logo

XXVI September AD

A római kori turisták itáliai úti céljai

Az ókori hét csoda csak a jéghegy csúcsa, a leginkább exkluzív úti célok egyik lehetséges listája. Az utazások zömét „hazai”, tehát itáliai, görög és egyiptomi célpontok felkeresése tette ki. Ezek egyikéről-másikáról már a rámaiak nyaralási szokásainak, vagy a hét csoda ismertetésének alkalmából megemlékeztünk. Az ilyeneket a következőkben csak felsoroljuk; bővebben csak azokat említjük, amelyekről korábban nem esett szó.

Itálián belül a Nápolyi-öböl és környéke volt a legnépszerűbb úti cél. Az itteni kedvencek listáját csak kiegészítjük néhány, a környéken található üdülőhellyel: Antium (Porto d Anzio), Tarracina (Terracina), Pompeii (Pompeji, Pompei). Az öbölből a már ismert Baiae, Cumae, Puteoli, Neapolis, Misenum mellett sűrűn látogatott hely volt Surrentum (Sorrento), Capreae (Capri), a Velencéhez közeli Altinum (Altíno), Róma kikötője, Ostia és az ugyancsak Róma környéki Alsíum (Palo).
Már szóltunk a hűvösebb szabin és albai hegyekről, melyeket a római elit igényesebb, kényesebb ízlésű része részesített előnyben. A turisták egyik dél-itáliai célpontja volt a meleg klímájú Tarentum (Taranto). Szicilia is nagy népszerűségnek örvendett. A kevés érdeklődésre számot tartó természeti látványosságok közül elsősorban a világ egyik ma is legaktívabb vulkánja, az Aetna (Etna) vonzotta a legtöbb látogatót. Kedvelték Szürakuszait (latin: Syracusae), az egyik legnagyobb és legszebb görög várost is (Siracusa).

Az Itáliába tartó utazók számára minden kétséget kizáróan Róma jelentette az utazás elsődleges célpontját. A Rómába özönlő provinciabeli turisták száma olyan nagy lehetett, hogy ebben az esetben merült fel a történelemben első alkalommal a szervezett utazás kérdése. A proxenoszok állítólag külön irodákat állítottak fel Rómában, saját honfitársaik városban való tartózkodásának megkönnyítése céljából.
Más feltevések szerint az úgynevezett kollégiumok (collegii), azaz céhszerűen működő egyesületek foglalkoztak utazással kapcsolatos tanácsadással, esetleg utazásszervezéssel is. A cursus publicust igénybevevők is részesülhettek olyan szolgáltatásokban, amelyeket a modern korban utazási irodák nyújtanak a turistáknak. Rendelkezésünkre álló források hiányában csak feltételezhetjük, hogy a proxenoszok, a kollégiumok vagy a cursus publícus infrastruktúrájához tartozó intézmények az utazási irodákéhoz hasonló tevékenységet folytattak.

A római látnivalók egy tekintélyes része szintén a múlthoz, sőt a mitologikus régmúlthoz kapcsolódott. A turista megtekinthette azt a fügefát, amelyen Romulus és Remus csónakja fennakadt, vagy megnézhette azt a pásztorkunyhót, amelyben az ikrek nevelkedtek. Minden bizonnyal felkereste a Vesta-templomot, ahol a szent lángot őrizték. Nem hagyhatta ici lanus templomát sem, amelynek kapuja háborúban nyitva állt, békeidόben azonban bezárták.
A városnézés folyamán állandóan találkozhatott a Rómába hurcolt műkincsekkel. A Rómába látogatókat azonban módfelett érdekelték a jelen nevezetességei is, mindazon látványosságok, amelyek a világbirodalom irányításához kapcsolódtak. A Forum Romanum látnivalói ugyanúgy vonzották őket, mint a különböző császárok fórumai, vagy az uralkodók otthonául szolgáló paloták, amelyek egyben a közigazgatás központi hivatalai is voltak. Külön programot jelentett a római fürdőkultúrával való ismerkedés is.

