazott. Sokszor megalázták, bántalmazták, mégsem tarthatta őt vissza semmi attól, hogy az evangéliumot, az örömhírt terjessze.
„Tudok nélkülözni, de tudok bővelkedni is. Minden körülmény között, mindenhez hozzászoktam: jóllakáshoz és éhezéshez”, vallotta az apostol. (Filíp. 4. 12.) Mint mondta, „belső kényszerűség hajtotta”, hogy utazzék és hirdesse a krisztusi tanokat. Csak így volt képes arra, hogy harminc évig éljen anélkül, hogy bárhol lett volna állandó szálláshelye, ámbár néha esztendőket töltött egy-egy városban, hogy tanítson és szervezzen.

romaikor_kep



Több alkalommal vetették börtönbe, ahol halálos ítéletének végrehajtását várta. Mindenesetre Pál apostol utazásainak, fáradhatatlan szervező munkájának sokat köszönhetett a kereszténység, amellyel még csak ekkortájt kezdett megismerkedni az ókori világ.
Pál apostol bejárta Kisázsia majdnem minden, görögök lakta nagyobb várasát, ahol a szétszóródásban, dicsporában élő zsidóságnak számottevő közösségei voltak. Az is természetes, hogy Pál, akárcsak Apollonios, Kisázsiában kezdte el tevékenységét, és csak később szánta rá magát, hogy a birodalom nyugati provinciáit vagy éppen Rómát felkeresse.

A Közel-Kelet talaján termett kultúrák egymásra rétegeződésükben színesebbek, élénkebbek voltak, mint a nyugati tartományok kultúrája. Alig akadt azonban olyan bölcselő, aki utazásai során ne kereste volna fel Rómát, hiszen mindig ígéretes feladatnak látszott a római birodalom főpárosának lakossága körében terjeszteni tanaikat.
Viszontagságos útjai során Pál is eljutott Rómába, ha nem is egészen a saját akaratából. Említettük, hogy rámai polgárként joga volt a tartományi bíróság ítélete ellen a császárhoz fellebbezni, és élt is ezzel a jogával.
Útját Rómába katonai őrizetben kellett megtennie. (A katonai őrizet - úgy hisszük - nem volt túlságosan szigorú, hiszen később Rómában saját maga bérelte lakásban lakott, a katona pedig kísérte őt mindenfelé a Város utcáin, az éppen csak bimbózó keresztény közösségekhez. De hát az apostol jómódú ember lehetett, s elképzelhető, hogy ezeket a könnyítéseket - esetleg megvásárolta.)

Alighogy felserdült Pál-Paulus, elhagyta szülővárosát, Tarsust, hogy Jeruzsálemben fejezze be tanulmányait. Innen Damaszkuszba utazott, s ezen az úton érte az a csodálatos látomás, amely őt a kereszténység üldözőjéből talán leghatásosabb hirdetőjévé tette.
Közvetlenül megtérése után máris azt tervezte, hogy felkeresi a még csak nemrég alakult kis keresztény közösségeket, hogy megerősítse őket hitükben s kijavítsa esetleges tévelygéseiket. Érdekes térképen követni Pál apostol utazásait, hogy megláthassuk, mekkora területeket járt be - az akkori közlekedési viszonyok közepette - néhány évtized alatt.

romaikor_kep



Első útján ellátogatott Ciprus szigetére, onnan visszatérve Kisázsióba, bejárta Pamphyliát, majd a zord Taurus-hegységen átkelve Pisidiát, Lycaoniát. E tartományok legfontosabbnak tartott városaiban, Antiochiában, Iconiumban, Listrában és Derbében töltött hosszabb időt, hogy megalapítsa, illetve megerősítse az ottani keresztény közösségeket.
Tehát kezdetben csak kisebb városokat keresett fel, ez az Antiochia ugyanis nem volt azonos Syria hasonló nevű nagyvárosával. Ezután visszatért Jeruzsálembe, innen pedig Syrián áthaladva, ismét felkereste a már meglátogatott tartományokat, majd elhatározta, hogy Európába utazik.

