logo

XIX October AD

Egy pornografizált társadalom

Acélos tekintetű, erőtől duzzadó katonák; szókimondó, markáns politikusok; egyszerű, paraszti életmód – ilyenek és ehhez hasonlók jutnak eszünkbe, ha azt halljuk:
„ősi római erkölcs”. Ha egykor, az „ősidőkben” talán valóban ilyenek is voltak azok, akik az i. e. 2. század végétől néhány évtized leforgása alatt a fél világot meghódították, a köztársaságkor végére e hódítás visszafelé is kezdett hatni, és gyökerestül felforgatta az ősi Róma vallási, erkölcsi és kulturális életét.

„Aljas bűnökkel terhes a századunk: / megfertézé a házasok életét, / aztán a mocskos ár kiöntött / s elborította egész hazánkat” – zengte veretes ódájában Horatius, az Augustus-kor egyik hivatalos költője. Róma első uralkodójának, Augustusnak, valóban sok tennivalója akadt az erkölcsök helyreigazítása terén. Rómában a házasság intézménye válságba jutott: még a férjek és feleségek is nyíltan vállalták házasságtörő életmódjukat.

A „görög szerelem”, vagyis a homoszexualitás a férfiak és nők körében is teljesen általánossá vált, sőt a „fiúszerelem” (paedophilia) is széles körben elfogadott volt. Nem csoda, ha a felsőbb társadalmi osztályokhoz tartozó családok nem vállaltak gyermeket, dívott a fogamzásgátlás, az abortusz, és elképesztő méreteket öltött a gyermekkitevés.
Ez utóbbi azt jelentette, hogy a nem kívánt csecsemőket útkereszteződések, forgalmasabb középületek mellé tették ki egy kosárban; vagy egyszerűen a szemétre dobták. Itt azután vagy a vadállatok végeztek velük, vagy felszedték és rabszolgának (leggyakrabban prostituáltnak vagy gladiátornak) nevelték fel őket.

Augustus törvényekkel próbálta útját állni kora erkölcsi romlásának. A császárt azonban mindenekelőtt a vezető társadalmi rétegek (szenátorok és lovagok) iránti aggodalom vezette, mivel ők alkották a Birodalom elitjét. Először Kr. e. 18-ban a „rendek házasságáról” tett közzé törvényeket, melyben megtiltotta, hogy a szenátorok és leszármazottaik (egészen a dédunokákig) felszabadítottakkal vagy színésznőkkel kössenek házasságot. Szabad születésű férfiak nem vehettek feleségül felszabadítottat vagy prostituáltat.
A „szingli” életmódot folytatókat és a gyermektelen házaspárokat azzal büntette, hogy csak közvetlen hozzátartozóiktól fogadhattak el örökséget vagy hagyatékot. (Ez utóbbi akkora felhördülést keltett, hogy nyíltan fellázadtak ellene, így a gyermektelen házasokat érintő restrikciókat eltörölték.)
A válások megfékezésére törvénybe iktatta, hogy egy váló levél csak hét tanú aláírásával érvényes. A több mint száz évvel később élt római történetíró, Tacitus szerint a törvény kevéssé hatott a születési arányszám emelkedésére, csupán az államkincstár és a feljelentők bevételeit gyarapította.

A következő évben Augustus a házasságtörések megfékezésére hozott törvényeket. Ennek jelentőségéhez figyelembe kell vennünk, hogy a mai modern európai jogrendszerben sem bűncselekmény a házasságtörés, és ugyanígy volt ez a régi Rómában is, egészen Augustus törvényalkotásáig. A törvény szövege ugyan nem maradt ránk, de más forrásokból tudjuk, hogy kiindulópontjául az a tétel szolgált, miszerint szabad születésű római nő nemi életet csak a házasságban élhet – ennek ellenkezőjét nevezték házasságtörésnek.
Ez utóbbira két kifejezést használtak: az adulterium jogszerű házasságban élő személlyel történő házasságtörés volt; a stuprum az özvegységben élővel, vagy hajadonnal elkövetett paráznaság. Augustus törvénye mindkettőt közbűnténynek tekintette, és a házasságtörésben részt vevő mindkét felet vagyonvesztéssel, száműzetéssel, súlyos esetben halállal büntette, sőt az ennek kivitelezésében segítő személyeket is arányosan sújtotta.

A nagyobb tekintély érdekében a törvényeket Augustus személyesen hirdette ki a Rostrumnak nevezett emelvényről a Forum Romanumon. Szükség is volt erre a tekintélyes fellépésre, mivel a törvényt finoman szólva nem fogadták lelkesen a felsőbb körökben — a költő Propertius versben tiltakozott ellene —, ráadásul egész Róma tudta, hogy az uralkodónak saját portáján is van mit söprögetnie.
Augustusnak meg kellett érnie, hogy elsőként saját lányán és annak számtalan szeretőjén hajtsa végre a szigorú intézkedéseket. A császár első feleségétől, Scriboniától született Iulia nevű lányáról van szó, aki egyetlen édes gyermeke volt.

Iuliát már 14 évesen – merő politikai érdekből – házasságra kényszerítette, s ezután még két ízben férjhez adta, akinek így három férjtől összesen hat gyermeke született. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy a „szemérmetlenségen túl is szemérmetlen” életet éljen. Seneca írta róla az események után jó fél évszázaddal: „csapatostul engedte magához a házasságtörőket, éjszaka gyaloghintón bolyongta be a várost, még a forum és a rostrumok is, ahol atyja a házasságtörésről hozott törvényt, erkölcstelenségre csábították őt.”
Iuliát végül Kr. e. 2-ben tartóztatták le, és miután Augustus állítólag a halálbüntetést is fontolóra vette, végül egy aprócska szigetre száműzte, eltiltva őt a bortól és minden fényűzéstől. Apja engedélye nélkül nem érintkezhetett férfiakkal, és a kérelmező csak úgy kapott engedélyt a látogatásra, ha előzőleg részletesen tájékoztatta az uralkodót életkoráról, termetéről, arcszínéről, testének különös ismertetőjeleiről és sebhelyeiről.



Forrás: Grüll Tibor - Róma - Egy pornografizált társadalom