logo

XIV December AD

Az elit a hegyekben tölti a nyarat

A tikkasztó nyári napok beköszöntével a római elit nagy része elhagyta a Nápolyi-öblöt. Számukra az ottani nyaralás csak tavasztól nyárig tartott, és a hőség elől a Róma környéki hegyekbe menekültek. Ez nem jelenti azt, hogy elnéptelenedtek volna a tengeri üdülőhelyek; sokan - akárcsak manapság - élvezték a tikkasztó hőséget.
A hőség előli nagy menekülést a Feriae Augusti idejére időzítették. Ez eredetileg augusztus hónap 13-tól 15-ig tartott; Octavianus Augustus ekkor aratta a polgárháborúk korát lezáró végleges győzelmét Kr. e. 31-ben Actium mellett. Ez a történelmi fordulópont és ünnep annyira mélyen bevésődött a rómaiak hétköznapi életébe, hogy később a keresztények sem tehettek másként: a katolikus egyház augusztus 15. napjára időzítette Mária mennybevételének napját.

A szabin és az albai hegyek elég közel voltak ahhoz, hogy a politikusok egy nap alatt visszaérkezzenek Rómába, ha szükséges. A hegyvidéki nyaralást a nyugalom, a hűs idő és az árnyékosság jellemezte. Az albai hegyekben született Cicero híres bölcseleti műve, a Tusculumi eszmecsere. Tusculum romjai a Tuscolo dombon találhatók, Frascati mellett. A költő Horatius (Kr. e. 65-Kr. e. 8) vidéki háza - amelyet a nagy műpártolótól, Μaecenastól kapott - a szabin hegyekben állt. Az epigrammaköltő Martialisnak (Kr. u. 38/41 k.-104) szintén volt ilyen nyaralója Momentumban (Mentana).

A másik híres üdülőhely a Rómához ugyancsak közel fekvő Tíbur (Tivoli) városa. A hely nemcsak a reneszánsz idején épített Villa miatt közkedvelt a turisták körében, hanem mert itt volt Hadrianus császár híres villája (Villa Adriana), amelynek impozáns romjai egykori hatalmas birtokán ma is láthatók.
A császári birtokon két színház és három fürdő is működött. Az oszlopcsarnokokat mozaikok, falfestmények és görög szobrok másolatainak tömege díszítette. A Hadrianus-birtok föld alatti alagútrendszerrel is rendelkezett; ezt használta a rabszolgákból álló személyzet, így kevésbé voltak szem előtt.

Ezek a vidéki nyaralóhelyek kizárólag az időszaki vendégek szálláshelyéül szolgáltak. Termelés nem folyt bennük, így a nyaralóknak maguknak kellett gondoskodniuk ellátásukról. Számukról nincsenek adataink, de a források szerint tömeges jelenséggel állunk szemben. Olyannyira, hogy tavasszal, illetve nyáron és ősszel, az ideiglenes költőzések idején - ókori mértékkel mérve - csúcsforgalom lehetett Itália útjain.



Forrás: Sándor Tibor - Ókori utak - Ókori utazók