logo

XX Februarius AD

Új istenek védik Karthágót...

A politikai rend megváltoztatását sajátos vallási átalakulás is kísérte. A régi, még türoszi eredetű istenek, Melgart és Astarté kultusza háttérbe szorult, és helyettük egy addig a feliratokon nem szereplő új isten-kettős vette át az uralmat: Baal-Hammon és Tanit. A két új isten nevének eredete és értelmezése még tisztázatlan. Valószínű, hogy Baal-Hammon: „a máglya ura”, tehát Melqartnak, mint az égő áldozatot (benne emberáldozatot is) követelő király-istennek az örököse.
Tanit pedig alighanem a föníciai-kánaáni Anat istennő nevének egy mellékalakja. Az istennő teljes neve: Tanit-pené-Baal — magyarul kb.: „Tanit, Baal megnyilvánulása” vagy: „a Baal színe előtt álló Tanit”. Ez az istennő tehát egy férfiisten párjaként emelkedett önálló létre.

A kikötőnegyed régi temploma az új istenek otthonává lett. Melqartban — nevéből következtethetően — a királyi hatalom isteni megszemélyesítőjét és védelmezőjét is látták, s így érthető, hogy az arisztokrácia kollektív politikai vezetésének megvalósulásakor helyét új istennek kellett átadnia.
Amiként Baal-Hammon utóda Melqartnak mint az áldozatokat megkövetelő isten, úgy Tanit is Astarté jogutódjának tekinthető. A későbbi időkben ugyanúgy azonosult a római Iunóval, mint ahogy a pyrgi felirat tanúsága szerint Astartét is azonosnak tekintették Iuno etruszk párjával, Uni istennővel.

A két főisten körül csoportosuló további istenek közül Esmun részesült a legáltalánosabb tiszteletben. Új, hatalmas méretű temploma a fellegvár mellett, a város legmagasabb pontján épült. Talán már a görög vallás képzeteinek rejtett hatása érződik abban a változásban, hogy az ősi föníciai hit elmosódottabb istenalakjai helyett az új istenek meghatározottabb feladatkört kaptak.
Esmun a gyógyítás istenévé lett, Resep a viharok istene, Sadrapa pedig a betegségeket, dögvészt okozó és egyben gyógyítani is képes isten. A két legfőbb isten ugyanúgy vezette a különböző konkrét funkciókkal felruházott istenek családját, mint a görög mitológiában Zeusz és Héra az olümposzi isteneket.



Forrás: Hahn István - Máté György: Karthágó (Corvina Kiadó 1972) ISBN 963 13 1609 2