logo

XVIII December AD

Augustus levele az Asiaban és a Lybiai Kyrénében élő zsidókhoz

„Augustus (Kaisar Sebastos), pontifex maximus (archiereus), a tribunusi hatalom (démarchikés exousia) birtokosa, elrendeli: Mivel a zsidó nép nemcsak most, hanem régebben is, különösen atyám, (Iulius) Caesar imperátor idejében, Hyrcanus főpapsága (archiereus) alatt mindig hűségesnek mutatkozott a római nép iránt, a római nép hozzájárulásával a senatus határozata alapján elrendelem, hogy a zsidók, úgy, mint Hyrcanusnak, a magasztos Isten főpapjának (archiereus theou hypsistou) idejében, ősi törvényeik és a maguk szokásai szerint élhessenek, továbbá hogy templomaik sérthetetlenek legyenek és pénzt küldhessenek Jeruzsálembe és átadhassák a kincstárnokoknak, és hogy szombaton vagy a megelőző előkészületi napon a kilencedik órától kezdve ne lehessen őket törvény elé idézni.
Ha valakit rajtakapnak, hogy a zsinagógából vagy az elöljárók házából szent könyveket vagy templomkincseket rabol, azt bélyegezzék templomrablónak, s vagyonát kobozzák el a római államkincstár (démosios tón Rhómaión) javára.
Azt a határozatot (pséphisma), amelyet a zsidók a birodalom népei iránt érzett jóindulatomért (eusebeia), továbbá Caius Március Censorinus érdemeiért tiszteletemre hoztak és velem írásban közöltek, ezzel a rendeletemmel együtt helyezzék el abban a nagy hírű templomban, amelyet egész Asia népei emeltek nekem Ankyrában. Akik ezt a rendeletet megszegik, szigorú büntetésben részesüljenek.”




A libyai Kyrénében és Asia provinciában lakó zsidók az ottani görög lakosság részéről elszenvedett sérelmeik miatt követséget menesztettek Augustushoz, aki - a régebbi királyokhoz hasonlóan - megerősítette jogaikat, és a helytartókhoz eljuttatott levélben elrendelte templomaik, vagyonuk, szokásaik védelmét.
Érdemes felfigyelni annak a templomnak a megemlítésére, amelyet Asm népei emeltek Augustus és Róma tiszteletére Pergamonban, amely az egyetlen olyan, Augustusnak életében ajánlott templom volt, amelyet - tekintve, hogy az uralkodók isteni tiszteletben való részesítésében évszázados hagyományokra visszanyúló Keleten került sor felépítésére - nem utasított vissza.
Tiberius - nem utolsósorban a római senatus felháborodása miatt - nem tehette meg ugyanezt, amikor Hispánia akart templomot felajánlani az ő tiszteletére. A vallási tisztségek közül említésre méltó az archiereus szó mind római, mind pedig zsidó „főpapi” értelemben való használata.


Iosephus Flavius: Antiquitates Iudaicae [A zsidók története] 16.6.2.