A dél-itáliai görög gyarmatvárosok (Magna Graecía) honosították meg Itáliában a fürdőkultúrát: a rómaiak tőlük vették azt át, és terjesztették el az egész mediterrán medencében. Róma városának első vízvezetékét Appius Claudius censor építtette Kr. e. 305 körül. Ekkor emelhették a város első nyilvános fürdőjét is. A római fürdők a Kr. e. I. században indultak gyors fejlődésnek. A harmincas években már 170, magánkézben 1evó közfürdő (bnineae) volt a városban. A fürdők vetkőző helyiséggel (apodyterium), hideg vizes medencével (frigidarium), langyos fürdővel (tepidarium), meleg vizes fürdővel (caldarium) és gőzfürdővel (laconicum) voltak ellátva. Ezt a belső tagolást alkalmazzák azóta is, részben vagy egészben, az egész világon.

romaikor_kep



Az első nagyszabású nyilvános fürdőt (thermae) Marcus Vipsanius Agrippa építtette, és Kr. e. 19-ben adták át a nagyközönségnek. Ezt követték Nero, Titus, Traianus, Caracalla, Díocletianus, majd Constantinus termái. A már említett orvos, Galénοsz megállapította a naponta való fürdés pontos szabályait. A rómaiak mindennap több órát töltöttek a fürdőkben, amelyek egyben a társadalmi és társasági élet fórumai is voltak. Hadrianus császár is kedvelte a fürdőket. Róla jegyezték fel a következő történetet:

„Gyakran látogatta a közfürdőket, és együtt fürdött a tömeggel. Híressé vált az alábbi tréfa, melyet az egyik nyilvános fürdőben művelt. Meglátott ott egy ismerős veterán katonát, aki hátát meg teste egyéb részeit a falhoz dörzsölte. Megkérdezte tőle: ugyan miért dörgölődzik a márványhoz. Azért - felelte a veterán -, mert nincs rabszolgája. A császár erre néhány rabszolgát ajándékozott neki, és pénzt is adott az eltartásukra. Amikor másnap megint elment a fürdőbe, látja ám, hogy több idős ember dörzsöli a hátát a falhoz, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a császárt hasonló bőkezűségre késztesse. Hadrianus kihívatta őket, s rájuk parancsolt, hogy kölcsönösen dörgöljék egymást.”

A római fürdőkultúra a világörökség része, és meghatározza korunk fürdőkultúráját is. Róma városának fürdői a bizánci-gót háború során, Kr. u. 537-ben pusztultak el, amikor Witiges gót király elfoglalta a várost, és több helyen átvágta a vízvezetéket. A néhai birodalom keleti részén ugyanakkor a bizánci fürdőkultúra megmaradt.
A római fürdők egyébként az egész birodalom területén közkedvelt úti célok voltak. A teljesség igénye nélkül említjük meg néhányukat: Aqua Sulis (Bath, Anglia), Aqua Arnemetiae (Buxton, Anglia), Aquae Sextiae (Aix-en-Provence, Franciaország), Aquisgranum (Aachen, Németország), Aquae Mattiacorum (Wiesbaden, Németοrszág), Thermae Pannonícae (Baden, Ausztria) és természetesen Aquincum a mai Budapest (Óbuda) területén.
A Rómába érkezők számára a kihagyhatatlan attrakciók közé tartozott a cirkuszi játékok megtekintése is. A sok lehetőség közül a Colosseum meglátogatása tűnt a legcélszerűbbnek. Ha megtekintjük a viszonylag jó állapotban fennmaradt gigantikus építményt, a látottak akkora élményt jelentenek, hogy megértjük Martialis lelkendezését:

„Vesszen a sok piramis pompája Egyiptom ölében
asszír függőkert, ősi babi/óni falak,
templomod, Artemiszünk, ne dicsérje puhányon a jón száj,
déloszi szent oltár, hagyjuk agancsaidat,
függő Mauzoleum, Halikarnasszosz csodaéke,
kár népség balgán már ne dicsérje neved!
Túlszárnyal Caesar színházán akármit a földön,
s minden más hírét végleg köd fedi el!”