Első európai útja a makedónisi Thessalonikébe és Philippibe vezetett. Hosszabb-rövidebb ideig tartó itt-tartózkodás után, az i. sz. 49-52 közötti éveket Athénben és Corinthusban töltötte, ezek voltak az idő tájt Görögország legfontosabb városai. Athén ugyan már csak régi ragyogó híréből élt, de polgárai nagy elődeikre gondolva, büszkeségtől eltelten még mindig városukat tartották a görög szellemi élet középpontjának.
Corinthus élénk, nagy forgalmú, gazdag kereskedővárosként vezető szerepet játszott, s ami nem kevésbé fontos, itt volt a római helytartó székhelye, Róma innen kormányozta görögországi tartományait.

Görögországi utazása után Pál apostol Ephesusba hajózott. Innen Jeruzsálembe ment, majd a písidiai Antiochiában élő híveit látogatta meg. 53-ban visszatért Ephesosba és három esztendőt töltött itt. Nagy sikerrel működött a városban, noha az ephesosi Diana-Artemis istennőnek sok, megingathatatlannak tartott híve élt itt, és oltárához is sokan zarándokoltak. Az ezüstművesek ezt kihasználva, nagyszámban állították elő az istennő szobrának kis másolatait.

romaikor_kep



Mivel azonban Pál tanításainak hatására sokan elfordultak Diana-Artemis tiszteletétől, az ezüstművesek joggal aggódtak, hogy eddigi keresetük megcsappan. Ezért az apostol ellen fordultak: Pál „... azt mondja, hogy fenn istenek azok, amiket mi kézzel készítünk.” Pedig ha a Diana-kultusz megszűnnék, ennek nemcsak Ephesos, hanem maga Asia provincia is kárát látná. Az ezüstművesek agitációjának megvolt a hatása, a tömeg feldühödött és nagy hangon kiáltozta: „Nagy az ephesosiak Dianája!” (Ap. csel. 19.)
Csak nehezen lehetett a feltüzelt embereket lecsillapítani, valamennyien Pál és társai vesztét kívánták. A kedélyek lecsillapodásával Pál Macedoniába utazott, majd folytatta útját és három napot töltött Görögországban. Innen hajóval akart Kisázsíába visszatérni, de barátai figyelmeztették, hogy ellenségei az életére törnek, erre szárazföldön utazott vissza. Assusból a part menti szigetek mellett Miletusba hajózott, majd folytatta útját, hogy a lyciai Pattira kikötőjében egy Föníciába induló hajóra szálljon. Ekkor már tanítványaival együtt utazott.
A teherszállító vitorlás Tyrus kikötőjében horgonyt vetett, és kirakta áruját. Hét napig vesztegeltek itt emiatt, majd továbbindulva a harminckét római mérföldre fekvő Ptolemaisba érkeztek, s másnap negyvenegy mérföldet megtéve jutottak el Caesareába, mindig a part mentén hajózva. Innen Pál és kísérete a száztizenhat római mérföldre fekvő Jeruzsálembe ment, minden bizonnyal gyalog tették meg az utat, és így pihentek meg négy mansióban. Pált itt elfogták és két évet kellett a börtönben várnia, míg fellebbezésének helyt adva Rómába küldték. Itt - valószínűleg 63-ban - a vád alól felmentették, s ezután Rómában tanított egy ideig.

romaikor_kep



A 64. évi nagy tűzvész alkalmával - bizonyára - elhagyta Rómát, hiszen a nagy keresztényüldözések következtében aligha nyílt lehetősége, hogy tovább tanítson és térítsen. A hagyomány úgy tudta, hogy régi tervének megfelelően Hispaniát akarta meglátogatni, hogy a birodalom legnyugatabbra fekvő tartományaiban hirdesse az evangéliumot. Bár hispaniai útjának semmilyen bizonyítéka nincs, feltehető, hogy a „belső kényszer” hajtotta apostol ide is eljutott.
67-ben viszont már Rómában volt, s feltehető, hogy még ez esztendőben áldozatul esett annak a keresztényüldözésnek, amelyet a Görögországban tartózkodó Nero császár két, kormányzással megbízott felszabadított rabszolgája rendezett Rómában.



Forrás:
Ürögdi György: Hogyan utaztak a régi Rómaiak
Panorama 1979