logo

XVIII Martius AD

Kik lehettek hetairák

Lukianosz (Kr. e. 2. század) szerint jellemző volt, hogy ha szegényebb polgári családok súlyos anyagi helyzetbe kerültek, erre a pályára adták leánygyermekeiket. Leírja egy kovács özvegyének panaszát, aki – eladogatván férje szerszámait – végül saját leányát bocsátaná áruba, de a leányka visszariad a csábítóan lefestett jövendőtől.
Pedig a befutott hetairák gazdagok, a legelőkelőbb körökben mozognak és nemcsak maguk részesülnek a jó élet örömeiben, hanem családjukat is bőkezűen támogatják. Aki azonban nem rendelkezik valamiféle szilárd anyagi alappal az indulásnál, vagy rosszul kezd a dologba, legfeljebb szegény és megvetett porné lehet.

A hetairák utánpótlásának másik forrását a felszabadított rabszolgák jelentették. Hérodotosz leírja a thrák eredetű szamoszi rabszolgalány, Rhodopisz karrierjét, aki egy darabig a meseíró Aiszóposz rabszolgatársa volt, majd Egyiptomba került, ahol a költőnő Szapphó bátyja, Kharaxosz, a tehetős kereskedő váltotta ki és ajándékozta meg a szabadsággal.
Hetairaként rövidesen olyan nagy gazdagságra tett szert, hogy vagyonának egytizedét Delphoi papságának ajánlotta. A pénzből ökörsütő nyársakat készíttetett és a khiosziak oltára mögött állíttatta föl ajándékát, amelyre azért volt különösen büszke, mert ilyen adományt még senki sem adott Apollónak.

A legnevezetesebb hetairák azonban idegen származású szabad nők voltak, akik a legjobb iskolákban, vezető szofisták társaságában készültek föl jövendő életükre, és a kor vezető politikusainak, művészeinek társaságában forogtak.



Forrás: Németh György - A hetairák és az idegenforgalom