A Colosseum építését Vespasianus császár (Kr. u. 69-79) kezdte meg, és fia, Titus (Kr. u. 79-81) fejezte be Kr. u. 80-bari. Egy száz napig tartó rendezvénysorozat keretében nyitották meg, amelynek során ötezer állatot áldoztak fel.

romaikor_kep



Kr. u. 217 és 223 között nem volt látogatható, mert egy villámlásból fakadó tűzvész következtében fából készült alkotórészei megsemmisültek. A gladiátorküzdelmeket Nagy Konstantin, azaz I. Constantinus császár (Kr. u. 306-337) és utódal többször is megpróbálták betiltani, de véglegesen csak Honorius császár (Kr. u. 395-423) rendelete alapján, Kr. u. 404-ben hagytak fel velük. Működésének utolsó száz évében csak vadállatok és „vadászok” küzdelmének szolgált színteréül. Az utolsó előadásra Kr. u. 523-ban került sor.

A színház hivatalos neve Amphiteatrum Flavíum volt, és a Forum Romanum délkeleti részén áll. Mellette Héliosz napisten 40 méter magas aranyozott szobrában gyönyörködhetett a nép. Az épület ellipszis alakú, nagytengelye 188, kistengelye 156 méter. Többszintes, boltíves üléssora van. Az egyes szinteket dór, ión és korinthoszi stílusú félοszloροk díszítik. A harmadik emelet tetején tartóállványokra szerelt ponyva védte a nézőket a napsütéstől és az esőtől.
A Colosseum 80 000 néző befogadására volt alkalmas. Nyolcvan be- járati kapuja közül kettő a császári család, kettő pedig a gladiátorok részére volt fenntartva. Az épületen belüli közlekedési lehetőséget olyan tökéletesen oldották meg, hogy telt ház esetén is tizenöt-húsz perc alatt lehetett elfoglalni a helyeket, és ugyanennyi idő kellett a létesítmény elhagyásához, kiürítéséhez is.
A legjobb helyek a pόdiumon voltak; ennek déli oldalán volt a császári család páholya, egyébként pedig senatorok, papok, külföldi követek részére volt fenntartva. Hátrébb a lovagok foglaltak helyet. A nézőtér külön részében ültek a gazdagabb polgárok, máshol a szegényebbek. A legfelsőbb szinten csak állóhelyek voltak. A színház építészeti megoldása lehetővé tette, hogy mindenhonnan beláthassák a nézők az egész küzdőteret. A gladiátorok viadalai mellett állat-állat, ember-állat küzdelmeket és nyílváros kivégzéseket rendeztek az épületben, sőt tengeri csatákra is gyakran sor került.

Akárcsak a Colosseum, a Circus Maximus is nagy vonzerővel rendelkezett. Mind a rómaiak, mind az idegenek szívesen látogatták előadásalt. A Kr. e. IV. században valószínűleg már állt, és Kr. u. 549-ben rendeztek utolsó alkalommal előadást a falai között. Kezdetben a
Iuppiter tiszteletére rendezett vallási ünnepségsorozat, a Ludi Romani (Római játékok) színhelye volt, majd a Kr. e. II. századtól kezdve az igen népszerű lovas- és kocsiversenyeknek adott otthont, de más sportversenyeket és tengeri csatákat is rendeztek benne. Az előadásokon egyszerre 2-300 000 ember szórakozhatott. Az épületet Iulius Caesar, majd Traianus császár is átépítette, bővítve befogadóképességét.
Az ellipszis alakú pálya 600 méter hosszú és 200 méter széles volt. Középen egy alacsony, töltésszerű fal, a spina osztotta két részre. Ezen egy egyiptomi obeliszk állt, amelyet Augustus állíttatott fel. Az obeliszken kívül hét tojás alakú tárgy is volt rajta; a közelben ülők a körönként levett tojások számából értesülhettek a hátralévő körök számáról, a távolabb helyet foglaló nézők pedig a jól látható bronzdelfineket figyelhették, ugyanezen okból.

A delfineket Marcus Vipsaníus Agrippa, Augustus barátja és hadvezére állíttatta fel az actiumi csata - amelynek sikeres kimenetelét Octavíanus nagyrészt Agripρanak köszönhette - emlékére. Róma legnagyobb cirkuszából csak a fűvel benőtt versenypálya és néhány kapu romjai maradtak fenn. Teljes feltárására mind a mai napig nem került sor, de a romok között gyakran rendeznek nagyszabású koncerteket, így a 2005-ös Live 8 szegénységellenes koncertsorozat római helyszíne is a Circus Maximus volt.


Forrás: Sándor Tibor - Ókori utak - Ókori utazók