logo

XXV September AD

Fényűző utazások

Tehetős emberek a maguk kocsiján utaztak, mégpedig meglehetős kényelemmel és pompával. Nero mindig ezer kocsival utazott, melyeket ezüstparókás öszvérek húztak; a kocsik előtt vörös ruhás fullajtárok nyargaltak, a kocsikon magával vitte egész udvartartását; felesége, Poppaea, arannyal patkoltatta a lovait, és ötszáz nőstény szamarat vitt magával, hogy mindennap szamártejben fürödhessen.
Egykorú leírásokból tudjuk, hogy az úti fényűzés gazdag emberekre valósággal kötelező volt. Rengeteg szolgát vittek magukkal, drága takarókat, szőnyegeket, párnákat, arany és ezüstedényeket, kristályokat: a lovak szerszáma vagyonokat ért.

Egyszer a milliomos Senecának az a bolond gondolata támadt, hogy afféle sztoikus kirándulást rendez: barátjával, Caesonius Maximusszal kocsin mentek, nem vittek magukkal semmit, kísérő szolgát is csak egy kocsira valót; kint a szabadban egyszerű pokrócra hevertek, szerény ebédet ettek, Seneca a benyomásait jegyezgette fel az írótáblájára; így töltöttek két boldog napot.
Történt azonban, hogy valami előkelő utas vonult el mellettük hatalmas és ragyogó kíséretével: Seneca bevallja, hogy parasztkocsijával és mezítlábas kocsisával szeretett volna a föld alá bújni szégyenletében.

A nagyurak utazó kocsijai úgyszólván modern kényelemmel voltak berendezve. Plinius, a természettudós, íróasztalt szereltetett az utazó kocsijába, s útközben is diktált a gyorsírójának. Claudius császár játékasztalt szereltetett fel, s útközben is kockázott barátaival. Számos utazó kocsi fel volt szerelve a Hérón-féle útmérő automatával, a mai taxaméternek ezzel a tökéletes ókori másával. Szabályszerű ággyal felszerelt hálókocsik is voltak.



Forrás:
Révay József: Százarcú ókor