logo

XXI Junius AD

Fabricius és Q. Aemilius consulok levele

Fabricius és Q. Aemilius consulok Pürhosz királyhoz írt nagyszerű levele, amelyet Q. Claudius történetíró jegyzett fel az utókor számára


Mikor Pürrhosz király Itáliában tartózkodott, s egy vagy két győzelem után a rómaiak helyzete aggasztóvá kezdett válni, és Itália legnagyobb része hozzá pártolt, egy bizonyos Timokharész, Pürrhosz király ambrákiai barátja, titokban megjelent C. Fabricius consulnál, pénzt kért tőle, s megígérte, hogy - ha a jutalomban megegyeznek - a királyt méreggel elpusztítja. Azt mondta, a dolog igen könnyen kivihető, mert a lakomákon az ő fia a király pohárnoka.
Fabricius tüstént írt a szenátusnak. A szenátus követeket küldött a királyhoz, meghagyva nekik, hogy Timokharészról egy szót se szóljanak, de figyelmeztessék a királyt, legyen elővigyázatosabb, és óvja életét a közvetlen környezetében levők cselszövéseitől. Ez a történet, így, ahogy elmondtam, Valerius Antias történeti művében található. Quadrigarius azonban műve harmadik könyvében azt írja, hogy nem Timokharész, hanem egy Nikiasz nevű ember ment a consulhoz, nem a szenátus, hanem a consul küldött követeket, s hogy Pürrhosz a római népnek dicsérő és hálás hangú levelet írt, s a hatalmában levő római foglyokat mind ruhával látta el, és hazaküldte.

Akkor C. Fabricius és Q. Aemilius voltak a consulok. Levelük, amelyet ez ügyben Pürrhosz királyhoz intéztek, Claudius Quadrigarius szerint a következőképpen hangzott:
”A római consulok köszöntik Pürrhosz királyt. A te szakadatlan zaklatásaidtól lelkünk mélyéig felháborodva elhatároztuk, hogy mint ellenségeid folyta juk ellened a harcot. De a közösségnek való példaadás szándéka és a tisztesség arra int bennünket, hogy kívánatosnak tartsuk életben maradásodat, és így fegyveres harcban győzhessünk le. Eljött hozzánk egyik bizalmasod, Nikiasz, s kérte, adjunk neki jutalmat, ha téged titokban eltesz láb alól. Mi azt válaszoltuk, hogy ezt nem óhajtjuk, ezért semmi jutalmat ne várjon, egyszersmind úgy látjuk jónak, hogy téged értesítsünk, nehogy - ha ilyesmi megtörténne - az államok azt gondolják, hogy mi kezdeményeztük, s azért sem, mert nem találjuk illőnek, hogy pénzzel, jutalommal, cselszövéssel harcoljunk. Ha nem leszel óvatos, véged van!”



Forrás:

Aulus Gellius - Attikai éjszakák

Fordította: Muraközy Gyula
Válogatta: Simon Róbert
Európa könyvkiadó - Budapest 1968
A válogatás és a fordítás alapjául szolgáló kiadás
A. Gellii Noctium Atticarum Libri XX. Edidit C. Hosius. Lipcse, 1903.
B. G. Teubner