logo

XVIII Martius AD

Prostitúció a görög világban

A Kr. e. 7–6. században, a kereskedelem megélénkülésével, a keleti országokkal szorosabbra fűződő kapcsolatokkal, az utazások szaporodásával és a nagyobb városok kialakulásával egy időben jelenik meg Hellaszban a tömeges prostitúció. Azt is mondhatjuk: végső soron az idegenforgalom volt a legősibb női mesterség szülőanyja.

Homérosznál (Kr. e. 8. század) a hetaira szó barátnőt, társnőt jelent, mindenféle mellékértelem nélkül. A Trója alatt harcoló hősök fegyverrel raboltak maguknak ágyast, netán feleséget, mint Parisz. Az ágyasok, a harcok során szerzett rabszolganők, tökéletesen kielégítették azt az igényt, amelyet a törvényes hitves, a családi tűzhely őre és a vagyon kezelője valamilyen oknál fogva nem volt képes.

A prostitúció speciális formája, a templomi prostitúció valószínűleg keleti eredetű, a görögöknél nem terjedt el túlságosan. Hérodotosz (kb. Kr. e. 484–424) megvetőleg beszélt róla: Babilonban ugyanis minden asszonynak át kellett adnia magát életében egyszer egy idegennek, aki az istennő templomában ezüstpénzt dobott az ölébe.
Hellaszban szabad nők nem folytattak ilyen tevékenységet, de a korinthoszi Aphrodité szentély ezernél is több hieroduléja, szent rabszolganője foglalkozásszerűen bocsátotta áruba testét. Sőt ők a 7. század második felétől monopolhelyzetet élveztek. A forgalmas kereskedővárosban, ahol utazók tízezrei fordultak meg, nem csekély jövedelmet jelenthetett ez. Arisztophanész sokallta az árakat:

„S úgy hallom, a korinthi hölgyek is
szegény legényre, ha kerülgeti,
ügyet se vetnek: ellenben ha dús,
mindjárt feléje fordúl a cipó,”
(Plutosz 156–159. Arany János fordítása.)


Az ágyasokon és a hierodulékon kívül megtalálhatók a közönséges örömlányok is, róluk azonban keveset hallani, nevüket nemigen örökítették meg, tevékenységüket szűk körben folytatták. Szolón (kb. Kr. e. 638–559) mindenesetre törvénnyel szabályozta a bordélyházak működését és a jövedelmüket adókötelessé tette.
A kikötőkben, vagy a város szegényebb negyedeiben működő utcalányok szabadok is, rabszolgák is lehettek, sok volt közülük az idegen származású, a felszabadított rabszolga és viszonylag nagy számban, olcsón álltak a matrózok, katonák, faluból városba érkező parasztok rendelkezésére. A nagyobb ünnepeken összesereglett tömeg rendszeres jövedelmet biztosított számukra.

Lakomákhoz, összejövetelekhez fuvolás vagy kitharás lányokat lehetett bérelni, akik hangszerismeretük miatt ugyan magasabb jövedelmet húzhattak, de szolgáltatásuk jellege nem sokban különbözött az örömlányokétól. Azaz, a prostituáltaknak különböző rétegei voltak, s ezek megbecsülése, jövedelme erősen különbözött egymástól. A hetairák kettős oppozícióban állottak: egyrészt a tisztességes asszonyokkal, másrészt a közönséges utcalányokkal, a pornékkal.



Forrás: Németh György - A hetairák és az idegenforgalom